Soha nem látott gazdag anyagból válogathatta ki a legjobbakat ebben az esztendőben a Magyar Sajtófotó pályázat zsűrije.#<#
Több mint kétszáz fotós közel 3 ezer beadott munkája jelezte, hogy a hazai fotoriporterek immár nem elégednek meg csak a sajtó adta keretekkel, keresik a megmérettetés más lehetőségeit is. Korniss Péter, a zsűri elnöke szerint külön vonzereje volt az idei pályázatnak, hogy a legjobb alkotásokat bemutató, hagyományosan a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett kiállítás ezúttal új helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott helyet.
A hazai sajtófotó első nagyszabású bemutatkozására egyébként 19 esztendővel ezelőtt, 1982-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem R-Galériájában került sor. A világ változásaival mindig is lépést tartó szakma legrangosabb rendezvénye gyorsan kinőtte az egyetemi galériát, hogy azután többszöri helyszínváltás után évekre beköltözzön a Néprajzi Múzeum falai közé. A kilencvenes években a tárlat – a World Press Photóval együtt – a Tavaszi Fesztivál legnézettebb programja lett, a Kossuth téren megszokott látvánnyá vált a sorban állás. Tavaly több mint 40 ezren voltak kíváncsiak arra, miként látták a sajtófotósok kamerái 1999 legfontosabb eseményeit. Mivel a Néprajzi Múzeum 2001-ben – a millenniumi rendezvénysorozat részeként – olyan kiállítást hozott létre, amely az épület egész területét igénybe veszi, a Magyar Sajtófotó 2000 kiállítás költözni kényszerült. Ám e kényszert maguk az érintettek sem bánták, hiszen az új házigazda talán az eddiginél is nagyobb rangot kölcsönöz a magyar fotoriporterek bemutatkozásának.
A bemutatkozás szó szerint értendő, hiszen talán soha nem került ennyi ismeretlen név a falra, s az új nevek többsége szemtelenül fiatal alkotókat takar. Az idei pályázat nagydíjasa Gárdi Balázs, bár már nem ismeretlen, de alig múlt 25 esztendős, a képei alapján érettnek mondható Domaniczky Tivadar pedig – aki egy első és egy második díjjal is dicsekedhet – 1980-ban született. Korniss szerint nincs ebben semmi meglepő, a fotóriport a fiatalok műfaja lett, e “nyomulós” világban nem elég ha egy fotós jó szemű és érzékeny, a helytálláshoz erő és magasság is kell.
Tavaly nem voltak az előző évekre jellemző véres események, de a rémisztő látványok nélkül is erős volt a képanyag, bizonyítva a magyar fotoriporterek megalapozott tudását, valamint azt, hogy a most színre lépett új generáció is megőrizte a sajtó- és a dokumentarista fotó legjobb hagyományait.
Az idei pályázat és kiállítás támogatói közül feltétlenül ki kell emelni a Pannon GSM, valamint a Kodak Kft. szerepvállalását, valamint a Nemzeti Múzeum munkatársainak segítőkészségét. Értő kezekbe került a Sajtófotó 2000, hiszen Szikossy Ferenc, a múzeum főigazgató-helyettese fényképekkel foglalkozik évtizedek óta. Az intézmény fényképtárában kezdte pályáját segédmuzeológusként, s itt vált “a fotók szerelmesévé” is. A múzeum amúgy Közép-Európa legjelentősebb történeti fényképtárával dicsekedhet, több mint 500 ezer kép van a gyűjteményükben.
A sajtófotó tárlatot egyébként a rendezők minden évben összekötik egy neves fotóriporter emlékkiállításával. Az idén Bojár Sándorra esett a választás. A tavaly elhunyt fotográfus az elmúlt évtizedekben ott volt mindenütt, ahol megörökítésre érdemes dolog történt.
Az összesen több mint 300 képet bemutató rendezvény április 22-ig várja a látogatókat.
