Mi várható? KÖZ- ÉS MAGÁNSZFÉRA.
Egy évtizedig a magánszféra dominált, most viszont az állam szerepe nô meg a gazdaságban. A kormányzat aktívabb lesz a tôkeallokációban, például olyan bajba jutott ágazatokat segít majd ki, mint a légi közlekedés.
HADIKIADÁSOK. A gazdasági erôforrások a magánberuházások felôl a biztonsággal összefüggô kiadások felé mozdulnak el, csökkentve ezzel a növekedési rátát.
INNOVÁCIÓ. A gazdasági termelékenységet növelni hivatott kutatások és fejlesztések helyett a K+F költések jó részét a nemzetbiztonság növelésének szolgálatába állítják.
KÜLKERESKEDELEM. A terrortól való félelem miatt költségesebb lesz a légi szállítás és lassúbb a vámkezelés, megdrágítva így a külkereskedelmet.
BEVÁNDORLÁS. Megerôsítik a határôrizetet és a bevándorlási korlátozások miatt kevesebb munkás érkezik majd az országba, beszűkítve így a munkaerô-piacot és csökkentve a növekedést.
SZOCIÁLIS KIADÁSOK. A visszaesô gazdaság és a megugró munkanélküliség a szociális kiadások felduzzasztását vonja maga után.
Véget ért a nyugalom és a biztonság korszaka az Egyesült Államokban. A virágkor egy évtizede kezdôdött; a Szovjetunió szétesése akkor vetett véget az ország látens fenyegetettségének, az egyetlen szóba jöhetô konkurens, Japán gazdasága pedig hosszú stagnálásba kezdett.
Ebben a kedvezô környezetben született az Új Gazdaság. A béke “hozadéka” óriási volt; mivel az országot nem fenyegette külsô katonai vagy gazdasági veszély, az erôforrásokat biztonságosan lehetett átcsoportosítani a közszférából a magánszférába. A hadikiadások aránya például 1990 és 2000 között a GDP 5,2 százalékról 3 százalékára apadt le, a háború utáni idôszak legalacsonyabb értékére. De általában is mérséklôdött az állami szféra szerepe a gazdaságban: a kormányzati kiadások az 1990-es 20,4 szá-zalékról 2000-re 17,6 százalékra estek vissza. Ez volt a legalacsonyabb érték 1948 óta.
A MAGÁNSZFÉRA SZÁRNYALT. A kibocsátás nôtt, a gazdaság bôvült: globálisan, pénzügyileg és technológiai szempontból egyaránt. A külkereskedelem megduplázódott, a kockázati tôkebefektetések, a hitelbôl történô finanszírozás és a tôzsdék indexe gyorsabban emelkedett, mint a GDP. Kiterjedt telekommunikációs és számítástechnikai infrastruktúra épült ki.
GDP-kilátások 
Egymás után módosítják lefelé növekedési prognózisaikat a világ vezetô gazdaságkutató intézetei. Az Economist Intelligence Unit (EIU) a világgazdaság éves növekedési ütemét 2,4 százalékra csökkentette, az Egyesült Államok bôvülését pedig immár csupán 1,3 százalékra becsüli 2001-re. A brit kutatók a recesszió valószínűségét 40 százalékra teszik, a 2001. évi átlagos olajár pedig szerintük 27 dollár lesz, vagyis nem számolnak a fekete arany árának látványos megugrásával. Rövid távon általános a pesszimizmus. Soros György, a magyar származású amerikai milliárdos szerint a gazdaság már most mínuszban van, a JP Morgan Chase elemzôi pedig a harmadik negyedévre – éves szinten – nem kevesebb, mint 3 százalékos visszaesést jósolnak.
A lazuló monetáris politika nyomán a jövô év elejétôl kezdve aztán, ha lassan is, de ismét felgyorsul a növekedés – állítják egybehangzóan brit és amerikai elemzôk -, feltéve persze, hogy az események addig nem vesznek újabb váratlan és negatív fordulatot.
