Jó erős kávét főzzön magának, aki tavaly tőzsdézett, s március 20-a közeledtével nagy nehezen rászánja magát az adóbevallási ívek kitöltésére. Az említett dátum egyébiránt csak a magánszemélyre vonatkozik. Az egyéni vállalkozók, az áfa-fizetésére kötelezettek, valamint a mezőgazdasági őstermelők immár hátradőlhetnek, számukra február 15-e volt a határnap. Vegyük most sorra, milyen főbb kérdésekkel szembesülhet az a szerencsétlen – vagy épp nagyon is szerencsés – polgár, aki az elmúlt évben a tőzsdei parkett közelébe merészkedett. Miután az adózás során három kategóriába sorolhatók a tőzsdén szerzett jövedelmek, haladjunk mi is eszerint.
DERIVATÍV ÜGYLETEK. Általános szabályként elmondható, hogy a tőzsdei határidős és opciós ügyletekből származó jövedelmek után – azaz a tőzsdén megkötött derivatív ügyletek esetében – az idén is visszaigényelhetik a magánbefektetők a befizetett nyereségadó egy részét, méghozzá az egyéb tőzsdei derivatív tranzakciók során elvesztett összegek erejéig.
Ilyen visszaigénylésre nyílik lehetőség a tőzsdén kötött, veszteséggel záruló határidős BUX-, deviza-, részvényügyletek, vagy a napokban debütált új standardizált opciós tranzakciók kapcsán. (A legutóbbinak még nem alakultak ki a pontos adózási szabályai, de ezek a kérdések amúgy is csak jövőre válnak esedékessé.)
A börzén kívül megkötött derivatív ügyletek jövedelmei viszont az egyéb kategóriába sorolandók, és az összevont jövedelem általános szabályai szerint adóznak. Magyarán, ezekkel nem állíthatók szembe a veszteséges tranzakciók.
A fizikai szállítással lezárt határidős kontraktusok adózásával kapcsolatban eltűnőben vannak a bizonytalanságok (Figyelő, 1999/49. szám). A Pénzügyminisztérium lassacskán kikristályosodó véleménye szerint a határidős termékeket az utolsó kereskedési napjukon kialakuló elszámolási árfolyamon le kell zárni, s ezen a szinten kell megnyitni vagy lezárni a prompt piaci részvénytranzakciókat. Adózási szempontból mindez azt jelenti, hogy a határidős vételi vagy eladási árfolyam és az elszámoló ár különbsége után a határidős termékekre jellemző módon, a prompt piaci ár és az elszámolási ár közötti ársávban pedig a részvényekre jellemző módon kell adózni.
A visszaigényelhető összeg nagyságát két lépésben határozhatjuk meg. Az első lépés során a tárgyév időtartama alatt megszerzett határidős nyereségek összegéből levonjuk az azonos időszak alatt felmerült veszteségeket, illetve az adott tranzakciókhoz kapcsolódó díjakat és jutalékokat. Így megkapjuk az adott évi tényleges nyereség mértékét. A második lépésben ennek 20 százalékát kivonjuk a korábban, a nyereség realizálásakor levont és befizetett adóelőlegekből. Az eredményül kapott különbözet nullát meghaladó részét igényelhetjük vissza (lásd a számpéldát).
ÉRTÉKPAPÍR-ÜGYLETEK. Az árfolyamnyereség címén szerzett jövedelmeket két csoportba osztja az adóbevallás. Az egyikbe a Magyarországon nyilvánosan kibocsátott és forgalmazott értékpapírokkal végrehajtott tranzakciók tartoznak, vagyis a tőzsdei és egyes tőzsdén kívüli (OTC) értékpapírügyletek. A másik csoportba sorolható minden egyéb értékpapír-tranzakció.
Az általánosan megfogalmazott adózási szabályok hasonló utat jelölnek ki, mint a derivatív termékeknél bemutatott eljárás. Főszabályként elmondható, hogy az árfolyamnyereség után 20 százalék adót kell befizetni. Ellentétben azonban az 1998. évi szabályozással, 1999-re vonatkozóan a tranzakciós költségeket adócsökkentő tényezőként lehet figyelembe venni. Azaz nem az eladási ár és a vételár különbsége jelenti az árfolyamnyereséget, hanem a tranzakciókkal kapcsolatban felmerülő, igazolható járulékos költségek, valamint a vételár együttes összegével csökkentett eladási árfolyam. Amennyiben pedig a vételár nem ismert, akkor az értékesítési ár 25 százalékát kell árfolyamnyereségnek tekinteni.
