Ellehetetlenítette az ÁB-Aegon “Vállalati gondoskodás” elnevezésű termékét a PSZÁF – mármint ami a konstrukció nyilvánvaló előnyeit jelenti. Azt ugyanis a társaság eddig kockázati életbiztosításként hirdette – és ez ellen a felügyeletnek sem volt kifogása -, ám most kiderült: ez a termék igenis befektetéshez kötött életbiztosítás. E besorolásnak pedig súlyos forintokban mérhető következménye van, mert míg az előbbire – ha azt a munkáltató köti alkalmazottja javára – a személyi jövedelemadó- (szja) törvény adómentességet mond ki, az utóbbihoz nem köthető ilyen előny. Ha tehát a munkavállaló inkább pénzt szeretne, mint vállalati biztosítást, és kivonja abból a ráeső hányadot, az összeg a bérrel teljesen azonosan adózik. Azaz nem csupán a 11 százaléknyi egészségügyi hozzájárulást és a 40 százaléknyi adóelőleget kell levonni belőle – ahogy a biztosító az ügyfeleit tájékoztatta -, hanem 31 százaléknyi társadalombiztosítási, 3 százaléknyi munkaadói és 1,5 százalék munkavállalói járulékot is.
VIZSGÁLATFOLYAM. A legfrissebb felügyeleti állásfoglalás azonban korántsem tesz pontot a másfél hónapja kirobbant ügy végére. Akkor a pénzügyminiszter kérte az adóhatóságot, vizsgálja ki, alkalmas-e a módozat adókikerülésre (Figyelő, 2001/23. szám). Az adóhatóság alig egy hét múlva a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével ellentétesnek ítélte a biztosítást, és arról határozott: megvizsgálja, keletkezett-e adóhiány a biztosító több mint száz érintett vállalati ügyfelénél. Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) azt sem zárta ki, hogy azok mintegy négyezer biztosított alkalmazottját is górcső alá veszi. (Figyelő, 2001/25. szám). E hír nyomán az ÁB-Aegon a Pénzügyminisztériumtól (PM) kért tájékoztatást; a tárca erre a felügyelet véleményével felelt.
A PSZÁF állásfoglalása nagyon is meglepő. Fennen hirdette ugyanis: nem indított vizsgálatot az ügyben, csupán tájékozódik. Ennek eredményeként viszont mégis vaskos ítéletet hozott, ami a terméket illető két évvel ezelőtti véleményének – amikor a biztosító a piacra dobás előtt a konstrukciót megküldte a felügyeletnek – lényegében az ellentéte. A PSZÁF mindazonáltal cáfolja, hogy ellentmondásba került volna a két állásfoglalás, szerintük a konstrukció változott meg időközben. Arról azonban, hogy ez mely ponton érhető tetten, nem tudtak a Figyelő kérdésére tájékoztatást adni.
Ennél is érdekesebb azonban, hogy a mostani verdikt miképpen érinti az elmúlt két év szerződéseit. Kepecs Gábor, az ÁB-Aegon vezérigazgatója – maga is elismervén, hogy véleménye igencsak optimista – úgy tartja, hogy a felügyeleti vélekedés “jelen idejű”. Tehát mostantól lép életbe, és visszamenőlegesen nem érvényes. Ha pedig a termék múltját nem érinti, akkor az az elmúlt években akár kockázati életbiztosítás is lehetett. Kepecs szerint az is volt, sőt, attól, hogy a felügyeleten most befektetéshez kötött terméknek értékelték, tulajdonképpen még nem kizárt, hogy most is az – utal a terminológiai homályra. Ez annál is inkább fontos, mert a biztosító egyetlen módon siet ügyfelei segítségére. Az Ernst & Youngtól elemzést rendelt meg, amelyből érvelési segédanyag kerekedett az adóhatósággal folytatandó vitához, s azt valamennyi ügyfelének postázta. Előzetesen megküldte a tanulmányt az APEH-nek is, igaz, az azóta nem reagált rá. A mintegy tízoldalas írás arról értekezik, hogy kockázati életbiztosításként hogyan is állja meg a helyét a termék adózási szempontból.