A World Trade Center és a Pentagon ellen intézett szeptember 11-i horrorisztikus támadás után azonban világos, hogy a magán- és az állami szféra eddigi aránya megváltozik, az utóbbi megerôsödik. Újabb támadástól tartva az Egyesült Államok most valódi fenyegetettségben él, s valószínű, hogy a két héttel ezelôtti terrorakciót hosszan elhúzódó katonai válaszlépések követik. E feladatokat a magángazdaság nem tudja megoldani. Már csak azért sem, mert a kilencvenes években a hadikészletek alaposan lecsökkentek.
A romló eredmények miatt a gazdaság egészében nô a bizonytalanság, ami a politikusokat abba az irányba löki, hogy beavatkozzanak a folyamatokba. A Pentagon költségvetése az idén és 2002-ben – a tavaly elfogadott összeghez képest – 70 milliárd dollárral nôhet. A légitársaságok a hírek szerint 17,5 milliárd dolláros segélyhez jutnak (ebbôl 15 milliárd dollárra Bush elnök már ígéretet is tett), New York és Virginia pedig az újjáépítési munkákra 20 milliárd dolláros szubvenciót kap. A jegybank szerepét betöltô Fed soha nem látott mértékű likviditást pumpált a pénzpiacokba, aminek következtében a rövid távú kamatok közel 2 százalékra csökkentek.
A cégvezetôk is arra számítanak, hogy a kormányzat szerepe megnô a gazdaságban. “Azt gondolom, hogy a megváltozott helyzetnek megfelelôen cselekszik majd a Bush-adminisztráció – véli William Clay Ford Jr., a Ford Motor elnöke -, lenyűgöz, amit eddig tettek és amilyen gyorsan cselekedtek.” A légitársaságokon kívül több, a terrortámadások nyomán súlyos helyzetbe került ágazat – így a biztosítási szektor és az acélipar – is állami segítséget kért.
Szárnyaszegetten 
Elsôsorban a kontinens légitársaságainak magára találása lendítette hétfôn váratlanul egyre magasabbra az európai tôzsdeindexeket, miután az Európai Unió pénteken úgy döntött: zöld jelzést ad a tagállamoknak, hogy átvállalják a már az amerikai terrorakciók elôtt küszködô cégek biztosítási kötelezettségeit. A már korábban 7 ezer fô elbocsátását bejelentô British Airways részvényárfolyama 4,5 százalékot erôsödött a hétfôi nyitáskor. Ennek ellenére a kontinens legnagyobb légitársasága továbbra is azzal számol, hogy akár ingatlanok eladására is rákényszerülhet – lapértesülések szerint mintegy 3 milliárd dollár értékben -, amennyiben tovább súlyosbodik a helyzete. Az erôsen eladósodott Swissair papírjai 23 százalékkal mentek följebb. Ez azonban várhatóan a svájci cégnél sem veheti elejét annak, hogy megváljanak 3 ezer alkalmazottól.
Mindeközben az Egyesült Államok légi piacán is egyre tovább gyűrűznek a válsághullámok, annak ellenére, hogy Washington 15 milliárd dollárral sietett az elgyötört társaságok segítségére. A sorban legutóbb a Northwest Airlines jelentette be, hogy elbocsátja 10 ezer alkalmazottját és 20 százalékkal viszszafogja szolgáltatásait. Az amerikai légitársaságok közül egyedül a Delta Air Lines és a Southwest Airlines nem állt elô leépítési tervekkel a múlt héten, de bizakodásra e két cég alkalmazottainak sincs okuk: ilyen értelmű bejelentéseikre ezen a héten minden bizonnyal sor kerül.
Nem úgy tűnik, hogy az amerikai vállalatok elutasítanák a nagyobb hadikiadásokat vagy a szigorúbb biztonsági intézkedéseket. “Ennek így kell történnie” – mondja egy dallasi információtechnológiai cég vezetôje, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban eddig alábecsülték a biztonság jelentôségét.
