Elsőként az országban – sőt egész régiónkiban – helyi társaság avanzsált egy nemzetközi alapkezelő tanácsadójává. Az általában az anyacégtől függően Londonra, Bécsre vagy más pénzügyi központra szabott feladatot egy szerencsés egybeesésnek köszönheti az Inter-Európa Bank (IEB) csoportja. Mint Nagy Zoltán, a csoporthoz tartozó befektetési alapkezelő társaság, az Europool befektetési igazgatója magyarázza, a környező országok részvény- és kötvénypiacainak jó féléves tanulmányozása után, egy éve állt a budapesti csapat az olasz pénzügyi szolgáltató elébe, amely éppen erre a piacra kacsingatott, ám nem volt helyismerettel rendelkező jelöltje. A történet szereplői persze nem teljesen ismeretlenek egymás előtt, hiszen a Sanpaolo IMI csoport az IEB egyik tulajdonosa.
ERNYŐALAP. A nemrégiben megkötött szerződés keretében az összesen 130 milliárd eurónyi vagyont kezelő Sanpaolo IMI csoport alapkezelői tevékenységéhez kapcsolódik az IEB-csoport, benne elsősorban az IE-New York Broker – a tanácsadói mandátumot egészen pontosan ez a társaság kapta – és a vele szorosan együttműködő Europool. A Sanpaolo Investment International Fund egy több mint harminc al-alapot tartalmazó ernyőalap, összesen mintegy 20 milliárd eurós vagyonnal. Ennek lesz új tagja várhatóan december közepétől, a luxemburgi és az olaszországi engedélyeztetés után, az Equity Eastern Europe, amely üresen indul, jegyeit e két fenti országban árusítják majd, és az alapot a befolyó tőkéből töltik fel helyi részvényekkel.
Tanácsadóként az IE-New York Broker és a Europool az alap portfóliójának kialakítására tesz javaslatot, miközben konkrét részvényvásárlásról nem dönthet, ennek jogi felelőssége a Sanpaolo-IMI csoporté. Minthogy éppen helyi tudásuk avatta e honi szereplőket tanácsadóvá – hacsak a formai előírásokat át nem hágják (miért tennék?) -, tanácsaik nyilván meghallgatásra találnak. Ezen az “ügyön” egyébként a két érintett cég négy alapkezelője és hat elemzője dolgozik majd, azaz többszöröse annak, mint ahány embert például egy-egy londoni tanácsadó ilyen alapokra “ráállít”.
Az alapot illető formai előírások egyébként valamelyest lazábbak, mint amilyeneket az itthoni alapoknak követniük kell. Noha a fő szabály az egyes részvényekre itt is 5 százalékos vételi korlátot szab, ám ez legfeljebb 10 százalékig mégis növelhető abban az esetben, ha a nagyobb arányban szereplő papírok súlya nem haladja meg a teljes portfólión belül a 40 százalékot.
Az alap fő mozgásterülete a cseh, a lengyel és a magyar piac lesz, befektetéseinek legalább felét itt viszi véghez. Célpontja további tíz ország a régióban, a balti államoktól Horvátországig, Ukrajnától Bulgáriáig. Nem invesztál viszont török, görög, vagy netán dél-afrikai papírokba, amilyenekbe a hasonló úgynevezett fejlődő európai alapok szoktak. Kikötés ugyanakkor a portfólióban, hogy az oroszországi részvények súlya együttesen is legfeljebb 10 százalék lehet. Ez a feltétel persze nem vonatkozik azokra a letéti igazolásokra (GDR, ADR, EDR), amelyekkel máshol kereskednek.
VONZÓ PAPÍROK. A vásárlandó részvények körét a helyi blue chipek jelölik ki, amelyből a tanácsadók kalkulációja szerint a kiemelten megcélzott négy országban 50-60 akad. A cél – főleg eleinte – erős, likvid papírok vásárlása, hogy azokkal az alap nagyobb tőkeáramlásokat is követni tudjon. A cseh papírok közül hetet ítélnek ilyennek, köztük a Komercní Banka, a Cesky Telecom és a CEZ papírjait. A lengyel paletta 20 társaságot ölel fel, amelyek közül a legnagyobb kapitalizációval mostanság a TPSA távközlési, az Elektrim elektronikai és a PKN olajipari társaságok bírnak. Az orosz piacról két és fél tucat cég jöhet szóba, ezek körében az energiaipar tarol, 7 olajipari vállalattal, 2 energetikai és egy áramszolgáltatóval. A részvényportfólió összeállításánál a tanácsadó kezét azonban az úgynevezett top-down megközelítés, azaz elsősorban az ország “kiléte” irányítja, Közép- és Kelet-Európában ehhez képes másodlagos szempont az ágazat.
A Sanpaolo ernyője alatt egyébként már tanyázik olyan alap, amely a régiós piacokat is “tartalmazza”. Annak fő profilja azonban mégis inkább Törökország és Görögország, mellettük a cseh, lengyel, magyar és orosz papírok legfeljebb 30 százalékos részt képviselhetnek.
Az Equity Eastern Europe növekedési ütemét rövid távon a célba vett tőzsdék szereplése határozza meg, amelyektől Nagy Zoltán már a következő év elején dinamikus emelkedést remél. Köztük egyébként az addigra e “kesze-kusza” évet várhatóan kiheverő magyar börzétől is. Hosszabb távon az alap méretét a vetélytársak legnagyobbjai jelölik ki. Európában a hasonló területen tevékenykedő alapok mérete 50 és 300 millió euró között jár, Nagy szerint az Equity Eastern Europe bizonyára egy-két éven belül megközelíti e felső értéket.
