a Moody’s. A mértékadó hitelminősítő ügynökség szerint az orosz kormány az utóbbi hónapokban fontos gazdasági reformokat hajtott végre, elsősorban az adóbeszedés terén.
Oroszországban – ellentétben több más közép- és kelet-európai országgal – régóta nem az újraelosztás túlburjánzása okoz gondot, hanem éppenséggel a redisztribúció elégtelensége. Tavaly a nemzeti jövedelemnek csupán 13 százaléka folyt át a központi büdzsén, ami messze elmarad a fejlett nyugati országok mintegy 40 százalékos mutatójától. Nem véletlen, hogy a Moody’s dicsérő szavai – s az ennek nyomán hamarosan várható, az eddiginél kedvezőbb hitelbesorolás – főleg a költségvetési bevételek emelkedésének, a regionális fiskális hatalom megnyirbálásának tudható be. No és az idén 7 százalék körülire becsült gazdasági növekedésnek.
Tavaly ilyenkor még csupán 1 százalékkal bővült az orosz gazdaság, az imponáló lendület nyomán most viszont már a 8 százalékot ostromolja. A lendületes növekedés okai közül elsősorban az energiahordozók magas világpiaci ára emelhető ki. A drága olaj, valamint a – rubel további folyamatos leértékelődését az 1998-as pénzügyi válság után megakadályozni nem kívánó -monetáris politika következtében hatalmas külkereskedelmi és fizetésimérleg-többlet halmozódott fel.
Kérdés persze, hogy ezek a tendenciák meddig folytatódnak. Az olajár esetleges mérséklődése és/vagy a forrópénzek beáramlása miatt a rubel nem várt erősödése ismét recesszióba “küldheti” Oroszország borotvaélen táncoló gazdaságát.
A legutóbbi hetek fejleményei azt mutatják, hogy a politikai és gazdasági szféra külön életet él. Miközben a Kurszk elsüllyedése, a nyugati elmarasztaló reakciók mellett, eddig soha nem látott elemi erővel hozta felszínre azt a temérdek bizalmatlanságot, amelyet az orosz nép több évszázada táplál politikai vezetői iránt, a kedvezőbb befektetési lehetőségek révén sokak – az összlakossághoz képest persze még mindig kevesek – számára nyílik meg a lassú gyarapodás kapuja.
Miközben Putyin saját hatalmának megszilárdítása, valamint a múltban elkövetett dollármilliárdos rablások felszínre kerülésének érdekében kétes kimenetelű játszmába kezdett a klán-kapitalimust megtestesítő oligarchák ellen, a pénzbáróknak és az elnöknek sincs más választása, mint a demokratikus országoktól várni a külső megerősítést.
Attól a Nyugattól, amely ma már kettős mércével méri Oroszországot. Számon kéri a politikai és az emberi jogi hibákat és hiányosságokat, megdicséri viszont a gazdasági eredményeket. –