KERÜL AMIBE KERÜL. Még a republikánusok is felfüggesztették az állami szektor korlátozott kiterjedtségérôl hosszú ideje vallott elképzelésüket. “Bármenynyibe is kerül, költeni kell a biztonságra” – vélekedik J. D. Hayworth, a kormányzó republikánusok egyik képviselôje, aki 1997-ben az állami büdzsé egyensúlyát elôíró törvényjavaslatot akart keresztülerôltetni a Kongresszuson. Ezek a szólamok most érvényüket veszítették. “Nem vágtuk sutba a filozófiánkat, de most az országot ért csapásra kell összpontosítanunk.” A mostani körülmények között Hayworth is támogatja a légitársaságok megsegítését. “A károk miatt a kompenzáció teljesen ésszerű.”
Amint az inga ismét az állami szféra felé leng ki, ennek gazdasági következményeivel is számolni kell. A minimum az, hogy a nagyobb katonai és gazdasági biztonságért cserébe az Egyesült Államokban hosszú távon is rosszabbak lesznek a növekedési kilátások. Az állami kiadások növelése kisebb hozamokat, magasabb hosszú távú kamatot és kevesebb magánberuházást jelent. A 10 éves államkötvény ára a mérséklôdô hozam következtében már most az egekbe nôtt. A kutatási és fejlesztési kiadások jó része is a biztonság megerôsítését szolgálja majd, nem pedig a profittermelést. “A közkiadások felfutásának azonnali következménye az lesz, hogy visszaesik a termelékenység növekedése” – mondja Marvin H. Kosters, az American Enterprise Institute igazgatója.
Mindemellett tény: az amerikai növekedési ütem olyan magas volt a kilencvenes években, hogy a gazdaság megengedheti magának a nagyobb biztonsági, illetve hadikiadásokat. A jelenlegi kalkulációk szerint úgy tűnik, az amerikai kormány a hadikiadásokra, a repülôtéri biztonság szavatolására, valamint a vegyi fegyverek elleni közegészségügyi intézkedésekre évente 100 milliárd dollárt kíván költeni, azaz a GDP 1 százalékát. A magánberuházások ilyen mértékű csökkenése 0,1 százalékponttal mérsékelheti az éves termelékenység-növekedést. Más szavakkal: ha az Új Gazdaság 0,5 százalékponttal javítja a termelékenységet, akkor a fokozódó védelmi kiadások ennek csupán ötödével csökkentik e növekményt.
Uniós készülôdésA New York-i World Trade Center füstölgô romjaitól több ezer kilométerre fekvô Európai Unió (EU) is felbolydult méhkasra emlékeztet a szeptember 11-i merénylet óta. A terrorcselekmény saját korlátaikkal szembesítette az európai vezetôket, akik a tragédia óta nem haboznak “pénzt, paripát” áldozni a terrorizmus elleni harcra.
Az EU történetében példátlan módon, néhány napos határidôvel az állam- és kormányfôket is összekürtölték Brüszszelbe, hogy uniós szintű akciótervet fogadjanak el a hirtelen elsô számú veszélyforrássá elôlépett jelenséggel szemben. A terrorista fenyegetés, úgy tűnik, félresöpörte az akadályokat a bel- és igazságügyi együttműködés eddig mesterségesen fékezett egységesülésének útjából. A történtek az uniónak a nemzetközi porondon nagyobb tekintélyt parancsoló közös kül- és biztonságpolitikai pillér további megerôsítése felé is lökik Brüsszelt, bár az továbbra is nyitott kérdés marad, hogy a tagországok hajlandóak – és fôként képesek – lesznek-e a kívánt mértékben megnövelni hadikiadásaikat.
A terrorakció kiváltotta külsô sokkhatás a gazdasági integrációt is komoly erôpróba elé állítja. A benzinárak tavaly ôszi robbanásszerű emelkedésekor hozott egyoldalú nemzeti intézkedések megismétlése helyett a tizenötök pénzügyminiszterei a hét végén Liege-ben ezúttal koherens választ adtak az európai légitársaságokat egzisztenciális veszélybe sodró piaci fejleményekre. A pénzügyminiszterek az uniós állami támogatási szabályok egységes piaci versenyt torzító felpuhítása helyett más módszerrel dobtak mentôövet az utasforgalom visszaesése, az égbeszökô biztosítási díjak és a szigorodó biztonsági elôírások miatt teljesen kiszolgáltatottá váló légitársaságoknak. A kormányok a vészhelyzetre való tekintettel egy hónapos átmeneti idôre állami garanciát vállalhatnak a terrorista veszély miatt meredeken emelkedô biztosítási díjakra. Az unió tagjai ezzel elejét vették annak, hogy a kormányok a válságra hivatkozva nyakra-fôre támogassák veszteséges légitársaságaikat, rossz példát állítva más, szubvencióra igényt tartó ágazatok elé.
