Az Európai Bizottság a múlt hét végén újabb 32 bankot – 17 német és 15 holland pénzintézetet – intett meg azért, mert álláspontja szerint megegyeztek abban, hogy mekkora jutalékot kérjenek az uniós tagországok valutáinak átváltása fejében (az előzményekről lásd Figyelő, 2000/30. szám). Elsőként a holland bankok szövetsége reagált a vádra, visszautasítva a bizottsági gyanút. Ugyanakkor Hein Blocks, a szervezet elnöke elismerte, hogy három évvel ezelőtt tényleg folyt egyeztetés a témában, de – állította – megállapodás végül nem született.
Az Európai Unióban (EU) az eurót használó tizenkét állam – Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország – nemzeti valutái már csak másfél évig lesznek forgalomban, és addig is csupán az euró váltópénzének minősülnek, egymáshoz és a közös pénzhez képest változatlan árfolyammal. Ebben az átmeneti időszakban az Európai Bizottság szerint a lehető legalacsonyabb átváltási díj mellett kell kezelni azokat.
Brüsszel összesen hat ország – Belgium, Finnország, Hollandia, Írország, Németország és Portugália – bankjainak (köztük például az ABN Amrónak, a Rabobanknak, az ING-nek, a Bayerische Landesbanknak, a Commerzbanknak, a Dresdner Banknak) jelezte, hogy bizonyítékai vannak a tarifaegyezségre. Eddig egyedül Hollandia utasította vissza kereken a vádakat. A brüsszeli testület novemberig adott időt az érintetteknek, hogy reagáljanak a figyelmeztetésre.
Amennyiben a gyanú bizonyítást nyer, az EU büntetést is kiszabhat a bankokra. Egyelőre azonban a testület figyelmeztette a szóban forgó pénzintézeteket. –
