Jócskán átalakult a Caola-Alfa részvényesi struktúrája a társaság márciusi közgyűlésén azt követően, hogy 1,7 milliárd forintról 800 millióra szállították le az alaptőkét. A 20 százalékban tulajdonos Forrás Rt., az Első Hazai Faktorház és a néhány önkormányzat részvénycsomagjait a Caola-Alfa visszavásárolta, a dolgozói részvényeket pedig bevonták. Ennek következtében a Benkő László és Nagy Imre nevével fémjelzett csoport ma már a 75 százalékát, az MRP szervezet pedig 25 százalékát bírja a részvényeknek.
Még 1993 végén a másfél tucat magánszemély által tulajdonolt Benkő és Társai Kft. privatizációs pályázaton szerezte meg az akkor 1,8 milliárd forint jegyzett tőkéjű Caolát. A magánosítás során a kozmetikai cég részvényeinek 51 százalékát 734,4 millió forintért vásárolták meg. Ebből csupán 50 milliót fizettek készpénzben, amit 300 millió forint E-hitellel, és tőzsdén vásárolt kárpótlási jegyekkel egészítettek ki. A jegyeket a 70 százalékos vételi ár dupláján számította be az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ). A cég elnöke Benkő László lett (aki később a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökeként is tevékenykedett), vezérigazgatója pedig Nagy Imre. A magánosítás a Boross-kormány alatt történt. Annak ellenére, hogy Nagy Imre a rendszerváltás idején a KISZ KB utolsó első titkáraként szerzett országos hírnevet, 1995-ben a Horn-kabinet idején a privatizáció kivizsgálására felállított bizottság úgy ítélte meg, hogy az ÁVÜ-nek nem volt joga 20 százalékos árengedményt adni. Ezt a vádat azonban másodfokon a Legfőbb Ügyészség elvetette.
TÚLMÉRETEZVE. “Egy nyilvános pályázaton az számít, amit ajánlanak a meghirdetett vállalatért. Akkor már itt voltak a multik, s egyik sem akarta megvásárolni a Caolát” – szögezi le a ma ügyvezető alelnökként dolgozó Nagy Imre, hozzátéve, hogy a társaság mérleg szerinti vagyona egyáltalán nem tükrözte a tényleges értékét. A márkanevek és a termékek számítottak értékesnek, a gépek, berendezések, infrastruktúra fejlesztésére, a környezetvédelemre viszont másfél évtizeden át semmit sem költött az állami tulajdonos, ráadásul a termelőkapacitást is túlméretezte.
VisszafogottanA saját márkák köre mára három fő csoportra szűkült le: a férfi borotválkozási kozmetikumok – Barbon, Derby, Figaro, Óceán – terén és a Velmetina hajzselével a Caola-Alfa Magyarországon megtartotta piacvezető pozícióját. A fogkrémek, szájvizek kategóriájában az Ovenall termékcsoport maradt a Caolánál; mely esetén ezután ugyan nem büszkélkedhetnek jelentős részesedéssel, de mivel nagy piacról van szó, az ebből befolyt pénz sem elhanyagolható. Megtartották az aerosolgyártás, a szappangyártás, az arcszeszek, valamint bizonyos krémek gyártásának technológiáját is, és igyekeznek további bérmunka-szerződéseket kötni. Jelenleg az EVM, a Sara Lee, több áruházlánc és hazánkban nem forgalmazó külföldi cégek tartoznak a “bérmunkaadóik” közé, e megrendelésekre főként aerosolos termékeket és szappant gyártanak. Pillanatnyilag 600-800 millió forint termelési értékűre becsülik a szabad kapacitásukat, de azt másfél éven belül szeretnék teljesen kihasználni.
Az új tulajdonosok óriási konkurenciával találták szembe magukat, mégpedig a náluk jóval tőkeerősebb multikkal. A Caolának mellettük szembe kellett néznie a kis gyártókkal és a feketekereskedelemben behozott olcsó cikkek dömpingjével is. A vásárláskor emellett az új tulajdonosokra szállt 400 millió forint adósság, amely 1997-re 2 milliárd forintra duzzadt. “Addigra lecseréltük a teljes termékkört, megoldottuk a környezetvédelmi gondokat, s kiépítettük a kereskedelmi hálózatot, de financiálisan nem bírtuk a fejlesztéseket. Ezért jelentős márka- és ingatlaneladásba fogtunk” – magyarázza a karcsúsítást Nagy Imre.
A Caomilla, a Baba, az Amodent és az egy évvel korábban a Biogaltól vásárolt Helia-D márkanevek eladása az Unilevernek – amely azután továbbra is a Caolával, majd a Caola-Alfával gyártatta e termékeket – meghozta a kívánt eredményt: 1997-ben a cég adóssága lenullázódott. Ezt követően azonban egy elhibázott fejlesztés következményeivel kellett szembenéznie a vezetésnek: az albertfalvai gyártelepen krémüzemet építtettek, azonban az a tervezett 5 hónap helyett 13 hónap alatt készült el. E beruházás miatt 1998 végére 4 milliárdra szökött fel a társaság adósságállománya.
