Gyára szépen fejlődött, s 1876 karácsonyán, amikor az 59 éves vállalkozót elragadta a halál, már elég erős volt ahhoz, hogy túlélje őt. A cég dacolt a háborúkkal is, 1945-ben 89 üzlete működött szerte Prágában, mígnem két évre rá, annak rendje és módja szerint államosították, majd 1952-ben a patinás nevet is átkeresztelték. Eme áldatlan állapotnak 1994-ben, bő másfél évszázaddal az alapítás után szakadt vége, amikor a család visszakaphatta jussát. A modernizált Odkolek ma ismét Prága egyik vezető kenyérgyára, amely a tészta- és péksütemény-fronton is állja a versenyt.
S hogy e hamisítatlan közép-európai karriertörténet miként kerül a Pluszba? A magyarázat egyszerű. A vékonypénzű magyar utazónak, aki – ezzel is nyervén egy napot – az éjszakai vonattal, hajnalban érkezik meg a cseh fővárosba, sürgősen reggeliző hely után kell néznie. S erre aligha kínálkozik kiválóbb megoldás, mint a főpályaudvar közelében, a Vencel teret övező passzázsrengeteg egyik rejtett zugában, a Lucerna mozi tőszomszédságában található Odkolek cukrászda. A friss pékáru mellett omlós reggeli süteményekkel, a korán vétkezőket pedig rafinált tortakölteményekkel csábítja az üvegfalú üzlet, amelyben szolgálatkész hölgyek valószerűtlenül öblös csuporba töltött kapucínerrel kényeztetik a törődött utazót (mindössze 22 korona, vagyis 160 forint fejében), s az apró asztalok mellett van mód kigondolni az aznapi útitervet is. Ilyen fogadtatás után az Odkolek természetesen napi fix programmá nemesül – az alapító szigorú tekintetű képe ott lóg a kiszolgálópult mellett -, s a Prága-érzés szerves részévé válik.
Apropó cappuccino! A kifényesített prágai óváros immár szinte megszámlálhatatlan kávézóval várja felfedezőit, végigkóstolni mindet gyakorlatilag lehetetlen. Semmiképp se hagyjuk ki viszont a Moldva-parton lévő klasszikust, a Kavárna Szlaviát – az ottani Centrál, a The Prague Post olvasóinak szavazata alapján 1998-ban Prága legjobb kávéháza -, amely olyan hatalmas, hogy lényegében mindig találni helyet, de aki biztosra akar menni, az este háromnegyed hétkor érkezzen, amikor egy negyedórácskára kiürülnek a termek, miután a vendégek átsétálnak a szemben magasodó Nemzeti Színházba. A finom cappuccinót itt 25 koronáért mérik, s egy csésze mellett egy esős estén akár órákig is elüldögélhetünk, kilátással a Károly hídra és a felvillanyozott Hradzsinra.
Persze Prága mégsem a kávézók, hanem a sörözők városa inkább. E téren a számbavétel valóban lehetetlenség lenne. Egy jó tanács: ne bízzunk a bédekkerekben, hanem próbáljunk saját helyet felfedezni magunknak. Nem lesz könnyű, de a próbálgatás fázisa is édes (kesernyés) meglepetéseket tartogathat.
Jómagam, még tíz évvel ezelőtt, az U Vejvodut fedeztem fel, amely időközben alaposan átalakult, de továbbra is kiemelkedik a mezőnyből. Pár méterre van csupán a híres óratoronytól, de valahogy mégsem vált hideglelős turistahellyé. A prágaiak őrzik, ha nem is annyira, mint Hrabal Arany Tigrisét, ahol jószerivel még a pult mellett állva sem lehet sörhöz jutni, a helyiek nyilván pontos időbeosztás szerint váltják egymást, hogy folyamatosan megtömhessék az amúgy is szűkös kocsmát, kiszorítva a “betolakodókat”. Az U Vejvodu hatalmas terében viszont egy szombat estén, az élőzene által hangosra állított zsivajban az olasz, a német és a magyar utazó vagy éppen a húsztagú japán csoport ugyanolyan prágainak érezheti magát, mint a feltehetőleg fényes győzelmét ünneplő helyi öregfiúk focicsapat, gigantikus sült csülkökkel, mustáros-tormás kolbászkákkal és természetesen knédlikkel az asztalon. S mindehhez persze – 19,5 koronáért! – a verhetetlen és jéghideg Pilsner Urquellt mérik (www.Pilsner-Urquell.com), amelyet mellesleg 1842-ben csapoltak először, két esztendővel azután, hogy Frantisek Serafin Odkolek majdan híres kenyérgyárában befűtötte az első kemencéket.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
