Unalmas résztáv a Tour de France-on – ehhez hasonlítható az EU portugál elnökség jegyében eltelt fél éve: nincs nagy csúcs a végén, de aki közben abbahagyja a pedálozást, sohasem jut el a következő szakaszig. Így jellemezte találóan egy EU-tagország diplomatája a mögöttünk hagyott hat hónapot, amelynek során Lisszabon igyekezett koordinálni az unió ügyeit.
ÉRTÉKES HAGYATÉK. A portugál félévet záró feirai csúcstalálkozón valóban nem születtek korszakos jelentőségű döntések, a tengeren talán otthonosabban mozgó luzitánoknak a hat hónap alatt mégis derekasan hajtaniuk kellett a “kerékpárt”, hogy az EU a decemberi nizzai befutón különösebb gond nélkül átszakíthasson egy célszalagot. Lisszabonra hárult ugyanis az a csöppet sem hálás feladat, hogy elindítsa és előremozdítsa a bővítés szempontjából fontos intézményi reformoknak szentelt újabb kormányközi konferenciát. Bár félidőben senki sem számított látványos eredményekre semleges megfigyelők szerint a portugálok olyan jó minőségű “dossziét” hagytak a július elsején hivatalba lépett francia elnökségre, amelynek segítségével könnyebb lesz a végleges kompromisszum előkészítése.
Ugyancsak Lisszabon érdeme, hogy hat hónap alatt mérföldes léptekkel sikerült előrehaladni a közös európai védelmi- és biztonságpolitika megteremtéséhez vezető úton. Megkezdték működésüket az EU ideiglenes politikai-katonai struktúrái, s ha maradéktalanul nem is, nagyrészt mégis sikerült eloszlatni a NATO és az amerikaiak kételyeit az önálló európai védelmi szerepvállalással kapcsolatban. A portugálok nyakába szakadt az ellentmondásos osztrák ügy is, amely az unió napi működésén is éreztette hatását. A jó pontok közé sorolják az adóharmonizációs megállapodás nyélbe ütését is, a pálmát mégis a “dotcom csúcsnak” is nevezett márciusi lisszaboni összejövetel érdemelte ki, amelyen a szervezet meghirdette az Új Gazdaságra való áttérés programját.
Talán a 15 tagú unió egyik fő prioritásának tartott bővítés az egyetlen terület, ahol – legalábbis a folyamatban legelőrébb tartó hat tagjelölt (Ciprus, Észtország, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia) szemében – a portugál félév nem hozott egyértelmű sikert. Bár az eredetileg beígért hat tárgyalási fejezetet – közöttük a legnehezebbeket – rendre megnyitották, az EU halogató tárgyalási taktikája, továbbá a baljós üzenetek és nyilatkozatok megszaporodása egyre gyanakvóbbá teszi a hatos élmezőny tagjait a közösség valós szándékait illetően. A feirai csúcson a bővítésről elfogadott nyilatkozat újabb tápot adhat azoknak a találgatásoknak, amelyek szerint, retorikájával ellentétben, az EU lassítani igyekszik a tárgyalásokat és ezáltal a csatlakozási folyamatot. A záródokumentumból ugyanis végül kimaradt az az előző szövegtervezetekben még szereplő kitétel, miszerint a francia elnökség alatt a tárgyalások új szakaszba léphetnek.
Mértékadó források Párizs kezét vélik felfedezni a módosítás mögött, amelynek legvalószínűbb oka, hogy az újonnan hivatalba lépő elnökség nem akarta előre elkötelezni magát a lényeget érintő tárgyalások mellett. Vagyis amellett, hogy a tizenötök – kényelmüket feladva – már a következő hónapokban teljes és végleges álláspontot tegyenek le az asztalra a mezőgazdaság, a regionális politika vagy a szabad munkavállalás húsbavágó kérdéseiben, amelyekkel eddig adósak maradtak. Erre nemcsak a rendkívül eseménydús politikai naptár miatt kevés az esély (gondoljunk csak a kormányközi konferencia célegyenesbe fordulására), hanem azért is, mert a tizenötök a tagjelöltektől eltérően úgy ítélik meg, hogy még nem jött el az idő a problémaazonosító szakaszból az azonosított problémák megoldásának periódusába való áttérésre. “A legnagyobb tévedés az, hogy tárgyalásról beszélünk. Ami most történik, annak semmi köze nincs a tárgyalásokhoz” – szögezte le a Figyelőnek egy EU-tagállam befolyásos diplomatája, aki szerint csak valamikor a jövő évben jön el az ideje annak, hogy minőségileg új szakaszt nyissanak az alkufolyamatban. Arról a fázisról van szó, amikor megkezdődnek a fejezethatárokon átnyúló politikai egyezkedések a csatlakozás nagy kérdéseiről.
