ha a monetáris politika irányelveinek változásáról a sajtóban folyik polémia a jegybankelnök és a pénzügyminiszter között. Ha viszont már kiszivárgott a nézeteltérés, jobb, ha mindkét fél álláspontját megismerhetik a gazdaság szereplői. Ellenkező esetben spekulációs spirál indulhat be, ami ronthatja a monetáris politika hatásfokát.
Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank hivatalos álláspontja nem ismert, csak annyi tudható, hogy az 1995-ben bevezetett árfolyammodell szülőatyja, Surányi György jegybankelnök most a kormánynak azt javasolja: szüntessék meg a csúszó leértékelést. Vélhetőleg azért is teszi ezt, mert jelenleg a forintra nem nehezedik komoly spekulációs nyomás. Szintén csak vélelmezhető, hogy az előre bejelentett leértékelés rendszerének megszüntetése lökésszerűen csökkentheti az egyébként makacsul 10 százalék körüli inflációt. Egyrészt, mert már bevezetésekor is világos volt, hogy ez a modell inflációs mellékhatásokkal is jár; másrészt, mert nem tudja kezelni az olyan inflációs sokkokat, mint amilyent például a kőolajárak drasztikus emelkedése okoz. Ráadásul a szűkre szabott árfolyamsáv miatt a monetáris politikának nincs is kellő mozgástere, kamatot is csak nagyon korlátozott mértékben lehet emelni.
Az előre bejelentett leértékelés megszüntetése értelemszerűen azt jelentené, hogy a forint árfolyamát egy széles intervenciós sáv meghatározása mellett az euróhoz kötnék. A sávszélesítés esetén a forint vélhetően felértékelődne, ami lenyomná az importárakat. Ez kedvezően hatna az inflációra, ráadásul kellő mozgásteret nyerne a monetáris politika is. Az új árfolyammodellre való áttérés tehát felettébb ésszerűnek tűnik.
Ugyanakkor érvként azt lehet felhozni ellene – s a pénzügyminiszter is ezt tette -, hogy az exportőröknek (különösen a kis- és középvállalatoknak) árt, az importot olcsóbbá teszi, s végső soron a fizetési mérleg egyenlegét is leronthatja. Mindez persze a költségvetési politikával ellensúlyozható volna: lehetne a keresletet szűkíteni. Ám ez nyilvánvalóan csak hosszabb távon fejtené ki a hatását, arról nem is beszélve, hogy akár a növekedést is visszavethetné. A választásokhoz közeledve azonban ilyen intézkedésektől bármely kormány ódzkodna – jelenleg egyébként éppen az ellenkezőjenek vagyunk tanúi: fellazult a fiskális szigor. Az ellenérvnek egyébként is gyengéje, hogy egyáltalán nem bizonyított, valóban erőteljesen visszavetné-e az exportot a forint felértékelődése. Sőt, minden valószínűség szerint a magyar kivitel zömét előállító multinacionális vállalatokra semmilyen hatást nem fejtene ki.
A csúszó leértékelés eltörlésének esélye – véleményünk szerint – Surányi György hivatali idejének lejártáig, azaz jövő tavaszig a pénzügyminiszteri nyilatkozat után gyakorlatilag nulla. Legkorábban a jövő év közepén várható változás.
Szerencsés persze az az ország, amelynek ilyen gazdaságpolitikai dilemmái adódnak. A Bokros-csomag néven elhíresült kiigazítás – úgy látszik – elérte a kívánt hatást. –
