Örömmámorban úsztak a multinacionális cégek, a pénzügyi kormányzat viszont nehéz pillanatokat volt kénytelen átélni 1996-ban, amikor az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítette a vegyes vállalati adókedvezmények mérséklését eredményező törvényi rendelkezéseket. A taláros testület szerint ugyanis a már megszerzett, határozott időre szóló adókedvezményeknek a határidő előtti csökkentése, illetve megvonása általában alkotmányellenes. A közgazdasági, versenyképességi megfontolások mellett már csak ezért sem véletlen, hogy a költségvetési bevételek növeléséért általában foggal-körömmel harcoló Pénzügyminisztérium (PM) az Európai Unióval (EU) folytatott tárgyalások során – az AB verdiktjének szellemében – azt az álláspontot képviselte, hogy a már megszerzett adókedvezményeket Magyarország nem kívánja megvonni.
Mindez azért merült fel, mert az uniós szabályok szerint az adókedvezmények is állami támogatásnak minősülnek. Igen szigorú feltételeknek kell megfelelni, hogy valamely vállalkozás támogatást – ez esetben adókedvezményt – kaphasson. “Ezért felül kell vizsgálni a támogatásokat, s azon belül az adókedvezményeket is” – hangsúlyozza Pölöskei Pálné, a PM illetékese.
A problémát az okozza, hogy a magyar társasági adókedvezmények jókora hányada valószínűleg ellentétes a római szerződésben foglaltakkal, illetve az unió jogszabályaival. Ráadásul az EU részéről azt az igényt is megfogalmazták, hogy Magyarország még a csatlakozás előtt igazodjon a közösségi jogszabályokhoz. Egy februári kormányhatározat kimondja: tekintettel arra, hogy a vállalkozó az adókedvezmény tudatában döntött a fejlesztés mellett, a kedvezményt – annak lejártáig – változatlan feltételekkel kell biztosítani.
Szigorúbbnak mutatkozik a kormány azon beruházási kedvezmények esetében, amelyeket a hatályos szabályozás szerint 2011-ig lehet odaítélni. Ezt az adókedvezményt legkésőbb a 2001 végéig megkezdett invesztíciók alapján lehet igénybe venni. 2002-től új konstrukciókat vezetnek be, amelyek minden szempontból megfelelnek az uniós szabályozásnak. Ezeknél az igénybe vehető kedvezmények nagyságát a beruházás arányához viszonyítják. A közösségi regulák lehetővé teszik, hogy kedvezményhez juthassanak a kis- és középvállalkozások, és az elmaradott térségekben fejlesztést megvalósító vállalkozások, valamint általában a környezetvédelmi és a K+F-tevékenységet folytatók. A társaságiadó-törvény májusban parlament elé kerülő módosítási javaslatában már szerepeltetni kívánják az új adókedvezményeket is. A 2002-től újonnan elérhető adókedvezményeket ugyanis a jövő év januárban hatályba lépő módosított társaságiadó-törvény már tartalmazza.
A tervezett javaslatokat a PM berkein belül a múlt évben létrehozott Támogatásokat Ellenőrző Irodának is véleményezni kell. Az ő feladatuk az, hogy megvizsgálják: az adókedvezmény megfelel-e az uniós jogszabályoknak. A vizsgálat többek között kiterjed arra is, hogy egy támogatási program során az összes költséghez viszonyítva milyen arányú lehet a szubvenciók aránya. Annak garantálása sem lesz könnyű, hogy egy vállalatnak nyújtott valamennyi támogatás utólag is nyomon követhető legyen, s ha az összes támogatás meghaladja a megengedett mértéket, akkor a különbözettel a vállalkozást kell elszámoltatni.
A tervek szerint a támogatásokra általában vonatkozó feltételeket a jövőben sem a társasági adóról szóló törvényben rendezik; ebben csak az adókedvezményre vonatkozó speciális szabályok jelennének meg. Így például az, hogy milyen célra és feltételekkel lehet erre jogot szerezni, miként lehet igénybe venni, s mi az eljárás abban az esetben, ha az adózó túllépte a meghatározott támogatási arányt. Az új adókedvezmények kialakításakor még egy szempontot kell figyelembe venni: mégpedig azt, hogy azokat elsősorban olyan területeken érdemes nyújtani, ahol az uniós szabályok szerint a strukturális alapokból nem vehető igénybe támogatás. Ez azért fontos, mert az EU-n belül a mezőgazdaság, a hátrányos térségekben letelepedő vállalkozások a különböző forrásokhoz csak saját hozzájárulás mellett juthatnak hozzá. A közösségi jog viszont az adókedvezményt nem, csak a közvetlen támogatást ismeri el hozzájárulásként.
Az unión belül egyébként nem nagyon vannak a magyarországihoz hasonló adókedvezmények; általában mindegyikre pályázni kell, odaítélésükről pedig egyedileg döntenek. Nem elég például az, hogy a vállalkozó elmaradott térségben invesztál, az is feltétel, hogy pályázatában – többek között – részletezze: a szóban forgó beruházás milyen eredményt hoz a térségnek, mennyivel kevesebb munkanélküli lesz, illetve hatására miként változik a lakosság életszínvonala. Az tehát egyáltalán nem ellentétes az uniós szabályokkal, hogy a vállalkozások egyedi döntések alapján jussanak hozzá az egyébként megengedett adókedvezményekhez. Pölöskei Pálné szerint azonban Magyarország továbbra is a normatív szabályozást helyezi előtérbe. Hosszabb távon az a cél, hogy csökkenjen az adókedvezmények aránya a fizetendő adóhoz képest.
