Különös ügynökök járják nyár óta az osztirák tartományokat, sőt – miután erőfeszítéseiket többnyire nem koronázza siker – a szomszédos Németországba is átmerészkednek. Szakmunkásokat toboroznak ausztriai megbízóiknak. Sokkal könnyebben teljesíthetnék a feladatukat, ha a szomszédos, nem európai uniós (EU) tagállamokban is kutakodhatnának, ezt azonban a közösségi politika változatlanul nem engedi, hiába sürgetik egyre hangosabban a gazdasági élet szereplői a korlátozás feloldását.
Valóságos csoda zajlott le az osztrák munkaerőpiacon az elmúlt alig két évben. Ausztria uniós elnöksége idején, 1998-ban az akkori szociáldemokrata kormány legfőbb célja a munkanélküliség leküzdése, új munkahelyek teremtése volt. Egymást érték a hangzatos programok, a többnyire igencsak költséges projektek. Az eredmény nem is maradt el: az éveken át ijesztő arányú munkanélküliség – amely 1997-ben még 12,3 százalékot tett ki – az idei első fél évi adatok szerint mindössze 3,9 százalékra zsugorodott. Az ok egyszerű: Ausztria gazdasága minden korábbi reményeket felülmúló fellendülésnek örvend. Az ipar alig győzi a belföldi és külhoni megrendeléseket, közeljövője biztosított, fejlődését most szinte csak a munkaerőhiány fenyegeti.
HIÁBA LOBBIZNAK. Gombamód szaporodnak az informatikai és telekommunikációs cégek is, márpedig Ausztria a szakemberek képzését illetően ezen a téren akkor sem lenne könnyű helyzetben, ha az igények csupán a megszokott ütemben bővülnének. A villámsebesen elharapózó szakemberhiány viszont egyenesen kritikus helyzetet teremt. Az ágazatnak a Wifo gazdaságkutató intézet előrejelzése szerint a következő három évben legalább 13 ezer új szakemberre lesz szüksége. Az egyik bécsi piackutató intézet pedig a 85 ezres létszámigényt sem tartja elképzelhetetlennek, az ipar- és kereskedelemkutató intézet legfrissebb felmérése szerint pedig a gazdaság egészét tekintve már ez év végén 80 ezer szakmunkás hiányzik majd országszerte. Bécsben szakácsokat, Burgenlandban építőipari szakmunkásokat, Alsó-és Felső-Ausztriában henteseket, az egész országban kőműveseket és bádogosokat keresnek – és ez messze nem a teljes lista.
Az érdekképviseleti szervezetek, így a gyáriparosok szövetsége és az országos gazdasági kamara kétségbeesett lobbitevékenysége ellenére a kormány nem enged abból az álláspontjából, hogy az EU bővítése nyomán Ausztriát reménytelenül elárasztanák az olcsó keleti munkavállalók. Másrészt mind több tény támasztja alá azt az aggodalmat is, miszerint 2010-től komoly fennakadásokat okoz majd a munkaerőhiány. Ám a két vélemény közül Brüsszelbe csak az előbbi jut el, alátámasztandó a munkaerő szabad áramlását a keleti bővítés után is hosszú átmeneti időszakra korlátozó előírásokra vonatkozó osztrák követelést.
Persze Ausztriában még sokan nem felejtették el, hogy a nyolcvanas években hasonló aggodalmak miatt az országba csábított külföldi vendégmunkásokkal később mennyire meggyűlt a bajuk. Végtére is a munkalehetőség ígérete mellett az osztrák jóléti társadalom is vonzotta őket, így akkor is maradtak, amikor már a munkanélküliek táborát szaporították. Mindezt csak tetézte a megannyi szociális és társadalmi beilleszkedési probléma.
Nem is nyakló nélkül szeretne a gazdaság munkaerőt. Bőven elfogadta volna a belügyminiszter elképzelését, miszerint egyelőre 2 ezer informatikai szakember kapna egy évre munkavállalási és tartózkodási engedélyt. Igaz, Ernst Strasser előbb a külföldiekre vonatkozó kvóta általános felemelésével próbálkozott, ezt azonban már kimondása pillanatában lesöpörték az asztalról. Csakhogy a szelídített változat is megfeneklett. A koalíciós kormány – elsősorban a hazai munkaerő védelmét alapkérdésnek tekintő szabadságpárti alkancellár, Susanne Riess-Passer ellentmondást nem tűrő elutasítása miatt – nem járult hozzá a “zöldkártyások” beengedéséhez. A koalíciós béke érdekében tehát a Néppárt (ÖVP) olyan engedményekre kényszerül a még mindig Jörg Haider által kézivezérelt Szabadságpárttal (FPÖ) szemben, amelyekkel éppen saját eredeti klientúrájának, a vállalkozóknak árt.
VOKSVADÁSZAT. A helyi kormányok jobb híján saját akciókba kezdtek. Az úttörő Stájerország. A Magna konszern például a minap jelentette be, hogy azt fontolgatják, helyi illetékességi körbe vonják a zöldkártyák kiadását. Egyelőre 6 ezer vendégmunkást szeretnének meghatározott időre szóló munkavállalási engedéllyel behozni, elsősorban Szlovéniából, Horvátországból és Magyarországról. A lépés indokolt, a tartomány ipara rohamléptekben fejlődik, óriáscégek telepedtek meg itt, köztük az osztrák-kanadai Stronach Magna-konszernje, amely a Steyr révén az autóalkatrész-gyártásban tervez óriási fejlesztéseket. Eszerint a Steyr Powertrain leányvállalata új gyárat létesít a magyar határ közelében fekvő Ilzben. A beruházás – egy másik, már megkezdett bővítéssel együtt – 3,7 milliárd schillingbe kerül, és egyelőre 150 új munkahelyet teremt, de az ott foglalkoztatottak száma három év alatt a duplájára is emelkedhet. Ha a tartomány nem biztosít elegendő munkaerőt, a Stájerországból Kanadába származott, majd onnan visszatért milliárdosnak minden patriotizmusa ellenére elmehet a kedve az ottani terjeszkedéstől. Bécs tartományi kormánya ugyancsak önállósítja magát: elsősorban informatikai szakembereknek ad ki ideiglenes munkavállalási engedélyt.
A politika a gazdaság minden segélykiáltása ellenére tartja állásait: az FPÖ Burgenlandban a december eleji választások előtt aláírásgyűjtést indított az EU-bővítésről tartandó népszavazás érdekében. A márciusi bécsi választásokon pedig ismét a külföldiellenesség lesz a szabadságpártiak első számú témája, abban a reményben, hogy a külföldiekkel szemben ígért védelem értékes pontokat hozhat majd. Ám ezúttal már talán az ellenfelek tarsolyában is jobb és tényszerűbb ellenérvek lesznek.