BŐVÍTÉSI ESÉLYEK. Az EU ráérős tempója ellenére sem tűnik teljesen reménytelen vállalkozásnak a “luxemburgi csoport” hat tagjának az a terve, hogy jövő év végéig befejezze a csatlakozási tárgyalásokat. Bár egy, a lapunknak nyilatkozó EU-diplomata sokkal reálisabb időpontnak tartja 2002 őszét, amikor az unió két kulcsállama, Franciaország és Németország is túl lesz a választásokon. “Nem hiszem, hogy Párizs az elnökválasztásig hajlandó lesz megállapodni a belpolitikai szempontból oly fontos agrárkérdésben” – indokolt a diplomata.
Egy dolog, hogy az EU-ban nem zárják ki a tárgyalások 2001-es lezárását, egy másik, hogy ezt hajlandók-e írásba is adni. A tizenötök – és korántsem csak Franciaország – korainak és/vagy értelmetlennek tartják, hogy decemberben Nizzában céldátumot jelöljenek meg a tárgyalások befejezésére a legfelkészültebb tagjelöltekkel. A belépni szándékozó országok nem is feltétlenül “kőbe vésett” időpontot akarnak kicsikarni az EU-tól. Újabban már megelégednének azzal is, ha a tizenötök legalább a 2001 végi zárás lehetőségét elismernék egy hivatalos dokumentumban.
Jóllehet a céldátum kérdése még nem került le teljesen a napirendről (erről tanúskodik Günter Verheugen bővítési főbiztosnak az Európai Bizottság tagjaihoz intézett, s a sajtóban kiszivárogtatott feljegyzése, amelyben az időpont megfontolását kérte), a francia elnökség másfajta pozitív üzenetben gondolkozik. Arról ugyanis nincs vita, hogy Nizzából az EU-nak fajsúlyos politikai üzenetet kell küldenie majd az akkor már éppen két és fél éve tárgyalgató hat országnak.
Francia források szerint Párizs egyfajta “útiterv” (road map) kiadását fontolgatja, egy olyan összeállításét, amely az Európai Bizottság által a tagjelöltek felkészüléséről készítendő és az országok egymással való összehasonlítására lehetőséget adó “eredménytáblázaton” alapulna. A feirai záródokumentumban mindenesetre az áll, hogy az unió “Nizzában áttekinti a bővítés állását, s megvizsgálja, miként folytassa tovább a csatlakozási folyamatot”. Jólértesültek szerint a franciák által fontolóra vett “útiterv” nem más, mint egy céldátum nélküli csatlakozási forgatókönyv.
NEGATÍV ÜZENET. A feirai záródokumentumnak Magyarország és öt sorstársa számára további negatív üzenete is van, amennyiben a differenciálás elvét már kifejezetten abban az összefüggésben említi, hogy az lehetőséget ad az eddigi második csoport legjobbjainak a hatos fogathoz történő felzárkózásra. A felzárkóztatási tendenciának, ami mögött részben az egész bővítési folyamat lassításának szándéka, részben pedig a második hullám leszakadása és politikai stabilitásának elvesztése miatti félelem áll, egyéb beszédes jelei is vannak. A tárgyalásokat az első csoporthoz képest másfél éves lemaradással kezdő hat további tagjelölt némelyikével például már a legelső fordulóban fél tucat fejezetet zártak le ideiglenesen, s ez különösen “meredeknek” tűnik annak fényében, hogy Magyarország másfél év alatt mindössze 11 kipipált témakörig jutott.
A magyarok, a szlovének és mások utolérése vagy lekörözése a “második körös” tagjelöltek többsége számára ezzel együtt reménytelen vállalkozásnak ígérkezik. Ez kiváltképp igaz akkor, ha az élcsoport tagjai lankadatlan erővel folytatják a felkészülést a tagságra és pótolják hiányosságaikat. Amennyiben így lesz, az EU-nak előbb-utóbb nem lesz más választása, mint hogy kiválassza a csatlakozásra érdemesek csoportját. Addig sokat kell azonban még pedálozni.
