Midőn George W. Bush munkatársai az elnök január 20-i beiktatása utáni hétfőn bementek a Fehér Házba, csodálkozva vették észre, hogy a komputerek billentyűzetéről az előző adminisztráció tisztségviselői lelopták a W betűt, ezzel is jelképezve, hogy szerintük “Duplavé ellopta a választást”.#<# Ez csak tovább fokozta azt a konfrontációs hangulatot, melyet az elnökválasztás hagyott maga után. Az európaiak keveset tudnak arról, milyen politikát kíván folytatni az új republikánus elnök. Többen – főként liberális értelmiségiek – olyasmikről hallottak, hogy “konzervatív, abortuszellenes és nem ismeri a külföldet, hiszen Európában se’ járt”. De mit tudunk Bush gazdaságpolitikájáról? MÁS KÖRNYEZETBEN. Gyakori vélemény, hogy Bush hű követője lesz a “reaganomicsnak”, annak a gazdaságpolitikának, amely a kínálat bővítése révén ösztönzi a növekvést. A húsz évvel ezelőtti reaganomics valóban sok hasonlóságot mutat ifjabb Bush koncepciójával. Ez a politika azonban más környezetben született, a jelenlegi nemzetközi gazdasági keretek között csak részeiben alkalmazható.
A reaganomics kibontakozása egybeesett a hidegháború egyik kritikus pontjával. A szovjet veszély miatti félelem – valós vagy irreális, ebből a szempontból teljesen mindegy – Reagan számára olyan légkört teremtett, amelyben a gazdasági kihívások másodrendűek voltak, vagy legalábbis kezdetben annak látszottak. A “Csillagok Háborúja” eredetileg egy politikai hitvallás katonai kereteit vázolta fel, más kérdés – s ezt csak nagyon kevesen értették meg -, hogy ez a politika Amerika legnagyobb technológiai váltását hozta meg. A katonai alkalmazások tovagyűrűző hatásai vezették be a mindennapok gazdaságába a számítógép által vezérelt elektronikus technológiákat. Innen származik Amerika hihetetlen előnye a mai “e-világban”.
A Reagan-korabeli nemzetközi porondon Amerika gazdasága igencsak belterjes volt, már pusztán a nagy arányú belső fogyasztás miatt is. Voltak ugyan nemzetközi vállalatok, európai és távol-keleti cégek, amelyek az Egyesült Államokban komoly befektetéseket hajtottak végre, az amerikai és a nem-amerikai vállalatcsoportok azonban a nemzetközi porondon elkülönültek egymástól.
Az új évezredben ezek a kategóriák értelmezhetetlenné váltak. Mára a nemzetközi gazdasági életben a tulajdonosi struktúrák meghatározatlanok: nehezen kibogozható, hogy egy vállalat tulajdonosai milyen “nemzeti” érdekeket követnek. A kereszttulajdonlás nemcsak a portfólió befektetésekre jellemző, hanem a tőzsdei konstrukciók egészére is. A tipikus amerikai nagyvállalat a nyolcvanas években bevételeinek nagy részét a belföldi értékesítésből realizálta, míg mára a jövedelem mintegy fele nemzetközi tevékenységből származik. Kialakult az internetvilág a maga virtuális valóságával, s minden korábbinál jobban elterjedt az angol nyelv is. Eltűnt ugyanakkor a “kommunista” fenyegetettség, nincsenek dominó-teóriák, nincs szocialista bekerítés.
Mi várható ennek fényében Duplavé gazdaságpolitikájától? A republikánus kormányzat megörökölte Amerika egyik leghosszabb és legstabilabb gazdasági fejlődését, ami után jelenleg a fenyegető kijózanodás napjait éljük. Már csak ezért is valószínű, hogy Bush a kínálat ösztönzésével visszatér a reaganomicshoz. Az első jelek azt mutatják, hogy az elnök komolyan veszi az adócsökkentést, államfilozófiája miatt nem is tehetne mást. Ő és legközelebbi stábja ugyanis másképpen látja az állam szerepét, mint közvetlen elődei. Míg Clinton filozófiájában kulcsfontosságú szerepet töltött be az állami elosztás, addig Bush és a Republikánus Párt minimalizálni kívánja az állam jelenlétét a gazdaságban.
KEVESEBB BEAVATKOZÁS. Duplavé pontosan érti, hogy a modern világban a gazdasági befolyás egyre inkább kikerül a politika ellenőrzése alól. A mai modern nemzetközi nagyvállalatok egyre csekélyebb mértékben függenek a kormányoktól – és ez valóban a legegészségesebb tendencia, hiszen a piac (is) akkor működik a legjobban, ha a kormányzat a legkevésbé sem avatkozik be a gazdasági folyamatokba. Ezért az új gazdaságpolitika két alapvető pillére: a the least government is the best government (azaz minél kisebb az állami beavatkozás, annál jobb), valamint az America’s business is business (vagyis az amerikai belső gazdaságra való összpontosítás). Mindazonáltal az oktatás fejlesztése és a szakadék szélén táncoló egészségügy reformja sem maradhatott ki az amúgy antietatista Bush programjából.
Az amerikai politikában a legnagyobb változás mégsem a gazdaságpolitikában, hanem az elnök személyes megítélését illetően várható. Még a hihetetlenül sikeres gazdasági fellendülés sem tudta elfeledtetni a választókkal Clinton etikai relativizmusát, amely a választók szemében megnyirbálta az elnöki intézmény tekintélyét. Valószínűsíthető, hogy Amerika új elnöke a Fehér Házat és saját politikáját erkölcsileg támadhatatlan alapokra építi majd. Miként egy jól értesült ismerősöm megjegyezte: az elkövetkező négy évben “több mise és kevesebb szaxofonozás” várható a Fehér Házban.
