A hagyományost a szokatlannal ötvözve, a táncnyelvet a képzőművészet és a szórakoztató tánc elemeivel kibővítve ösztönzik a közönséget a tánc, a zene, és egyúttal az alkotás folyamatának felülvizsgálatára, újraértelmezésére. Mint arról a Doug Elkins Company a napokban a magyar nézőket is meggyőzte Trafó-beli előadásán, tökéletes technika, professzionális tánctudás, humor és szellem párosul kivételes fegyelemmel. Akik látták az amerikai társulat előadását, bizonyosan nem tartják túlzónak e jelzőket. A világ egyik leghíresebb kortárs táncegyüttese, amely a modern zene elemeire – funky, hip-hop és hasonlók – építi koreográfiáit, az egyre igényesebb műsorokat szervező pesti “kultúrház” pódiumán is a legjavát nyújtotta.
Az 1988-ban alakult és azóta is non-profit szervezetként működő társaság munkáját a folyamatos keresés, a megújulás lehetőségének vizsgálata, a variációk alkalmazhatóságának állandó mérlegelése jellemzi.
Vezetőjük Doug Elkins, aki előadóművészi, koreográfusi munkája mellett rengeteget tanít szerte a világon. Koreográfiáiban új értelmet nyer a leghétköznapibb gesztus is – legyen az egy elhangzott szó, egy pillantás -, eközben pedig úgy lépi át a táncnyelv posztmodern képmutatásait, hogy egyedi és provokatív formákat hoz divatba. Munkáit a lehetséges határainak körüljárása sokkal inkább jellemzi, mint a klasszikus táncnyelvből kiinduló gondolat megvalósítása – írják róla a kritikusok.
Csapatával az összhang tökéletes; hogy mennyire értik, érzik egymást, azt a produkció mellett jól érzékelteti a táncosok következő vallomása: “Számunkra táncművészként és koreográfusként is az alkotás folyamata a lényeges, amely egyaránt magába foglalja a játékot és az örömöt, a komolyságot, a szenvedélyt és a humort. Mindez azon az elven alapul, hogy tudjuk, olyasvalamit kezdünk el, amit képtelenek vagyunk befejezni. Reméljük, hogy felfedezzük a kontinuitást ott, ahol mások a folyamat lezárását látják – vagyis, ahol valami lezárul, ott mindig van lehetőség egy új kezdetre.” –