A biztosítási piac és a légitársaságok mellett az európai energiaszektor, s azon keresztül más ágazatok is könnyen bejelentkezhetnek segítségért, ha megindul a megtorló akció a terrorista fészkek ellen. Az EU-ban attól tartanak, hogy egy “aránytalanul nagy” amerikai válaszcsapás kivívná az arab világ haragját, aminek egyik egyenes következménye lenne az olaj megdrágulása.
Egy drámai olajdrágulás – ennek ugyan egyelôre nincs jele, a fekete arany tarifája az elmúlt napokban még csökkent is – már a sokadik, nehezen kivédhetô csapást mérné az EU gazdaságára. A növekedési várakozásokat amúgy jócskán lehűtötte a tengerentúli merénylet. Az EU pénzügyminiszterei szerint most már világos, hogy a gazdasági növekedés az idén jóval 2 százalék alatt marad. Ha a megtorpanás a vártnál hosszabb ideig tart, úgy annak egyelôre világosan nem látható negatív hatásai lehetnek.
Az EU olyan hatalmas ugrásokra készül, mint az euró fizikai bevezetése, a közös védelmi- és biztonságpolitika gyakorlati megvalósítása, a bôvítés, továbbá az úgynevezett lisszaboni program végrehajtása, amely 2010-re az Új Gazdaságba hivatott átvezetni az uniót. Mivel ezeknek az ambiciózus terveknek a pénzügyi fedezetét nagyrészt a közép- és hosszú távon fenntartható (évi legalább 3 százalékos) gazdasági növekedésre alapozták, kérdéses, hogy nagyobb változtatások nélkül megvalósíthatók lesznek-e a fentiek.
Gyévai Zoltán, Brüsszel
Amire ma igazán szükség van, az a megfelelô egyensúly az állami és a magánszektor között. A mérséklôdô kamatlábak és a meglóduló szövetségi kiadások együttese jövôre új életre keltheti a növekedést. Daniel E. Laufenberg, az American Express Financial Advisors vezetô közgazdásza például máris azt jósolja, hogy 2002-ben kerek 3 százalékkal növekszik majd a gazdaság.
Mindez azonban nem jelent szükségszerűen visszatérést a kilencvenes évek szabadpiaci attitűdjéhez. Még ha bôvül is a gazdaság, a munkanélküliség akkor is tovább erôsödhet, amennyiben a vállalatok a termelékenység és a profit növelése érdekében elzárkóznak az új alkalmazottak felvétele elôl, miként az a kilencvenes évek elején is történt. A munkanélküliség akkor 1992 júniusában érte el a tetôpontját, több mint egy esztendôvel az után, hogy véget ért az 1990-1991-es recesszió. Ennek a történetnek a megismétlôdése ellenállhatatlan nyomást gyakorolna a politikusokra, hogy növeljék az állástalanoknak szóló juttatásokat és bôvítsék az egyéb szociális kiadások körét.
A munkanélküliség növekedése, a fogyasztói hitelek megdrágulása mindeközben komoly pusztítást végezhet az építôipari és a magánbanki piacon. “Semmi haszon nem származik abból, ha a kamatlábak 1 százalékra csökkennek, de az emberek nem férnek hozzá a bankkölcsönökhöz” – hangsúlyozza Ford. Ez súlyos zavarokat okozhat a hitelezésben, s ismét csak arra késztetheti az érintetteket, hogy kormányzati beavatkozást sürgessenek.
