Közbeszerzési törvény – Sok kicsi mire megy?

Méltánylandó kérés, hogy a Strabag Rt. kapjon lehetőséget a magyarországi infrastrukturális fejlesztésekben – ismerte el Orbán Viktor egy diplomáciai eszmecserén, amikor Wolfgang Schüssel osztrák kancellár szót emelt a cég érdekében. “De mikor építhetnek magyar cégek Ausztriában?” – kérdezett vissza a magyar kormányfő egyazon lélegzettel. Az idézett párbeszéd állítólag akkor zajlott le a két politikus között, amikor az osztrák főtulajdonosú vállalat még bízott abban, hogy nyertese lehet a magyarországi autópálya-fejlesztésekre kiírt tendernek.

A külföldi tulajdonú cégek közül sokan maradtak hoppon az elmúlt időszakban, s kénytelen-kelletlen veszik tudomásul, hogy Magyarország uniós csatlakozásáig nem sok keresnivalójuk van a közpénzek elköltésére kiírt pályázatokon. Külföldi székhelyű ajánlattevők 2000-ben összesen 162 közbeszerzési eljárást nyertek 50,5 milliárd forint értékben, ez az összérték 9,6 százaléka.

HAZAIAK ELŐNYBEN. Tény, hogy a nemzeti preferencia, azaz a hazai vállalkozások előnyben részesítése expressis verbis szerepel a magyar közbeszerzési törvényben. Noha egyebek mellett éppen e passzus miatt nem egészen EU-konform a magyar szabályozás, szakértők szerint mégsem lehet szemrehányással illetni a kormányt. Az uniós társulási megállapodás 1992-es aláírásakor az Antall-kormány csak azt vállalta, hogy 2004 februárjáig eltörli a kedvezőbb nemzeti elbánást garantáló rendelkezéseket.

De nemcsak a törvény szövege biztosít előnyt a magyar vállalkozások számára, a kormány is határozottan kiáll a hazai ipar támogatása mellett. Maga Orbán Viktor is többször hangoztatta: “helyzetbe kell hozni a magyar cégeket”. Úgy tűnik, a kormányzati óhaj meghallgatásra talált, mert a legfrissebb statisztikák szerint 2001 első félévében az eljárások több mint 60 százalékában, összesen 1147 alkalommal nyertek honi kis- és középvállalkozások, 178,4 milliárd forint értékben.

Az ellenzék szerint önmagában ebben nem lenne semmi kivetnivaló. Állítják azonban, hogy nem általában a kis- és középvállalkozásokat részesítik előnyben, hanem a költségvetési pénzekkel gazdálkodókhoz közelálló, “kedves cégeket”. Mint Szalay Gábor szabad demokrata honatya a Figyelőnek elmondta, megítélése szerint a hazai ipar szereplői amúgy sincsenek elragadtatva a kormány úgynevezett vállalkozóbarát politikájától. Párt és frakciótársa, Lotz Károly is élesen fogalmazott a Közbeszerzések Tanácsa (KT) által a közbeszerzések 2000. évi tapasztalatairól szóló jelentés szeptemberi parlamenti vitája során. “Nem az a baj, ami benne van a jelentésben, hanem az, ami nincs.” Az ex-közlekedési miniszter arra utalt, hogy nem írtak ki közbeszerzési pályázatot az autópálya-építésekre. A brüsszeli országjelentésre hivatkozott, amely elmarasztalta a kabinetet azért, mert túl sok beszerzés történik közbeszerzési eljáráson kívül, s ezek a pénzmozgások az átláthatatlanság és a korrupció gyanúját keltik. A KT nagyítóval vizsgálja a fillérek elköltését, miközben a forintok elherdálásával nem törődik – foglalható össze az ellenzéki kritika. Berényi Lajos, a KT elnöke visszautasítja azonban azt a vádat, hogy vizsgálnia kellett volna az autópálya-építéseket. Erre ugyanis nem terjed ki a törvény hatálya. Ezt a vitát – emlékeztet – már lefolytatta a parlament, mégpedig a Tocsik-ügy kirobbanásakor. Egy képviselői indítvány folytán az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a közbeszerzési törvény hatálya alá került, ám a privatizációs cég alá tartozó nagyvállalatok már nem. Így a Nemzeti Autópálya-építési Rt. sem. Felhívta viszont a figyelmet arra, hogy a törvény sokat vitatott 1. szakaszának d) pontja – amelyet a mostani ellenzék megpróbált hatályon kívül helyezni – még 1995-ben, az előző kormány alatt született. Az inkriminált rendelkezés kimondja, ha egy beruházás állami garanciával valósul meg, a kormány szabja meg, legyen-e közbeszerzés vagy sem. Mivel az autópálya-építés is kormányzati kezességvállalással történik, a kabinet törvényi felhatalmazás birtokában döntött úgy, hogy közbeszerzési tenderen kívül valósuljon meg.

