Juhász Endre magyar főtárgyaló az április 13-i tárgyalási forduló előtt hivatalosan bejelentette, hogy a “megváltozott körülmények” figyelembevételével Magyarország immár nem a 2002-es évet, hanem 2003. január elsejét tekinti az uniós csatlakozás céldátumának.
Az egyéves csúszás közvetlen haszna két derogációs kérelmünk okafogyottá válása, mert a távközlési liberalizáció bevezetésének megkezdésére és az Európai Szén és Acélközösség megszűnése utáni hónapokra így már nem kell felmentést kérnünk. A közvetett haszon a felkészülésben hátrébb tartó gazdasági szegmenseknek jutó haladék, a kis- és közepes vállalatok, a fejletlenebb régiók alkalmazkodási periódusának kitolódása. Nem érdektelen, hogy a céldátum egy éves halasztása az ANP (az Acquis Átvételének Nemzeti Programja, azaz a magyar jogharmonizációs program) ütemezését tekintve hivatalosan csak technikai haladéknak minősül és a magyar hatóságok siettek hozzátenni: a nyilvánvaló lassítás nem érinti a magyar felkészülést, az ország változatlanul abban érdekelt, hogy a tárgyalások 2001 végére, az eredeti ütemezésben fejeződjenek be. (A 2002-es csatlakozás már a ratifikációs időszakot is tartalmazza.) Egyben kifejezésre juttatták, hogy az EU új bővítési stratégiájához Magyarország természetesen alkalmazkodni fog, feltéve, hogy az unió változatlanul az adott ország felkészülésének színvonalát, illetve az előrehaladás mértékét tekinti a belépés kritériumának és a tagjelölteket egyedileg bírálja el.
Hogy e feltétel rögzítése mennyire időszerű, arra mi sem utal jobban, mint az, hogy az új stratégia mintegy gombnyomásra változtatott a tárgyalások megkezdésének feltételén. Így elég nyilvánvaló, hogy ha bizonyos érdekek úgy kívánják, egyáltalán nem kizárt a deklarált és a tárgyalásokban egyelőre érvényesített csatlakozási kondíciók megváltoztatása sem. Az első körös országok 1998-ban akkor kezdhették meg tárgyalásaikat, amikor az uniós szakértők úgy ítélték meg, hogy a koppenhágai (gazdasági és politikai) kritériumokat középtávon teljesíteni tudják majd. A többi társult ország esetében azonban, 2000-ben, a tárgyalások megkezdésének feltétele már csak a politikai kritériumok teljesítése volt, mert ezt kívánták meg az időközben – főként Koszovó hatására – felértékelődött, a közös biztonságpolitikával összefüggő uniós érdekek.
Brüsszel mai tárgyalási álláspontja értelmében, noha a tagjelöltek egységes csoportot alkotnak, a tagsághoz változatlanul az szükséges, hogy a jelölt valamennyi kritériumnak feleljen meg, ne csak a politikaiaknak. Így aztán nem tudni, miként fogja az unió feloldani azt az ellentmondást, hogy a tárgyalásaikat most megkezdő társult országok között – ahogy az Európai Tanács 1999. decemberi helsinki határozata is megállapította – olyanok is akadnak, amelyek középtávon nem képesek a koppenhágai kritériumok teljesítésére.
Az ellentmondás kezelésének ugyanis több útja-módja is elképzelhető. Szét lehet választani több hullámra az egységes csoportot, s a felkészületlenebbek belépési időpontját mintegy lebegtetve beereszteni az első körösöket, vagy azok legfelkészültebb képviselőit, közöttük alighanem Magyarországot is. Erre az esélyre épít a magyar gazdaságdiplomácia, amikor úgy veszi tudomásul a céldátum halasztását, hogy valójában nem veszi tudomásul azt és az “egységes csoport” kitételt kimondatlanul, mintegy az újonnan jövők megnyugtatására szánt politikai húzásként értelmezi. A másik lehetőség azonban az, hogy az unió új bővítési stratégiájának az egységes csoport beléptetése lényegi elemévé válik és éppen ellenkezőleg, az egyedi elbírálás ígérete az, ami az első körösök átmeneti megnyugtatására szolgál. Noha a megbízhatóság és a szavahihetőség politikai szempontból is érték, az asztal mindkét oldalán ülő tárgyalófelek mindegyike pontosan tisztában van azzal, hogy az EU eddig valamennyi kibővülési hullámban más belépési kritériumokat és feltételeket érvényesített. Ezek történetesen, egyfajta rugalmasság jegyében, a tárgyalási időszakok alatt is tudtak módosulni, ha a körülmények megváltozása azt indokolta. Vitathatatlan, hogy a tagországok között mindkét álláspontnak vannak hívei és ma még aligha jósolható meg, hogy az erőviszonyok az adott döntési pillanatban melyik alternatívának kedveznek majd.
