A forint esetében akkor indulhatna el egy felértékelődési folyamat, ha a mai szűk, plusz-mínusz 2,25 százalékos árfolyamsávot szélesítenék. A Magyar Nemzeti Bank szakértői szerint azonban ez a sáv ma fönntartható, semmi nem indokolja, hogy módosítsák. Ha megnövekszik a forintra nehezedő nyomás, a jegybank beavatkozik a sáv erős szélén, illetve kamatot csökkent a túlzott tőkebeáramlás mérséklése érdekében.
A közvetlen sterilizált intervenció mindazonáltal költséges mulatság és a kamatcsökkentésnek hosszú távon szintén ára van. Amennyiben ugyanis negatív reálkamatok alakulnak ki, az aláássa a gazdaságpolitika hitelét.
Túlzottan jelentős tőkebeáramlás esetén azonban egy kis ország jegybankjának korlátozottak a lehetőségei – húzzák alá az MNB elemzői. Egy ilyen tendencia nem más, mint spekulatív támadás az adott valuta ellen, csupán az akció résztvevői nem annak le-, hanem felértékelődésére játszanak. Az effajta támadásokat pedig megállítani nem nagyon lehet, csupán megelőzni, mindenekelőtt hiteles gazdaságpolitikával.
Az MNB annak ellenére kitart a csúszó leértékelés mellett, hogy a forint felértékelődése rövid távon nem feltétlenül vetné vissza az exportot. Végtére is a forint euró-árfolyama az elmúlt egy évben jórészt stagnált, miközben az euró-övezetben alig 2 százalékos, Magyarországon viszont mintegy 10 százalékos volt az infláció – azaz a forint reálértékben jelentősen megerősödött az európai valutához képest -, az export mégis stabilan növekedett. Ennek oka elsősorban az, hogy a magyar exportban magas hányadot képvisel az egyes nemzetközi vállalatok magyarországi és más részlegei közötti, tehát úgymond vállalaton belüli kereskedelem. Egy ilyen integrált rendszert pedig néhány százalékos valutafelértékelődés nem képes megbolygatni. Sokkal komolyabb veszély, hogy annak, hogy ugyanezek a cégek a következő beruházásaiknál kétszer is meggondolják, Magyarországra hozzák-e a pénzüket. A reálárfolyamnak a gazdasági folyamatokat tükröző felértékelődésére hivatkozva többen ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a forint máris erősebb, mint amennyire a mai szűk sáv és a csúszó leértékelés engedi – hasonlóan a lengyelországi, illetve csehországi helyzethez. Eszerint szükség lehet az árfolyamsáv szélesítésére (Figyelő, 2000/15. szám).
Jelenleg egyébiránt a forint árfolyamát egy adminisztratív korlátozás is védi: a nem rezidens befektetők nem vásárolhatnak egy évnél rövidebb lejáratú értékpapírt. Az uniós csatlakozási tárgyalásokon azonban a magyar fél nem kért átmeneti felmentést a rövid lejáratú tőkemozgások közösségi szabályozása alól, így 2002 végéig lezajlik a teljes tőkepiaci liberalizáció. Ezen tiltás eltörlése pedig nyomban megnöveli majd a forró pénzek beáramlását, azaz 2003-ban elkerülhetetlenül újra kell gondolni a monetáris politikát. Vagy szélesítik az árfolyamsávot – netán szabadjára engedik a forintot -, vagy a kamatpolitikát teljes mértékben alárendelik az árfolyam-stabilitás szavatolásának. Egy másik, a hivatalos állásponttól eltérő elképzelés szerint (lásd például Ursprung János írását, Figyelő, 2000/15. szám) a forint árfolyamát már az intézményesített csatlakozás előtt az euróhoz kötnék.
