Attól a pillanattól fogva per tárgya volt a Viilággazdaság, hogy eredeti tulajdonosa, a Magyar Gazdasági Kamara (MGK) privatizálta. A kamara ugyanis a lapot nem annak a konzorciumnak adta el, amelyhez a szerkesztőség is tartozott (ennek vezető ereje egy nagy európai gazdasági kiadó, az Eurexpansion volt, s részesedett benne az újságot vállalkozási szerződés alapján kiadó Világgazdaság Kft. is). A privatizációs döntés után a szerkesztőség egy része megszakította az együttműködést a kamarával, s bíróságon kívánta érvényesíteni érdekeit. Úgy tartották, hogy a lap mint szellemi tulajdon csak egyharmad részben a kamaráé, kétharmad részben pedig a szerkesztőségé, s Napi Világgazdaság néven új lapot indítottak. Később bírósági döntés alapján a nevet Napi Gazdaságra változtatták, s másban sem sikerült bizonyítani igazukat, vagyis érvényben maradt a kamara döntése, amelynek értelmében vásárlásra a Forka Kft. (Forró Tamás és felesége, Kovács Katalin cége), a Business Press Kft. (ebben a Világgazdaság néhány újságírója szerepelt tagként) és a Postabank által alkotott konzorcium kapott lehetőséget.
OSZTOZKODÁS. A Fővárosi Bíróság Cégbíróságán fellelhető iratok szerint a Világgazdaság kiadására létrehozott Zöld Újság Rt. megalakulásakor a Forka Kft. és a Business Press Kft. 15-15 százalékkal, a Postabank pedig 25 százalékkal részesedett. Az MGK 30 százalékot tartott meg, míg a fennmaradó rész 20 különböző kamarai érdekképviseleti szervezet (például regionális gazdasági kamarák, szakmai szövetségek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Joint Venture Szövetség) között oszlott meg. Nem pénzbeli hozzájárulásként 30 millió forintos értékben vették figyelembe a kamara jogát a védjegyhez és a logóhoz, valamint goodwilljét és kapcsolatrendszerét; 6 millió 250 ezer forintot ért a Forka Kft. “lapkiadói és szerkesztői tevékenysége során kialakított eredeti metodika” (erre a Privát Profit kiadása közben tett szert), s ugyanennyire taksálták a Business Press szakmai tapasztalatát a VG előállítása, szerkesztése és terjesztése terén. A részvénytársaság elnök-vezérigazgatója Forró Tamás lett.
A Zöld Újság Rt. kisebb részvényeseinek valószínűleg csak teher volt a tulajdon. Az 1995. május 15-én megtartott közgyűlésre mindenesetre már kilencre csökkent a részvényesek száma, s ezek között nem volt ott a Forka Kft. sem. Ugyanakkor új tulajdonosként megjelent a lapunkat kiadó holland VNU egyik ágazata, a Business Group International, amely 1995. december 31-én 17,15 százalékot mondhatott magáénak. Akkorra a Postabank is jelentősen növelte részesedését: a Postabank Sajtó Holding 39,35 százalékot, a Postabank Sajtó Portfolió pedig 0,2 százalékot birtokolt, s a Postabank tulajdonos lett a Business Pressben is, amely 12,5 százalékkal részesedett a Zöld Újság Rt.-ben. A VNU minden bizonnyal csak kezdésnek szánta a vásárlást, ugyanis a cég általában száz százalékos, de legalábbis a többségi tulajdonra tör.
PERRE MENTEK. A Postabank 1995-ben a részvényeket a Postabank Sajtó Holdingtól egy másik vállalkozásához, a Press 2000-hez kívánta átcsoportosítani. A tranzakció formálisan adásvétel volt, s ezt kihasználva a VNU élni kívánt elővételi jogával, annak ellenére, hogy a Postabank a névérték 557 százalékán, vagyis igen drágán szabta meg az árfolyamot. Erre válaszként az immár a Postabank tulajdonában lévő Business Press 600 százalékon tett ajánlatot, a Postabank pedig magasabb árfolyamon, a Business Press közbeiktatásával, mégis a Press 2000-hez csoportosította át a részvényeket. A VNU pert indított, s a bíróság első fokon neki adott igazat, a Legfelsőbb Bíróság azonban 1998. március 18-án új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot.
Az 1998. március 27-ei évi rendes közgyűlésen – ahogy az a jegyzőkönyvben olvasható – a VNU képviselője tájékoztatta a többi tulajdonost, hogy a részvénykönyv szerint a Business Press megszerezte a perben vitatott részvények tulajdonjogát, majd ezt a 791 részvényt összevonta a korábban is tulajdonában lévő 250 részvénnyel. A VNU kérte, hogy a per miatt a Business Press részvényeit a szavazásnál hagyják figyelmen kívül, ám e kérést Forró Tamás, a Zöld Újság Rt. vezérigazgatója nem bocsátotta szavazásra. Két évvel később, a 2000. május 19-ei rendkívüli közgyűlésen azonban már a Zöld Újság Rt. képviselője indítványozta, hogy az ominózus 791 részvény ne vegyen részt a szavazásban, a VNU pedig tiltakozott ez ellen. A jelen lévők többsége azonban a kizárás mellett volt, újsághírek szerint azért, mert így tudták megakadályozni, hogy a Postabank esetleg átadja a Világgazdaság kiadói jogát a Mahir Lapkiadó Kft.-nek. A május 23-ai közgyűlésen mindenesetre 75 százalékos többséghez kötötték a kiadói jogról való rendelkezést, s e szavazásban az immár 52,05 százalékos többséggel rendelkező Postabank a bíróság előtt vitatott 39 százaléknyi részvényével nem vehetett részt, s tiltakozásul egyáltalán nem is voksolt. E közgyűlésen jelentette be a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (előzőleg Magyar Munkaadói Szövetség, illetőleg Magyar Gazdasági Kamara) – amely korábban a VNU-val tárgyalt részvényeinek eladásáról -, hogy 30,8 százalékos tulajdonrészét eladta a Bankonzult Pénzügyi és Gazdasági Tanácsadó Kft.-nek. E társaság a Népszabadság értesülése szerint arra készül, hogy “a napilap teljes tulajdonjogát megszerezze, vagy – ha ez nem megy – kivonuljon és új gazdasági napilapot alapítson a szerkesztőséggel”. A lap kérdésére Forró Tamás nem cáfolta, hogy a befektetőcsoport hátterében a Financial Times áll. A Figyelő megkeresésére azonban a Financial Times sajtóirodáján teljességgel megalapozatlannak nevezték ezt a feltevést; mint mondták, pillanatnyilag semmiféle befektetésre nem készülnek Magyarországon.
MAGASABB NORMÁK. Forró Tamásnak személyes érdeke lehetett volna a tulajdonosváltás, amennyiben igaznak bizonyulnak azok a sajtóhírek, hogy a Postabank és a VNU közös erővel meg akart szabadulni tőle. Szabó György, a VNU Budapest Rt. vezérigazgatója azonban a Népszabadságnak cáfolta, hogy a Postabank és a VNU egyeztetett volna Forró leváltásáról. Ugyanakkor a MédiaFigyelőnek nyilatkozva Szabó azt is megjegyezte, hogy a VNU normái magasan a Zöld Újság Rt. teljesítménye fölött vannak. Tény, hogy a Világgazdaság reklámbevételei – listaáron számítva – jóval alatta maradnak a Napi Gazdaságénak (lásd a grafikont), amely pedig ma már kevesebb olvasóhoz jut el.