MEGTALÁLTÁK A KISKAPUT? Szalay Gábor leszögezi: amikor ez a passzus született, senki nem gondolt arra, hogy lesz kabinet, amelyik visszaél a helyzettel, s éppen a legnagyobb beruházásait valósítja meg a törvény megkerülésével. Tapsolhatunk, hogy esélyegyenlőség van és nyílt verseny, ám eközben az igazán jelentős megbízásokat kiválasztott cégek kapják. A képviselő érvelése szerint cinizmusra vall, hogy az egyik magas rangú kormánypárti politikus a téma parlamenti vitájakor az ellenzéki padsorok felé fordulva megjegyezte: “Lám, mi megtaláltuk a kiskaput.”

“Minden a törvények betartásával történik” – hárítja el a kritikát Perlaki Jenő fideszes országgyűlési képviselő. Mint fogalmaz, a közbeszerzési törvény nem csodaszer, arra azonban mindenképpen jó, hogy láthatóvá váljon a közpénzek elköltése. “Nem lehet tudni, menynyit takarítottunk meg, de az biztos, hogy néhány milliárddal kevesebbet költöttünk el az alkalmazott törvényes technikákkal, mintha más megoldást választottunk volna.” Egyetért a hazai kis- és középvállalkozások preferálásával, mert az uniós csatlakozás után úgyis nyílttá válik a verseny, s legalább addig is javulnak a magyar cégek pozíciói.

“Kérdéses azonban, hogy preferálásuk mindenáron való keresztülvitele nem üt-e vissza” – ismeri el a kormánypárti képviselő is. Felmerülhet, hogy a nyertesnek nyilvánított kisebb cég rosszabb minőségű szolgáltatást nyújt, mint a tőkeerős, fejlett technológiával dolgozó, ám a versenyből kirostált nagyobb társaság.

ÖT SZÁZALÉK KENŐPÉNZ. A kormánypárti oldal kitart amellett, hogy eljárásuk nem gerjeszt korrupciót, másrészt a közbeszerzés sem biztosít teljes védelmet a kenőpénzek felkínálása és elfogadása ellen. Figyelemre méltó a Transparency International jelentése, amely szerint 1999-ben a közbeszerzések összértékének mintegy 5 százaléka – 20-25 milliárd forint – vált kenőpénzzé Magyarországon. “Ilyen esetekben abban bízom, hogy a méltatlanul mellőzött cégek jogorvoslatot kérnek, a döntőbizottság és a bíróság pedig gyakrabban alkalmazza a bírságolás intézményét. Ha a parlament elfogadja, a közbeszerzési érték akár 60 százalékával is sújthatják a törvényt szándékosan megkerülőket. Százmilliós beszerzésnél már kellő visszatartó erő lehet 60 millió forint bírság”.

“A legjobb törvény mellett sem zárható ki a megvesztegetés lehetősége” – erősíti meg a fenti véleményt Berényi Lajos is, aki sajnálatosnak tartja, hogy sem az önkormányzatoknál, sem a minisztériumokban nem fordítanak kellő figyelmet az ellenőrzésre. Az esetleges külső kontroll csak hónapok, évek múlva világít rá a hibákra. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatósága eredetileg öt kategóriában 175 személygépkocsi beszerzésére írt ki pályázatot, ám végül ötször annyi autót vásároltak az intézmények. A Belügyminisztérium közbeszerzési főigazgatóságánál sem figyelt fel senki arra, hogy 1998-ban 880 millió forint értékben kötöttek bútorbeszerzési keretmegállapodást, ám 1,7 milliárd forinttal többet szállított a nyertes cég.