EGYENSÚLYKERESÉS. Az Egyesült Államok egyúttal a tekintetben is keresi a megfelelô egyensúlyt a magán- és az állam szféra között, hogy meghatározza: az amerikai gazdaságnak milyen mértékben kell nyitottnak lennie a világ többi része felé. A kilencvenes években a szabad kereskedelem és a bevándorlás szabadsága az Új Gazdaság két “kôbe vésett” axiómája volt. A kereskedelem bôvülése az elmúlt évtizedben lehetôvé tette az infláció féken tartását és a nyereség növelését, mégpedig úgy, hogy a profit mintegy egynegyede az Egyesült Államokon kívülrôl származott. A kilencvenes évek népességgyarapodásának egynegyedét az országba a határokon kívülrôl beáramló emberek adták, akik segítettek csillapítani a munkaerôpiac kielégíthetetlennek tűnô éhségét.
A terrortámadás közvetlen csapást mért mindkét fajta nyitottságra. Annak ismeretében, hogy a terroristák szabadon beutazhattak az Egyesült Államokba, sôt ott még pilótakiképzést is kaphattak, elkerülhetetlen a bevándorlás korlátozása és a határôrizet szigorítása. A biztonsági megfontolások miatt foganatosított intézkedések – például a légi úton szállítható áruk körének szűkítése és a korábbinál alaposabb vámvizsgálat – alighanem jócskán megdrágítja majd a tengerentúli áruszállítást.
Aggodalomra ad okot továbbá az, hogy a megnövekedett kormányzati aktivitás visszafoghatja az innovációt. Most nyilvánvalóan erôteljes növekedésnek indulnak a védelmi kiadások. Ez így helyes, csakhogy ezáltal súlyos csapást mérhetnek arra a vállalakozói szellemre, amely döntô szerepet játszott az Új Gazdaság megteremtésében. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) két közgazdásza a közelmúltban tett közzé egy tanulmányt, amely azt valószínűsíti, hogy a védelmi kutatások növelése megfojtja a magánjellegű kutatás-fejlesztést. “Mi több, az illetékesek elôreláthatólag gyakrabban használják majd a különbözô biztonsági minôsítéseket az egyes kutatási eredményeknél, ami még tovább nehezíti majd az információ szabad áramlását” – szögezi le Jay Stowsky, a berkeleyi University of California tanára. Arról nem beszélve, hogy a kisebb innovatív cégek számára létszükséglet a piac gyors működése, a védelmi célú beszerzések viszont hagyományosan bonyolult és lassú műveletek, amelyek a nagy és biztos alapokkal rendelkezô cégekre szabottak.
Tagadhatatlan persze, hogy a védelmi kutatásoknak vannak civil melléktermékei – ilyen volt például az internet -, ez azonban nem elsôdleges céljuk. A kereskedelmi jellegű kutatás-fejlesztés célja az, hogy meglelje azokat a projekteket, amelyek a legkifizetôdôbbek gazdaságilag, míg a védelmi oldalon olyan megoldásokat kell találni, amelyeknek a legnagyobb a biztonsági hozadéka. Alkalmanként a kettô egybeesik, ezek azonban kivételes esetek. Következésképpen a védelmi kutatásokra fordított összegek jóval kisebb termelékenység-növekedést generálnak, mint ha ugyanazt a pénzt civil kutatás-fejlesztésre költenék.
EGYSÉGES VILÁG? Az Egyesült Államok persze aligha tér vissza a hatvanas évek mamutkormányzatához. Akkoriban a védelmi szektor háromszor nagyobb részt hasított le magának a gazdaságból, mint ma. Arról nem beszélve, hogy a támadások egy sor illetékes szerint nemhogy nem vetnek gátat a globalizációnak, ellenkezôleg, újabb lökést adhatnak a folyamatnak, amennyiben az egyes országok valóban összefognak a terrorizmus elleni harcban. “A világ egyre inkább úgy tekint önmagára, mint egy egységes egészre” – jegyzi meg Dennis Kozlowski, a Tyco International vezérigazgatója, aki maga is éppen New Yorkban tartózkodott a terrorakciók idején.
Ma senki sem tudja biztosan, mit hoznak a következô hónapok. Akárhogy is, sorsdöntô, hogy az egyensúly ne billenjen ki túl messzire attól az állapottól, amely az elmúlt idôszak prosperitását lehetôvé tette.
