Ha némileg csökkent is az utóbbi években tapasztalt eufória a műtárgypiacon, a minőségre azért még mindig van vevő.#<# A MűTerem Galéria múlt hét végi aukcióján semmi jele nem volt a kifulladásnak, a Kongresszusi Központ színházterme ugyanúgy megtelt, mint a tőzsdehossz idején, és a vevők licitálási kedve sem volt kisebb annál, mint amilyent előző árverésein megszokhatott Virág Judit. Igaz, ezúttal nem dicsekedhetett közel százszázalékos eladási aránnyal a galériatulajdonos, a tételek egytizede ugyanis megmaradt. Az már más kérdés, hogy a legtöbb hazai aukciósház legmerészebb reményei sem közelítik meg ezt az eredményt.
Az alaphangot megadta mindjárt az első tétel, egy mindössze 17 centiméteres Zsolnay kaspó: az 1906 körül készült apróságért 400 ezres kikiáltás után 1 millió forintig folyt a rivalizálás. Ezután gyorsan pörögtek az események, alig két óra elég volt az egészre, miközben megszületett az idei árverési csúcs, Munkácsy Mihály Csendéletét 44 millió forint kimondását követően ütötték le (a képet lásd Figyelő, 2001/14. szám). Ez az összeg egyébként meghaladja az elmúlt esztendő – Orbán Dezső Kannás csendéletéhez fűződő, Kieselbach Tamás aukcióján született – 42 millió forintos rekordárát. Az abszolút magyar csúcs, 1998-ban, ugyancsak Kieselbachéknál született, Szinyei Merse Pál Parkban című képére 70 milliónál csapott le a kalapács. Virág Judit kollekciójában ugyancsak volt egy Szinyei Merse-mű, a Kora tavasz című vászon kikiáltási ára 12 millió forint volt, leütése pedig 22 milliónál következett be. A MűTerem árverési rangsorának harmadik helyére 11 millió forintos kalapácsárral Rippl-Rónay József 1904-ben született pasztellje “futott be”, 3,5 milliós kikiáltást követően. Két alkotásért alkudoztak 9,5 millió forintig, Derkovits Gyula Este II című művét, illetve Egry József Balatoni táj fákkal című akvarelljét egyaránt 5, 5 millióért ajánlották fel vételre. A Derkovits-mű külön vonzereje lehetett, hogy egykor Szerb Antalné tulajdona volt.
Összesen 47 tétel kelt el egymillió forint feletti értéken, ezen belül feltétlen említésre méltó, hogy több Zsolnay is átlépte e bűvös határt, így például egy – a fentebb már említetthez hasonlóan szintén 1906 körül készült – kaspó, amelynek kikiáltási ára 750 ezer forint volt, s 2 millió forintnál csapott le a kalapács. A legnagyobb meglepetést azonban vélhetően nem ez, hanem Bor Pál 1965-ben farostra festett olajképe okozta, a művész hagyatékából előkerült Kvartett című, jelzés nélküli alkotásért 180 ezer forintnál kezdték, és 1,1 milliónál fejezték be a licitálást.
A múlt héten árvereztek a Nagyházi Galériában is, a kétnapos rendezvényen előbb XIX. és XX. századi festmények kerültek kalapács alá, majd néprajzi tárgyakra és szőnyegekre lehetett alkudozni a Balaton utcában. Az igazi sikertörténet a felkínált mintegy száz szőnyeghez fűződik, szinte alig maradt vissza a kollekcióból, s a mélyen zsebükbe nyúló vevők jó néhányért milliós nagyságrendet fizettek. Egy 360 ezer forintért kínált türkmén “Jomut” szőnyegért, amely kopott volt és sérült is, 1,4 millióig alkudoztak; kikiáltási árán, 1,5 millióért kelt el egy XIX. századi közép-európai falikárpit, és egy “kissé kopott”, ugyancsak XIX. századi, 376×344 centiméteres perzsa “Serapi” szőnyegre 1,5 milliós indulóár után, 5,5 milliónál csapott le a kalapács.
Ha valahol, akkor talán a Bizományi – ugyancsak múlt heti – kortárs aukcióján érződött valamelyest a piaci fáradtság. A magyarázat talán az, hogy a kortárs művek vevőköre sokak szerint a fiatal brókertársadalomból került ki az utóbbi időben, és e rétegnek mostanság kevéssé megy a szekere, a tőzsdei események egyelőre a napi gondok felé fordítják figyelmüket. Hogy ezért, vagy más okok is közrejátszottak, a BÁV amúgy igényes választékára elmaradt az igazi alku, a képek közül jó néhány megmaradt, és az eladottak is inkább csak a kikiáltás közelében találtak vevőre. Egyetlen mű ért el 1 milliós leütést: az egyébként ennyiért kikiáltott Tisztelet Márffy Ödönnek című Losonczy Tamás-alkotás 1965-ben született. A művészt, akinek két másik műve is szerepelt az árverésen, Kassák Lajos “az absztrakt festészet egyik legkiforrottabb képviselőjeként” jellemezte 1947-ben, míg Frank János 1996-ban írt sorai szerint “Losonczy egy olyan magyar absztrakt-szürrealista iskola követője, amelynek egyetlen tagja saját maga”. A két további, most elárverezett mű egyike Tisztelet Frank Frigyesnek, a másik Hommage á Marcel Jean címet viseli, és mindkettő 800 ezer forinttal gazdagította a Bizományi-aukció kasszáját.
