Húsvét után a magyar kormánypolitika Ausztiria ügyében megismétli a februári huszárvágást. Az Európai Unió Bécs ellen meghirdetett bojkottja, amely a Haider-vezette szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt kormányra emelése elleni uniós felháborodást tükrözte, a közép-európai régió EU-tagságra váró országait kényes próbatétel elé állította. Az ésszerűtlen lett volna, hogy csatlakozzanak a kétoldalú kapcsolatokat megszorító EU-bojkotthoz. A leckét úgy adták fel, hogy a jelöltek képesek-e tartózkodóan ugyan, de mégis kifejezni elutasításukat azzal a gyakorlattal szemben, amely egy középjobb párt, az Osztrák Néppárt (ÖVP) gesztusával Európában első ízben emelte be a hatalomba a szélsőjobboldalt.
Szlovénia, Csehország és Lengyelország megértette ezt. Óvakodtak látványos lépésektől és a szerény mozdulatlanság politikájába burkolóztak. Nem így a magyar kormány, amely már februárban fogadta a néppárti osztrák külügyminisztert, majd most kiteríti a vörös szőnyeget a kancellár, Wolfgang Schüssel előtt. Ez a februártól április végéig húzódó ív a jobbközép-szélsőjobb paktumnak, a “bécsi modellnek” ha nem is támogatását, de különleges megértést sugalló tudomásul vételét jelzi.
OSZTRÁK ELLENBOJKOTT. Ez annál is különösebb, mert Haider pártját kizárták a liberális internacionáléból, amelynek egyik alelnöke éppen a magyar kormányfő. A kontinens kereszténydemokrata pártjainak szövetsége, az Európai Néppárt (EVP) pedig megoszlik és még mindig nem döntötte el, hogy a bécsi modell létrehozásáért döntő felelősséget viselő Schüssel Néppártját kizárják-e az EVP-ből. Háromtagú bizottság utazik Bécsbe, hogy elemezze a helyzetet.
Ugyanis “helyzet van”. Méghozzá sok szempontból új helyzet. Ausztria kormánya és az EU intézményi központja, Brüsszel között a hangnem élesedik.
Egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az osztrák lakosság 66 százaléka keményebb szembeszállást igényelne Brüsszellel. Feltehetően erre támaszkodva osztrák kormányoldalról kezd kibontakozni egy sajátos “ellenbojkott”. Az év derekán hat hónapra a bécsi modellt legélesebben elítélő franciák veszik át az EU-elnökséget, s az osztrák külügyminiszter célzott arra, hogy ennek a munkája nem lehet eredményes Ausztria nélkül. Haider már egy osztrák obstrukció lehetőségét is felvetette. Ha a bojkott nem szűnik meg, Ausztria – úgymond – “eredménytelenné teheti” az EU-elnökség munkáját. A pártjához tartozó pénzügyminiszter az uniónak járó befizetések visszatartásával fenyegetőzött.
A NÉMET KAPCSOLAT. A másik új vonás, hogy az EU meghatározó fontosságú tagállama, Németország a korábbinál mélyebben megoszlik a Schüssel-kormány elleni részleges bojkott megítélésében. Februárban a kereszténydemokrata CDU bajor regionális testvérpártjának (CSU) vezére, Edmund Stoiber volt az egyetlen vezető német politikus, aki köszöntötte az új bécsi koalíciót. (Nyilván véletlen időbeli összeesés, hogy Schüssel budapesti meghívását akkor hozták nyilvánosságra, amikor a magyar miniszterelnök Stoibernél tett látogatást.)
Április derekára a német konzervatív táboron belül feloldódott “Stoiber magányossága”. Angela Merkel – Kohl frissen megválasztott utódja a CDU élén – úgy nyilatkozott, hogy esetleges bécsi látogatását “magától értetődőnek” tartaná és leszögezte: rövidlátás egy olyan országot pellengérre állítani, amelynek a szavazatára szükség van az EU intézményes reformjainak megvalósításához.
Így érvelt a konzervatívokkal évtizedekig együtt kormányzó liberális párt is, ami tovább mélyítette a liberális internacionálé belső ellentmondásait. A kormányzó szociáldemokrata-zöld koalíció eközben változatlanul fenntartja a bécsi modellt elítélő álláspontját. Helyesen érezvén, hogy az egész világpolitikát sokkolná, ha egy német kormány megértést mutatna egy bárhol Európában, de különösen Ausztriában végrehajtott szélsőjobboldali nyitás iránt.
Február és április vége között így a bécsi modell körüli vita egyrészt élesebbé vált, másrészt megosztotta a német politikát és szembefordította egymással a német és francia konzervatívokat.
Egy ilyen helyzetben a magyar külpolitika számára még indokoltabb lenne, hogy visszahúzódóbb és szerényebb legyen, kerülje a látványos akciókat.
Ha a magyar miniszterelnök tényleg “úgyszólván kötelező diplomáciai csuklógyakorlatnak” nevezte Schüssel meghívását, akkor ez nemcsak Brüsszelt irritálhatja, hanem az osztrák kancellár érzékenységét is. Ráadásul adódik a kérdés, hogy ki, vagy mi “kötelezte” a magyar kormányt e csuklógyakorlat végrehajtására. –
