Aki látta Hundertwasser gyógyhotel-komplexumát Ausztriában, sejti, miről van szó. Igaz, ott az utolsó szögig mindent a XX. század egyik leginkább formabontó formaművészére bíztak – ekkora kockázatot azért a minap debütáló Art’otel Budapest építtetői nem vállaltak, amikor felkérték Donald Sultant, hogy képzőművészeti alkotásaival tegye lakályosabbá Budapest legújabb szállodáját.
Az arizonai központú Park Plaza Worldwide tulajdonában lévő Art’otel lánc filozófiája azoknak a kifinomult ízlésű utazóknak szól, akik egyaránt vágynak kényelemre és a képzőművészet nyújtotta élményekre. A több millió dollár értékű Donald Sultan-mű mellett a művészre bíztak jó néhány belső dekorációs munkát is: a festményeken, litográfiákon és nyomatokon túl művészete a szövetek és szőnyegek motívumaiban éppúgy megjelenik, mint az előcsarnokban található szobor vonalaiban, vagy éppen a gyufásdobozokat díszítő füstkarikákban, az étlapot borító pillangókban, a porcelán készletek kár-tyás mintázatában. Mindezeken túl Sultan közreműködött a bútorok, csillárok és egyéb kellékek apró részleteinek kidolgozásában is. Érzésünk szerint azonban a hotelszobák mégis a rideg modernizmus jegyeit viselik magukon – az ehhez szükségszerűen hozzátartozó kényelmetlen ülőalkalmatosságokkal -, ami azért különös stílustörés, mert az épület egyébként az értékmegőrzés mintapéldája lehetne. Ennek legszebb megoldása az az üveg átrium, amely a hatemeletes modern épületszárnyat köti össze négy felújított XVIII. századi barokk lakóházzal.
A művészhotel közterei – ellentétben például Hundertwasser aprólékos gondoskodásával – éppen a barokk múlt meghittségét, családias hangulatát nélkülözik. Igaz, az sem mindennapi élmény, ha a vendég átélheti, milyen érzés lehet egy galériában aludni vagy fogat mosni. –