Alapvető különbség a két adózási kategória között, hogy míg a nyilvánosan kibocsátott hazai értékpapírok esetében a veszteségekkel csökkenthető az adó, addig a másik csoportnál erre nincs mód.
A továbbiakban csak az előbbiekre érvényes szabályokkal foglalkozunk. Ebben az adózási csoportban további két, az adózás szempontjából eltérően kezelt kategóriát különböztethetünk meg: a tőkeszámlára helyezhető, illetve az értékpapírszámlán nyilvántartott papírokat. Az elsőként említett instrumentumokon elért nyereséget 0 százalékos, míg az értékpapírszámlán lévőkön realizáltat 20 százalékos adó terheli. Az 1999. évi szabályozás szerint a 0 százalékos adó alá eső jövedelmeket – például a kincstárjegyeknél, a befektetési jegyeknél és a tőkeszámlán elért nyereséget – nem kötelező feltüntetni az adóbevallásban.
A vizsgált értékpapírokhoz többféle adókedvezmény is kapcsolódhat. Először is a tőkeszámlán és az értékpapírszámlákon elért jövedelmek együtt adóznak, ezért, ha az év során összességében nyereség képződött az értékpapírszámlán, mód nyílik arra, hogy a tőkeszámlán elszenvedett veszteségekkel mérsékeljük adóterhünket. Ezt akkor is megtehetjük – a kitöltési tájékoztató és az adóhatóság álláspontja szerint -, ha az adott év során összességében nyereséges volt a tőkeszámla. Ha például az adózó értékpapírszámlája összességében 100 ezer forint nyereséget mutat egy adott évben – és azután levontak tőle 20 ezer forint adót -, de tőkeszámlája 500 ezer forint nyereséggel és 100 ezer forint veszteséggel zárt (tehát összességében ezen 400 ezer forintot keresett), akkor visszaigényelhető a fenti 20 ezer forint, mert szembeállítható vele a 100 ezer forintos veszteség. Így azok a befektetők, akik nagyobb nyereséget értek el értékpapírszámlájukon, mint amennyit tőkeszámlájukon abszolút értékben veszítettek, az év vége közeledtével kisebb kockázat mellett üzletelhetnek majd.
A tőkeszámlán tartott részvények éves átlagos állományváltozása alapján adóhitel vehető igénybe, az éves átlagos állomány növekedésének 20 százalékáig. (Az állományváltozások elszámolásánál ne felejtsük el, hogy korábban 30 százalék volt a megfelelő küszöbérték.) Természetesen ez csupán az adott évben felmerülő adókötelezettség erejéig lehetséges. Ez voltaképpen egy kamatmentes kölcsön, amelyet az állam folyósít. Azoknak a magánszemélyeknek, akik már jelentős nem realizált nyereséget értek el valamely részvényen, érdemes megfontolni a papírok értékesítését és visszavásárlását, hiszen az adóhitel alapjául szolgáló átlagos befektetési állomány kiszámításakor az adott részvény bekerülési árfolyamát kell alapul venni.
OSZTALÉKJÖVEDELMEK. Az osztalék címén szerzett jövedelmek adóelszámolásának szintén speciális szabályai vannak. A 10 ezer forintot meg nem haladó tételeket nem kell bevallani, ha az adózó nyugdíjas, illetve kizárólag be nem vallandó jövedelemmel rendelkezik. Az általános szabály szerint az osztalékjövedelmek adózása során is a 20 százalékos kulcs alkalmazandó, kivéve, ha a kifizetett osztalék és a saját tőke hányadosa meghaladja a tárgyévet követő év január első napján a jegybanki alapkamat kétszeresét. A jelenleg érvényes szabályok szerint ekkor a küszöbérték feletti osztalék után 35 százalék adó fizetendő. Ha az osztalék kifizetője a 20 százalékos kulcsot alkalmazta, akkor a különbözetet az önadózó köteles befizetni. Ha pedig valaki az osztalékfizetésig elfelejtette adószámát eljuttatni a kifizetőkhöz, és több mint 20 százalékot vontak le osztalékjövedelméből, a különbözetet szintén a személyi jövedelemadó bevallásban igényelheti vissza.
A külföldön szerzett osztalék és árfolyamnyereség utáni adó mértéke az adott ország és Magyarország között fennálló egyezmények alapján állapítható meg. Ha mindezek alapján valaki visszaigénylési pozícióba kerül, akkor az adóelőleg visszajáró hányadát a megfelelően kitöltött bevallás beérkezését követő 30 napon belül kaphatja vissza.
