Három hete leállt a kibontakozási (reorganiizációs) hitelre beadott pályázatok elbírálása az agrártárcánál. Az eddig beérkezett, csaknem 2 ezer kérelem negyedét is hiába hagyta jóvá korábban a bizottság, a kedvezményezettek egész nyáron át hiába vártak a politikai államtitkár aláírására, szeptemberig – információink szerint – mindössze egy-két aláírt dokumentum jutott vissza a bankokhoz.
DUZZADÓ TARTOZÁS. Nem először akad el a gépezet. Tavaly augusztusban például azért gyűltek egybe a gazdák Szolnokon a reorganizációt sürgetve, mert körmükre égett a törlesztés: az 1998-as rossz termés után egyszer már elhalasztott fizetési kötelezettségeiknek továbbra sem tudtak eleget tenni. Az 1999-ben mintegy 220 milliárd forintra duzzadt agrárhitel-állományból 110 milliárd tőkepótló és beruházási hitel visszafizetése lett volna esedékes, de kevés kivétellel nem volt miből megadni. A problémára azonban nem sikerült végleges megoldást találni. Szükségmegoldásként a hiteleket – állami kamattámogatással – átütemezték, a tartozás pedig időközben 270-280 milliárd forintra duzzadt. Ennek a kezelését szolgálná a még indulási fázisban leblokkoló újdonsült kibontakozási program.
A krach beállta persze várható volt, hiszen egy évtizede görgeti adósságlavináját az agrárium. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar csapnivaló tőkeellátottsága még a tervgazdasági időkből származó örökség. Akkor kis kamatra és szinte korlátlanul vehettek fel kölcsönt a szocialista “nagyüzemek”. A piacgazdasági nyitás nyomán beindult privatizációhoz viszont nem kapcsolódott feltőkésítés. A jelenlegi hitelállományt így az elmúlt tíz évben a tőketartalék nélkül termelő családi és társas vállalkozások, szövetkezetek “halmozták fel” a folyó munkákra és fejlesztésre felvett kölcsönök formájában. A fedezettel mindig baj volt, hiszen a cégeknek, szövetkezeteknek kevés kivétellel nincs földtulajdona. Maradtak az eszközök, gépek, irodák, istállók, műhelyek, termények, állatok. A bankok pedig eddig akár 200-250 százalékos fedezettel igyekeztek bebiztosítani magukat, mondván: a jelzálogból legfeljebb 10-20 százaléknyit lehet behajtani. Az agrárfinanszírozásban a kihelyezett hitel nagysága alapján becslések szerint 25-27 százalékos részesedéssel az OTP az első, megelőzve a korábban e téren piacvezető Kereskedelmi és Hitelbankot (K&H). Az utóbbi könyveiben ma a hazai agrárhitelek összegének 23-25 százaléka szerepel, majd a sorban a Budapest Bank, a Mezőbank, az Agrobank-utód Erste Bank, illetve az ABN Amro (Magyar) Bank következik. A legnépesebb mezőgazdasági ügyfélköre pedig a családi vállalkozások finanszírozásában élen járó Takarékbanknak van. Ám igazából az egész hazai pénzintézeti szektor érintett: szinte valamennyi banknak van több-kevesebb kliense az agrárszektorból.
A gordiuszi csomót tavaly látszólag sikerült átvágni, mégpedig a gazdák képviselői és az agrárminiszter között létrejött “agrárbéke paktummal”. E szerint a tárca 2000 tavaszán reorganizációt indított volna a hitelek rendezésére; a program lényege az lenne, hogy amennyiben az agrárvállalkozó teljesíti a bankkal egyeztetett kibontakozási tervét, továbbá a szaktárca feltételeit, akkor az állam törleszti helyette az adósság egy részét. Látván azonban, hogy az ez év tavaszi indulásról szóló terv füstbe ment, a gazdák június 7-8-án utcára vonultak, de akkor az évszázad legcsendesebb, s talán legeredménytelenebb demonstrációját sikerült megrendezniük. “Az alapgondolathoz képest ráadásul jócskán megváltozott a kibontakozási program, hiszen ma már csak a mintegy 150 milliárdnyi éven túli hitelállomány kezeléséről van szó” – mondja Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének titkára.
