Az utóbbi években a közvetlen működőtőike-beáramlás lett a nemzetközi erőforrások fejlődő országok felé való áramlásának és fejlődésének az egyik legdinamikusabb komponense. Ebben a TNC-k beruházásainak és ezek országonkénti vonzási politikájának egyre nagyobb szerep jut. A világ egészében befektetett külföldi működő tőke (FDI) értéke 1980 és 1997 között a fejlett országoknál 5-szörösére, a fejlődőknél 20-szorosára, a közép- és kelet európai országoknál pedig mintegy 100-szorosára nőtt.
Ezek a hatalmas, határokon átívelő tőkebefektetések – amelyeknek az 1998. évi folyó áras összege már meghaladta a 600 milliárd dollárt, az évek során felhalmozott értéke pedig több mint 4 billió dollárt képvisel – leginkább a fejlett országok fejlődését mozdították elő, miután az FDI-befektetések 60-70 százaléka a fejlett országokba került. A közép- és kelet európai térség részesedése csupán 3-4 százalékot ért el, főként a relatíve alacsony tőkeellátottság miatt.
A külföldi működő tőke kihelyezésében és fogadásában – a tapasztalatok szerint – a legnagyobb nemzetközi vállalkozások játsszák a főszerepet. A 100 legnagyobb, nem pénzügyi transznacionális vállalat mérlegében 1997-ben összesen 1800 milliárd dollár külföldi tőke szerepelt, a leányvállalataik pedig 6 millió embert foglalkoztattak. A legnagyobb TNC-k erős koncentráltságot mutatnak; 90 százalékuk az Európai Unióban, Japánban és az Egyesült Államokban található, ágazatilag pedig többségük az autóiparba, az elektronikai iparba, a kőolajfeldolgozó- és vegyiparba, továbbá a gyógyszeriparba tartozik.
A tőkekivitel intenzívebbé válásával és részben a korábbi nagy állami vállalatok privatizálása nyomán, a kilencvenes évtized második felében, a közép- és kelet-európai országokban is megjelentek a transznacionális vállalkozások. Az Unctad felmérése szerint a régió 10 legnagyobb TNC-jének (köztük Magyarországot a Mol Rt. képviseli) 1998. évi együttes tőkeértéke közel 8,5 milliárd dollár volt, melyből a külföldi tőke aránya 22-25 százalékot tett ki.
Az Unctad becslése szerint, a TNC-k kezében lévő összes termelő kapacitás eladásai teszik ki ma már a világkereskedelem mintegy kétharmadát. A vállalaton belüli kereskedelem egymaga ennek mintegy felét, azaz az összes eladások egyharmad részét reprezentálja. –