Túlélőkészlet• Hagyományos márkáik nagy részét eladták
• A Caola név használati jogát is értékesítették
• Ingatlanjaik zömét piacra dobták, öt gyárukból négyet eladtak
• Lányvállalataik többségét, a külföldieket is, eladták, illetve felszámolták, vagy hamarosan felszámolják
• Sikerült lenullázniuk az adósságot
• Csődöt kértek cégük ellen, hogy időt nyerjenek a reorganizációra
• Legnagyobb hitelezőiknél haladékot alkudtak ki, cserébe teljes betekintést engedtek nekik a cég ügyeibe
• A létszámot 1300 főről 150 fő alá csökkentették
• Drasztikusan lefaragták az üzemméretet, a 7,81 milliárd forintos forgalmú céget 2,15 milliárdosra karcsúsították
• Az árbevétel csaknem felét bérmunkával teremtik elő
• Leegyszerűsítették a szervezetet
• Átmenetileg nem költöttek marketingre
• Banki hitelt vagy állami támogatást nem vettek igénybe
Az akkor ezerfős cégnél 1998 nyara óta több mint két éven át válságmenedzselés folyt, a havi 80 millió forintos veszteség ugyanis vészhelyzetet teremtett. A kilábalást a további zsugorításban és a termelés racionalizálásában látta a menedzsment. A Caola 1999 áprilisában eladta az Egyesült Vegyiművek (EVM) Rt.-nek nemcsak a Bip, a Komfort, az Exotic, a Melinda, a Camea, a WU-2 és a Kézbalzsam márkaneveket, hanem magát a Caola név használatát is. Ennek következtében az EVM által létrehozott Caola Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Rt.-t 1999 nyarán bejegyezte a cégbíróság, míg a Nagy Imre által “vezérigazgatott” társaság átkeresztelte magát Caola-Alfa Kozmetikai Rt.-re. Utóbbi vállalkozás még azon év őszén csődeljárást kezdeményezett önmaga ellen. “Úgy képzeltük el, hogy ez reorganizációba torkollik majd, nem pedig felszámolásba” – jelenti ki határozottan Nagy Imre. Ennek érdekében, egyéb ingatlanok mellett, a cég az öt gyára közül négyet eladott – még az újonnan felépített üzemet is. További márkaneveket értékesítettek, s a létszámot 150 fő alá csökkentették. Ez utóbbi művelet több mint 1 milliárd forintba került. A hitelezők 270 millió forintnyi tartozást engedtek el, a többit a társaság kifizette.
REORGANIZÁCIÓ. “A krízis átvészeléséhez a szállító partnerek segítsége is kellett, a bankoknak viszont 2,5 milliárd forinttal tartoztunk, velük már nehezebb volt dűlőre jutni. Amikor leültünk tárgyalni, azt kértem tőlük, adjanak időt és bizalmat, cserébe mi betekintést engedünk a cég összes ügyébe. Felemás fogadtatást váltott ez ki, de a két legnagyobb hitelező, a CIB és a Raiffeisen Bank elfogadta az érveinket. Jól kalkuláltak, mert vissza is kapták a pénzüket” – emlékszik vissza Nagy Imre. A reorganizáció tavaly ősszel befejeződött. A cég 2000-ben nullszaldóval zárt, s 2001-re 150 millió forintos nyereséggel számol. Adósságállománya szintén 150 millióra rúg, de nincs lejárt tartozása. A reorganizáció alatt 200 millió forintnyi beruházást is végrehajtottak: összevonták termelőegységeiket a megmaradt gyárba. Jelenleg az árbevétel 40 százaléka a saját márkák hazai értékesítéséből, 15 százaléka azok exportjából, 45 százaléka pedig bérmunkából származik. A kivitelük tavaly nőtt, s az idén további bővüléssel számolnak. Leányvállalataik közül a kozmetikai profilon belül a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cég kivételével valamennyit felszámolták, illetve két éven belül felszámolják. A nagyarányú ingatlaneladások nyomán a cégnek az albertfalvai gyártelepén kívül már csupán egy ingatlana van: Beleznán egy veszélyes-hulladék tároló.
PROFILBŐVÍTÉS. “Mint meghatározó tulajdonosnak, ma már nem a napi operatív ügyvezetés a feladatom, hanem a stratégiai befektetetések alakítása és a termékfejlesztés felügyelete. Mivel az elmúlt időszak az életben maradást szolgálta, az év végéig ki kell dolgoznunk egy középtávú üzleti stratégiát. A több lábon állás végett a Caola-Alfa mellett egyéb tevékenységekbe is bele kell fogni” – mondja Nagy Imre. A Caola-Alfának már létezik két, más profilú leányvállalata. Az Alfa Bioner Kft. szennyvíz és szennyezett talaj tisztításával foglalkozik, a Corax Kft. pedig terhességi és drogtesztek forgalmazásával, illetve nagyüzemi szúnyogirtással.
A régi, bevezetett márkáinak többségétől és a cég nevétől megvált, hitelterheitől pedig megszabadult Caola, az eredeti üzemméret töredékén ugyan, de mégis tovább működik. A társaság a jelek szerint megtalálta a maga helyét az óriáscégek uralta, irdatlan marketingköltségeket felemésztő piacon.
