Vajon hány mai ifjú bankár, vállalkozó tudija: mit is jelent a KGST? Vagy azt, hogy a Moszkvában székelő tekintélyes szervezet miként is befolyásolta évtizedeken keresztül Magyarország gazdaságát? De beszéljünk inkább a máról. Ehhez nyújt segítséget Gazdag Ferenc Európai integrációs intézmények című rendkívül hasznos kézikönyve. A lényeget hangsúlyozó, tömör és színvonalas történeti áttekintést követően a szerző célszerű tudnivalók, tények és adatok tömkelegével mutatja be az Európa egységét szolgáló számos szervezetet. Eltekint a részletesen felsorolt intézmények működésének méltatásától, többnyire a tényközlésre, a feladatok, a célok és elvek taglalására szorítkozik.
A széles választékból emeljük ki a számunkra legfontosabbat: hogyan is épül fel a brüsszeli székhelyű Európai Unió szövevényes, hierarchikus szervezete? Legfelül található az Európai Tanács a tagállamok állam- és kormányfőinek ritka találkozási fóruma, ahol különösen nagy horderejű stratégiai kérdésekben hoznak határozatokat. (Nem tévesztendő össze a strasbourg-i központú, 36 tagú Európa Tanáccsal, amely leginkább a törvények harmonizálását célzó jogi konvenciók kidolgozásában jeleskedik.) Ezután jön a tagállamok képviselőiből álló és az integrációban meghatározó szerepet betöltő Minisztertanács, az egyetlen olyan szerv, amelynek tagjai közvetlenül nemzeti érdekeket képviselnek. Az itt hozott döntésekben a tagállamoknak eltérő számú szavazati joga van; például Németországnak 10, Dániának 3 (hogy nekünk mennyi jut majd, csak a jóisten tudja). Majd következik a talán legnagyobb hatalmú szerv, az Európai Bizottság, az unió kormánya. Ennek a leginkább szupranacionális, nemzetek feletti testületnek javaslattevő, döntéselőkészítő, végrehajtó, jogalkotó, ellenőrzési és képviseleti rendeltetése van. E szerteágazó feladatokat hatalmas adminisztrációs apparátus végzi: a 24 főigazgatóság munkáját feltehetően a világ legnagyobb – mintegy 19 ezer (!) fős – nemzetközi bürokráciája segíti. Megemlítendő még az eddig inkább csak nyilvános fórumként szereplő Európa Parlament, amelynek képviselőit – jelenleg 626-ot – a tagállamok polgárai közvetlenül választják. A 20 állandó bizottsággal rendelkező testület érdemi jogkörét az utóbbi időben valamelyest kiszélesítették.
Ezzel persze még közel sem értünk az unió szervezeteinek végére, de annyit máris mondhatunk: az eredetileg hat államra szabott szerveződés kifejezetten bonyolult, nehézkes, bürokratikus gépezete megérett a sürgős átalakításra. Az új tagok felvételét is szükségképpen meg kell előznie a mélyreható belső szervezeti megújításnak, ami mindenképpen kemény érdekösszeütközésekkel jár. Méghozzá nem csupán az Amerika által (is) befolyásolt nemzetközi érdekek állnak szemben a nemzetekével, hanem számolni kell e bürokratikus szervezetek saját belső érdekeivel, “tehetetlenségi nyomatékával” is. A sok-sok ezer zsíros állású “eurokrata” fékezni akarja – és talán tudja is – a létét fenyegető átszervezéseket. De ahhoz sem fér kétség, hogy a majdani 25 tagú Európai Unió érdemi működését jobban szolgálná egy kisebb, de hatékonyabb szervezet. És akkor még nem is említettünk olyan megoldásra váró, bonyolult kérdéseket, mint például a kis országok részvétele a döntéshozatalban, a szavazási procedúrák módosítása, az egyenjogúság, a vétójog, a pénzügyi hozzájárulások mértéke és még sok más.
Végezetül: ennek az elismerésre méltó kézikönyvnek fő tanulsága az lehet, hogy uniós tagságunk időpontja nem csupán a politikai jószándék, hanem a túlbürokratizált szervezet reformjának függvénye is. E tekinteben pedig aligha számíthatunk gyors eredményre. –
