Ma már a daganatos halálozás általában a vezető helyet foglalja el a halálokok között, így a rákkutatás a fejlett országok kiemelkedő kutatási prioritásai közé tartozik. #<#A világban a rákkutatás finanszírozása sok lábon áll. Bár valamennyi fejlett országban az állam tölti be a meghatározó szerepet mint kutatási finanszírozó, emellett megjelenik két további nagyon jelentős forrás is: a társadalmi adományok (általában alapítványok, illetve non-profit szakmai és társadalmi szervezetek formájában) és a tőkepiac. Utóbbi körből említhetők a szakmai beruházók - a biotechnológiai cégek, illetve a gyógyszergyárak - és a kockázati tőketársaságok. Ennek eredménye, hogy a fejlett világ egy igen sokrétű, szakmailag kiegyensúlyozott és bőkezűen támogatott kutatási rendszerrel rendelkezik. Közös jellemző, hogy legyen szó akár alapkutatásról, akár alkalmazott kutatás-fejlesztésről, a projektek maximálisan eredmény-orientáltak.
EGY LÁBON ÁLLÓ KUTATÁS. A hazai rákkutatás legfőbb finanszírozója nálunk is az állam. Ebből a szempontból messzemenően eurokonform az OTKA, az OMFB, a Népjóléti Minisztérium Egészségügyi Tudományos Tanácsa és az MTA alkotta hazai intézményrendszer. Még abban is kiállja az európai próbát, hogy igyekszik maximálisan eredmény-centrikus lenni, jóllehet ebben már sokkal kevésbé sikeres, mint a külföldi szervezetek.
Ezen túl azonban már nem sok hasonlóság fedezhető fel. A külföldi kutatásfinanszírozás “globális”, azaz a kutatási vertikum minden elemét magában foglalja, s a fogyóeszközök mellett a projektekhez esetleg szükséges extra munkaerő bérét és a fejlesztést szolgáló infrastruktúrát is finanszírozza. Ezzel szemben itthon a támogatás mértéke a legjobbak esetében is olyan alacsony, amelyből infrastrukturális fejlesztés nem valósítható meg és a bérjellegű kifizetés mértéke sem gyakran lépi túl a projektköltség 20 százalékát. Ennek az lett az eredménye, hogy a hazai kutatások átlagos büdzséje évi 5-6 ezer dollár (1-2 millió forint), ami az európai vagy amerikai laboratóriumok támogatottságának legfeljebb egytizede.
Önmagában még ez sem lenne behozhatatlan hátrány, a támogatási rendszer egyéb elemei azonban gyakorlatilag teljesen hiányoznak. Az érintett hazai társadalmi szervezetek tőkeereje minimális, kivéve egy-egy meglehetősen kétes hírű alapítványt. Még nagyobb baj azonban, hogy a hazai biotechnológiai ipar – kevés kivételtől eltekintve – nem létezik. Márpedig külföldön ez a rákkutatási fejlesztések egyik legerősebb mozgatórugója. A hazai gyógyszeripar fő termékei a generikus készítmények (már kitalált új gyógyszerek), amelyek nem vagy alig igényelnek innovációt.
Igazán kompetitív rákkutatás Magyarországon csak nyomokban van jelen. Külön csoda és kétségtelen szakmai bravúr, hogy ennek ellenére idehaza is van nemzetközi színvonalú kutatás, amelyet alapvetően két műhely reprezentál: az Országos Onkológiai Intézet kutatási bázisa és a Semmelweis Egyetem 1. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézete. Ezen műhelyek publikációi jelennek meg a nemzetközileg is jelentős, legjobb rákkutatási folyóiratokban. Innen kerülnek ki a nemzetközi rákkutatási és klinikai onkológiai szervezetek vezető testületeinek tagjai is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint Magyarország a daganatos halálozás terén a férfiaknál az első, a nőknél pedig a második helyet foglalja el. Ahhoz, hogy a hazai tragikus halálozási trendeket érdemben megváltoztassuk, a kutatás-fejlesztési stratégiánk meghatározó pontjává kellett tenni az onkológiát. A Széchenyi-program meghirdetése és prioritásainak megismerése után az Országos Onkológiai Intézet konzorciumba szervezte hazánk kísérleti és klinikai onkológiával foglalkozó vezető intézményeit egy átfogó kutatás-fejlesztési program kialakítására és megvalósítására. A program alapvetően alkalmazott kutatásokból áll; piaci hasznosításukban az onkológiában leginkább érintett multinacionális iparvállalatok segítenek, így az Aventis Pharma, az AstraZeneca, a Byk-Gulden Diagnosztika, valamint a Johnson & Johnson, a Pharmavit (a Bristol-Myers Squibb csoport tagja), és a Pharmacia Kft. Ezek a cégek biztosítják a konzorcium saját tőkéjének jelentős részét, és segítenek abban, hogy a kutatási programok végső célja lehetőleg valamennyi esetben a beteg és a mindennapi gyógyítás legyen.
KÍNÁLKOZÓ LEHETŐSÉG. A szűk szakma tudja, hogy folyamatosan születnek azok a fejlesztésre érdemes alapkutatási eredmények, amelyek megfelelő, az eddiginél aktívabb ipari környezetben valódi profittermelési potenciállá válhatnának. Ebből a szempontból (is) nagy jelentőségű a Széchenyi-terv keretében beindult onkológiai kutatás-fejlesztési program, amely igazi kihívás az érintett kutatóintézetek és ipari partnerek számára.
Ezen a területen hosszú idő óta először teremtődtek meg a feltételei a nemzetközi programokhoz nagyban hasonlító átfogó és koncentrált K+F munkának. Az eljövendő évek fogják megmutatni, hogy a hazai rákkutatás tud-e élni a lehetőséggel.
