Igazán gyönyörű látványt nyújt az Adria mentén, pazar környezetben lévő Generali biztosító trieszti központja. Ám a 170 éves olasz biztosítási óriás április végi éves közgyűlésén megjelent európai bankárok figyelmét nem lehetett elterelni. Ők az ágazatot érintő felvásárlásokkal és saját társaságuk, Európa negyedik legnagyobb biztosítója új elnökének megválasztásával voltak elfoglalva.
A Generali vezetősége sem függetlenítheti magát a jól kitapintható folyamatoktól; a kontinens pénzügyi térképe szerkezeti változásokon megy keresztül. A bankok és a biztosítótársaságok egyre inkább egymás hagyományos területeire merészkednek és fuzionálnak, ezzel is jobban kiaknázva az egységes európai piac lehetőségeit. A Generali a maga 39,5 milliárd dolláros piaci kapitalizációjával egyike annak a néhány olasz pénzügyi társaságnak, amelyek kellő súllyal rendelkeznek ahhoz, hogy átlépjék az országhatárt. Az elmúlt öt évben, a felvásárlásokra elköltött 14,5 milliárd dollárnak köszönhetően meghatározóvá vált Ausztriában és Németországban is. Megszerezte a harmadik legnagyobb német biztosítót, az AMB-t, valamint a Commerzbank 10 százalékát. Most Franciaországban és Spanyolországban terjeszkedik, ahol a cég vezetői a vagyonkezelés és a nyugdíj-megtakarítások terén látnak kedvező lehetőségeket.
A vezetőválasztás trieszti erőpróbája igazi olasz hatalmi harcnak bizonyult – történelmi kötődésekkel és irigységgel fűszerezve. Elemzők szerint e hatalmi játszma végső soron gyengítheti a Generalit, odahaza és külföldön egyaránt.
Az elnöki címért többen ringben szálltak, így a 76 éves Antoine Bernheim, aki a Lazard Fréres & Co. francia befektetési bank partnere, s akit 1999-ben távolítottak el a Generali elnöki posztjáról. Egy alapkezelő szerint Bernheimet hatalmas egója viszi előre. “Azt akarja mondani: itt vagyok, visszatértem.” De Alfonso Desiata a Generali jelenlegi elnöke is sokáig bízott abban, hogy megőrizheti pozícióját. Azt még kritikusai is elismerik, hogy Desiata elnöksége alatt 74 százalékkal nőtt a cég nettó profitja, s a biztosító látványos felvásárlásokat hajtott végre. Mégis magára haragította a Mediobanca vezérigazgatóját, Vincenzo Maranghit, mivel – a Generalit 14 százalékban tulajdonló nagyhatalmú pénzintézetet megkerülve – két másik olasz bankkal működött együtt. Ezért Maranghi – aki egy milánói ügyvéd szerint “ha 10 emberrel találkozik 11 ellenséget szerez” – Desiatát semmiképpen sem akarta az elnöki székben tartani.
A befutó azután Gianfranco Gutty, a Generali eddigi vezérigazgatója, egyben Mediobanca eddigi igazgatósági tagja lett, maga mögé utasítva a pénzintézet által egyébként szintén támogatott Bernheimet.
A Generali-csoport megpróbál lépést tartani a konkurens óriásokkal, a francia AXA-val és a német Allianzcal, amelyek sokkal agresszívabban mozdultak el az alapkezelés és a hatalmas amerikai piac felé. Az elemzők ugyanakkor úgy vélik, hogy a Generali tavalyi profitnövekedése inkább Gutty vezérigazgató, semmint Desiata érdeme. Desiata ugyanis a hagyományos pénzintézeti tevékenységet és a globális terjeszkedést erőltette.
Elemzők szerint a Generali elnöki posztjáért folyó, kissé anakronisztikus hatalmi harc a régi olasz pénzügyi hatalom struktúrájának felbomlását mutatja. “Nem két csapat van ebben a csatában – állítja Enrico Cisnetto milánói író, aki számos könyvet publikált az olasz kapitalizmus jelenkori állapotáról -, mindenki mindenki ellen játszik.” Ebben a játszmában az válik a legjelentősebb tényezővé, aki megszerzi a Generalit – szögezte le Cisnetto, még Gutty elnökké választása előtt.
Az új elnök számára most a kedélyek megnyugtatása az első teendő. Vitathatatlan ugyanis, hogy a piaci részesedésért folyó, egyre erősödő európai versenyben felfordulásra nincs szüksége a Generalinak.
