Tévedhetetlen ösztönnel

időzítette előadását Orbán Viktor miniszterelnök, amelyben a magyar (gazdasági) modell lehetőségeiről beszélt#<#. A kormányfő gazdaságpolitikai célokat vázolt fel, mégpedig olyanokat, amelyek fontos elemeivel józan ésszel senki sem vitatkozna. Miért állítjuk, hogy taktikailag jó az időzítés? A rivális MSZP bő egy héttel a “magyar modell” ismertetése után választja meg miniszterelnök-jelöltjét, s ez volt az utolsó pillanat, hogy Orbán markánsan kijelölje kihívója számára, mely területeken fogják megvívni a választási harc gazdaságpolitikai küzdelmeit. Medgyessy Péter a várható ellenfél, ráadásul gazdasági szakember, akit nem lehet kirendíteni magabiztosságából egy, az orra előtt lobogtatott KSH-kiadvánnyal egy majdani tévévitában… Kell hát egy vízió, amely minden választó számára egyértelmű, egy célkitűzés, amely mögött minden gazdasági erő felsorakozhat. A recept egyáltalán nem új, hiszen négy évvel ezelőtt is grandiózus – Matolcsy György jelenlegi gazdasági miniszter nevéhez fűződő – gazdaságpolitikai ötletekkel állt elő a Fidesz. A különbség “csupán” annyi, hogy akkor ellenzékből érvelve könnyű volt ígérni, most azonban a várható számonkérés próbáját is ki kell állnia a Fidesznek. “Immár nem a megbomlott egyensúlyi tényezőkkel kell küzdenie a magyar gazdaságnak, hanem arról szólhat a vita, hogy milyen ütemben szabad növekednie” – mondta Orbán Viktor a Budapest Business Club konferenciáján, s tulajdonképpen igaza van. Azt pedig érthetően felejtette el megemlíteni, hogy ez elsősorban a 1994 és 1998 közötti kormányzat alatt megvalósított stabilizációs csomag következménye. Eleget fogjuk ezt hallani a másik oldalról. A baj csak az, hogy a felvázolt “magyar modell” nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely újdonságot jelentene az eddigi pályához képest. Egyelőre nem látható, miként teljesül majd az a kívánság, hogy a magyar gazdaság, “30-35 éves lemaradást 15-20 év alatt behozva elérheti az európai uniós országok szintjét”. A világgazdasági főáramnak, a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek és az Európai Uniónak odamondogató nyilatkozatokkal biztosan nem. De a kormányfő ismét nem hagyta ki a ziccert: az IMF-jelentés kapcsán a kritikákra azt találta mondani, hogy “4:1 idegen pályán jó eredménynek számít”. Az egyelőre még körvonalaiban sem látszó gazdaságstratégiára természetesen szükség van, de csak akkor, ha a magyar modell nem szakad el a világgazdasági realitásoktól.