VÉSZJELZÉS. A késlekedést többen a szövetkezeti külső üzletrészek kötelező megváltásáról készült – a parlament által a napokban tárgyalt – törvénytervezettel magyarázzák. A kifizetéshez ugyanis a szövetkezeteknek újabb adag hitelre volna szüksége, s ez az eladósodás csökkentené a vagyonukat, így a külső üzletrészek értékét és a kifizetendő pénzt is. Az értékpapír-tulajdonosoknak ezért jobb lenne megvárni a szövetkezeti törvény módosítását. A kisgazda “külső üzletrész-rendezési” javaslat egyébként akkora riadalmat okozott a bankszektorban, hogy a Magyar Bankszövetség vezetői levélben figyelmezették az érintett parlamenti bizottságot: a külső üzletrészek kifizetésével a mezőgazdasági szövetkezetek 85-90 százaléka a felszámolás sorsára juthat (csődhullámba taszítva az egész agráriumot) a bankokat pedig akár 100 milliárd forint veszteség érheti. A mintegy 52 milliárd forint külső üzletrész beváltásakor legalább 25-30 milliárd forintot kellene kifizetni a szövetkezeteknek. A bankok egy ilyen helyzetre vélhetően úgy reagálnának, hogy azonnal felmondanák (az agrárium számára kihelyezett 270-280 milliárdból) a 150 milliárd forintnyi szövetkezeti hiteleik jelentős részét. Felszámolási hullámot indítana, ha a kinnlevőségek visszaszerzéséhez a pénzintézeteknek élnek a hitelek fedezetéül szolgáló vagyonelemek elvonásával és a garanciák beváltásával.
A lavina egyébként másokat is elsodorhat. Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnök-ügyvezetője például attól tart, hogy tagjaik létét fenyegeti az üzletrész-kifizetés, mert a szövetkezettel kapcsolatban álló vidéki vállalkozások – a takarékszövetkezetek ügyfelei – is ellehetetlenülnek. (A takarékok mintegy 152 milliárdos hitelállományának az ötödét a mezőgazdaságba helyezték ki. Az agrár-ügyfélkör jelentős részét kis- és közepes vállalkozások adják, átlag 4 millió forint körüli kölcsönnel.)
A kibontakozási program startját az is lényegesen késlelteti, hogy a mintegy 65 milliárd forintos garanciaalap kezelése a pénzügyi tárcától átkerült a földművelésügyihez, ott pedig afféle támogatási keretként több célt is szolgál. Így aztán kevésbé adakozó a pénzszűkében lévő agrárminisztérium. A tárca – miközben a gazda- és a kibontakozási hitelre szóló pályázatok befogadási határidejét november végéig kitolta – ráadásul semmi- vel sem indokolja a lassúságot, lapunk ez irányú érdeklődésére sem válaszolt.
KIMERÜLŐ KERETEK. A törvénymódosítást követő beváltások miatt kimerülhetnek a garancia-keretek is, amelyek az agrárkölcsönök mintegy 30 százaléka mögött állnak összességében. A kis- és középvállalkozások hiteleinek többségét garantáló, mezőgazdasági és vidékfejlesztési profilú Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány szerepe tehát felértékelődik. Az alapítvány ugyanis a kibontakozási kölcsönöknél akár a hitelek 80 százalékáig kiegészítheti az állami kezességet. A kibontakozási program kedvezményezettjeként azonban mind ez idáig egyetlen pályázó, illetve bank sem fordult az alapítványhoz. A növekvő számú kétes hitelállomány ellenére Ulrich Anikó ügyvezető igazgató szerint nincs veszélyben sem az alapítvány, sem a finanszírozó bankok.
A következő években egyébként az egész agrárszféra életében kulcsszerepet tölthet be a hite- lgarancia. Az egyéni gazdákkal együtt 500-600 ezerre becsült agrárvállalkozói tábor harmada ugyanis garancia és fedezet nélkül kiesik a hitelezhető körből. A reorganizációval fejlődésre, minőségi árutermelésre képes második harmad viszont a tőkeerős harmadik harmaddal együtt felkészíthető az uniós csatlakozás utáni versenyre. A következő két-három évben tehát több ezer végelszámolás gyorsíthatja a koncentrációt.
