Az elmúlt 10-15 évben mintegy hatszáz vegyes vállalat alapítása soirán szerzett tapasztalatai alapján a befektető számára nem a profit a leglényegesebb szempont, amikor egy cég létrehozásáról, regionális központjának kijelöléséről dönt. Általában az első terepszemlére nem is a tulajdonos látogat el, hanem annak képviselője, aki megbízottként vigyáz majd az itt befektetett pénzre. Az ő programját kell úgy megszervezni, hogy az aztán befolyásolja a tulajdonos végső elhatározását: lásson szép és kényelmes kibérelhető lakásokat, ahol lakhat; idegen nyelvű iskolákat, ahol a gyermeke tanulhat; minden igényt kielégítő bevásárlóközpontokat, ahol a felesége költhet; s kapjon ízelítőt a város kulturális életéből, szórakozóhelyeiből, hogy ő is jól érezze magát.
MEGNYERNI A BIZALMAT. A második látogatás, ha lehet, még kritikusabb, hiszen a tulajdonos képviselője ekkor már általában hozza a feleségét is. Demján Sándor maga is feleségét tekinti legjobb nagykövetének. Ha az ő bizalmát sikerül megnyerni, akkor a dolgok általában kedvezően alakulnak.
Mivel senki sem adott garanciákat Budapestnek, hogy a régió központja lesz, a város vezetőinek, lakóinak és a kormánynak kell mindent elkövetnie azért, hogy ezt a hajdan volt pozícióját visszaszerezze és meg is tartsa. Demján szerint a nagy vetélytárs Bécs, mert az osztrák főváros tudatosan törekszik a regionális központi szerepre, s hajlandó invesztálni is a cél érdekében. A másik – ma még keveseknek eszébe jutó – potenciális ellenfél Bukarest, hiszen Románia is tagja lesz a NATO-nak és az Európai Uniónak. Budapestnek tehát nincs egy perc vesztegetni való ideje sem, a kormánynak tudatos stratégiát kellene követnie és akár 50-100 milliárd forintnyi befektetésről, fejlesztéstől sem szabad visszariadnia. A központi szereppel járó származékos bevételek nagysága ugyanis Demján szerint akkora, hogy e befektetés mértéke eltörpül mellette.
“Szeretem ezt a várost, s minden erőmmel azon vagyok, hogy elősegítsem regionális központtá alakulását” – vallja Demján Sándor. Életútjának valamennyi jelentősebb állomása egy-egy mérföldkőnek is tekinthető az ehhez vezető göröngyös úton. 1973-ban fektette le az alapkövét a Skála áruházláncnak, amellyel nyugati típusú kereskedelmi modellt valósított meg. 1986-ban létrehozta az első versenyszerűen működő hazai pénzintézetet, a Magyar Hitel Bankot. Egyik alapítója a Nemzetközi Menedzser Központnak, az első nyugati mintára működő magánegyetemnek, de része volt a Közép-Európai Egyetem létrehozásában is.
A legbüszkébb azonban arra a külföldi tőkére, ami közreműködése révén került az országba. Ezredvégi “alkotásainak” a vegyes vállalatként működő TriGránit Rt. ad keretet, amelynek regionális központja természetesen Budapest. A felerészt Észak-Amerika egyik legnagyobb ingatlantulajdonosának és -fejlesztőjének érdekkörébe tartozó cég az elkövetkező öt évben 3 milliárd dollárt kíván befektetni a térségben. Ennek kétharmadát Romániába, Szlovákiába, Bulgáriába, Horvátországba, Szlovéniába és Ausztriába szánják, a fennmaradó összeg pedig Magyarországon marad. “Szerencsések vagyunk, mert válogathatunk a tőketulajdonosok között” – mondja Demján és hozzáteszi: “Magyarország nagy előnye, hogy a befektetők szemében megfelel a demokratikusan működő ország kritériumainak, politika stabilitás jellemzi, ez utóbbi egyik bizonyítékaként a kabinetek rendre ki tudják tölteni a parlamenti ciklust.”
Egy város attól regionális központ, ha egyrészt magához tudja vonzani a befektetési lehetőségeket kereső amerikai és nyugat-európai tőkét, másrészt kapcsolatot tud teremteni a térség más országaival, azok befektetésre éhes cégeivel.
LÁTRA SZÓLÓ LEHETŐSÉG. Demján szerint a magyar államadóssággal megegyező nagyságú külföldi eredetű bankbetét-állományra lehetne szert tenni a kelet-európai országokból, ha fenntartanák a látra szóló betéteket. Ugyanazt a szerepet tölthetné be Budapest a régióban, mint amit Bécs betöltött egy pár évvel ezelőtt. Csak be kellene fogadnia a környező országok megtakarításait és fogyasztási cikkre, élelmiszerre szánt költéseit. –