Ha az APEH az ügyfeleknél végül tényleg adóhiányt állapít meg, és annak befizetésére, valamint a bírság lerovására kötelezi őket, az adóhatóságot perelheti a vállalat. Amennyiben ez az út is sikertelen, a biztosító újból mérlegeli a helyzetet. A vezérigazgató ugyanakkor egyértelművé tette: társaságuk semmilyen körülmények között nem hajlandó versenyhátrányt elszenvedni. Ha tehát a terméket nem kockázati életbiztosításként adóztatja az APEH, maga a biztosító szorgalmazza a PSZÁF-nél, hogy más társaságok hasonló termékei is ilyen sorsra jussanak.
Ezzel tulajdonképpen a biztosító “csak” felveszi a kesztyűt, hiszen maga is egyik riválisa “jóvoltából” került terítékre. A hasonló – de a világért meg nem nevezett – termékek jövőjéről azóta az ÁB-Aegon is érdeklődött a pénzügyminiszternél, de azt a választ kapta csupán, hogy minden ilyen információ az APEH fennhatósága alá esik, és így adótitkot képez.
A “Vállalati gondoskodás” értékesítése az ügy kezdete óta szünetel. Átminősülésével – hiszen így már korántsem oly vonzó – nem is valószínű, hogy újból piacra kerül, de ezt a biztosító még megfontolja. E termékből egymilliárd forintnyi díjbevételre tett szert; ez a vállalatoknak kínált csoportos életbiztosítás bevételének mintegy harmada. Az ÁB-Aegon ugyanakkor a csoportos piac egyik legjelentősebb, valószínűsíthetően a harmadik legnagyobb szereplője (Figyelő, 2000/40. szám), mivel azonban egyes biztosítók nem hozzák nyilvánosságra ezen adataikat, a piac mérete nem rajzolódik ki egyértelműen.
AZ ÁG IS HÚZZA? Az ÁB-Aegon, illetve nyugdíjpénztára más szervezeteknek is szemet szúrt. A PSZÁF – igaz, a többi pénztárhoz képest szolid bírságra – 400 ezer forintra büntette az önkéntes és magánpénztárt, és százezerre az igazgatóság elnökét. Legutóbb pedig a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa rótt a biztosítóra bírságot, ráadásul szokatlanul magasat: több mint háromszorosát az eddigi legnagyobbnak. A CSÉB Évgyűrűk életbiztosítással rendelkező ügyfeleknek tett új ajánlata döntésük tisztességtelen befolyásolására alkalmas – szól a hivatal egyébként idei első biztosítós verdiktje. Arról azonban, hogy miért pont 10 millió forintra büntették a társaságot, a GVH a Figyelő kérdésére nem tudott tájékoztatást adni. Ilyen ügyekben mindenesetre mérlegelik többek közt a cselekmény nagyságrendjét, az érintett ügyfélkör méretét. A döntés mindazonáltal nagyon is egybevág a GVH éves parlamenti jelentéseiben több soron fejtegetett nézetével, miszerint az egyre bonyolultabb pénzügyi – és köztük a biztosítási – termékek alaposabb magyarázatot kívánnak. A bírság mérete pedig a GVH azon – egyébként az Európai Unió kritikája nyomán megszilárdult – szándékához passzol, hogy e büntetések a nagyságuk révén végre visszatartó erejűek legyenek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a GVH eddig összesen háromszor marasztalt el biztosítótársaságokat (Figyelő, 2000/37. szám), de – ahogy most az ÁB-Aegon is tervezi – mind bírósághoz fordult, s így eddig soha egyetlen versenyhivatali bírságot sem fizettek be.
