Egy lyukas eurót sem

adtak volna annak, aki a göteborgi európai uniós értekezlet első napja után a “bővítési csúcs” kedvező kimenetelét jósolja.#<# Márpedig a végeredmény a tagjelöltek számára több mint bíztatás: az unió először mondta ki, hogy a tizenötök célja a csatlakozási tárgyalások 2002-es lezárása és a legfejlettebb országok 2004-es felvétele. Magyarország éppen a göteborgi értekezlet hetében ugrott a bővítési verseny élére – már amennyiben a csatlakozási tárgyalásokon lezárt fejezetek számát (esetünkben ez 22) döntő fontosságúnak tekintjük. Nem biztos, hogy a félretett dossziék száma minden esetben jól tükrözi a bővítési regatta igazi állását, két kulcstéma lezárása viszont kétségtelenül Magyarországot állítja vezető pozícióba. (E két fejezet a munkaerő és a tőke szabad áramlásáról szólt, beleértve a föld adásvételét is.) A jelenlegi információk birtokában kijelenthető, hogy a 2004-es magyar csatlakozást “csak” a hazai szélsőjobboldal hatalomra kerülése akadályozhatja meg. Göteborgban amúgy megdőlt – vagy legalábbis megingott – három tabu, ami a jövőben alapvetően befolyásolhatja az integrációs folyamatot. Először is érvényét vesztette az a sokak által vélelmezett tétel, amely szerint minden stratégiai kérdést a kakaskodó, ám végül mégis közös nevezőt találó német-francia tandem dönt el. A céldátum kitűzését a svéd városban folyó tanácskozás elején Németország és Franciaország is kifejezetten ellenezte. A végső siker a kisebb államok, elsősorban Svédország – a féléves elnökséget mindvégig jellemző – agilitásának eredménye. Másodszor, Lengyelország első körös felvétele minden eddiginél messzebb került. A kisebb – és agrárszempontból kevésbé problémás – társult országok egyre inkább “elhúznak” Lengyelország előtt. Valószínű, hogy 2002-ben a legnagyobb tagjelölt nem tudja befejezni a tárgyalásokat, ami könnyen lehet, hogy az első kör után még egy-két évig távol tartja az uniótól. “Nem lesz politikai engedmény a követelményekből” – jelentette ki sokat mondóan Göteborgban Gerhard Schröder német kancellár. Végül, a sors tragikus fintora, hogy éppen a liberális demokrácia egyik őshazájában végződött halállal az EU-csúcsokat szinte menetrendszerűen kísérő globalizációellenes tűntetés. A Nizzai Szerződést elutasító ír referendum után ez minden eddiginél egyértelműbben mutatja, hogy az uniónak még nagyobb energiákat kell mozgósítania az integráció és a bővítés népszerűsítése érdekében.