Új reorganizációs terv készítését határoziták el a hazai baromfipiac harmadát uraló Hajdú-BÉT Rt. hét végi közgyűlésén a meghatározó tulajdonosok, miután két héttel azelőtt vezérigazgató-cseréről döntöttek. A részvényesi találkozón az 5,0-5,5 milliárdos hitelt nyújtó, s a cégben mindeddig 20 százalékkal részesedő MKB bejelentette: kiszáll a társaságból. A hírt Patyi Sándor, az MKB illetékes ügyvezető igazgatója is megerősítette. Mint elmondta, a bank tőkerészesedését és hitelportfólióját egyaránt értékesítette, s a Hajdú-BÉT-et nem kívánják tovább hitelezni. Ezzel a hetek óta levegőben lógó lépéssel a tulajdonosi struktúra átláthatóbbá vált. A tranzakció részleteiről ugyanakkor sem ő, sem a Wallis Befektetési Rt. január 3-án kinevezett új vezérigazgatója, Bajnai Gordon nem árult el részleteket. Bajnai ugyanakkor elmondta: a válságmenedzselés az eddiginél erőteljesebben folytatódik a Hajdú-BÉT-nél. Erre nagy szükség is van, hiszen a cég immár másfél éve próbál úrrá lenni az oroszországi válság óta tartó nehéz helyzetén. A baromfineveléssel és -feldolgozással foglalkozó, a Bábolna Rt.-hez hasonló nagyságrendű cég igen sok fejfájást okozott tulajdonosainak 1998 vége óta. A cégben egyébiránt a közgyűlésig 46 százalékban a Wallis, 27,9 százalékba az OTP Bank, 20 százalékban az MKB részesedett, 8 százalékban pedig külföldi befektetési alapok.
A debreceni székhelyű Hajdú-BÉT új kapacitásait az orosz piaci kereslet nyomán tervezték, ezért a nagy befektetéssel megvalósított beruházások egyre nagyobb terhet jelentettek. Olyannyira, hogy az 1998. évet 52,4 milliárdos árbevétel mellett 23 milliárd forintos nagyságrendű hitelteherrel, 1,54 milliárdos üzemi és 4,53 milliárdos adózás előtti veszteséggel zárt a Hajdú-BÉT. Az 1999. évi mérleg csak tavaszra készül el, de a hírek szerint a tavalyi veszteség is több milliárd forint lesz, igaz vélhetően kevesebb, mint az egy évvel korábbi.
REORGANIZÁCIÓ. A Wallis vezérigazgatója kérdésünkre elmondta: a vasárnapi közgyűlésen a két fő tulajdonos egy reorganizációs terv elkészítésében állapodott meg, azt március végéig állítják össze. Elsődleges cél a Hajdú-BÉT üzemi tevékenységének nyereségessé tétele. Ennek érdekében megvizsgálják, mely tevékenységek termelnek veszteséget. Ezeket az üzletágakat leépítik, az ingatlanokat és a berendezéseket pedig lehetőség szerint értékesítik. Mindezek révén egy kisebb, de hatékonyabb cég működne, s bár az árbevétel legalább 30 százalékkal csökkenne, a jelenleg mintegy 16 milliárd forintos hitelállományt is kezelhető mértékűre szoríthatnák le. A várakozások szerint már 2000 végére sikerülhet nullszaldó körüli üzemi eredményt elérni, és legfeljebb három éven belül pedig olyan állapotba kerülhet a cég, hogy a Wallis szakmai befektetőt kereshet a részesedésére. Mint kiderült, az OTP további hitelekkel is támogatja a reorganizációt.
LEÉPÍTÉSEK. Radikális lépésekben tavaly sem volt hiány a Hajdú-BÉT-nél: ezer ember elbocsátásával, gyáreladással, üzembezárással kezdődött a keserves reorganizáció. György Miklós, a társaság eddigi vezérigazgatója már érdemi eredményekkel büszkélkedhetett. Információnk szerint az OTP ragaszkodott – a nagyobb megtakarítások reményében – Boros Attila vezérigazgatói kinevezéséhez; az új vezető korábban a Duna Kötöttárugyár reorganizációját hajtotta végre.
Most mind a Wallis, mind pedig az OTP eltökélt a cég átalakítását illetően. Ez nem is csoda, ha azt nézzük, hogy egyedül az OTP 10,4 milliárd forintnyi hitelt ölt a Hajdú-BÉT-be (amelyre 65 százalékos céltartalékot képzett), emellett még hiteleinek egy részét 2,4 milliárdnyi részvényre váltották át, Amire az OT 100 százalékban képzett céltartalékot.
A Wallis is hatalmas összeget, értesüléseink szerint 7-8 milliárd forintot fektetett a cégbe, s 46 százalékos részesedésük jelenlegi értéke ennél az összegnél mindenképpen kevesebb.
Amit a reorganizációs programról jelenleg tudni lehet: a folyamat következő állomásai a szerkezetátalakítás, a marketing erősítése, a termékszerkezet ésszerűsítése – mindez pedig a vezérigazgató-csere hivatott segíteni. Boros Attilának nem lesz könnyű dolga a Hajdú-BÉT könyörtelen fogyókúrájának véghezvitelében, hiszen a fő bajon, a túltermeléstől megzavart piacon aligha tud változtatni. A tavaly megkezdett karcsúsítás keretében a debreceni cég eladta kiskunhalasi üzemét a Szupi-Tápnak, és leállította az árbevételének mintegy harmadát adó zagyvarékasi feldolgozót.
A társaság a hitelállományát (a tavaly év eleji 26 milliárdról) 16 milliárd forintra apasztotta, és a tervek szerint ezt az év végéig 10 milliárdra csökkentik a termeléshez nem szükséges vagyontárgyak, ingatlanok értékesítésével. Az idei cél ugyanis az egészséges tőke-hitel arány beállítása.
A Hajdú-BÉT semmiképpen sem jut a Mizo sorsára, mert jó úton halad a szerkezetátalakítás – állítják a bennfentesek. A tavalyi elbocsátások nyomán 4300-ra csökkentett létszám már stabil, és a továbbiakban ilyen kaliberű leépítés a céghez közeli források szerint nem várható. A tavaly 40 milliárd forint körüli konszolidált árbevételű Hajdú-BÉT-nek belső számítások szerint tízmilliárd forintot jelentősen meghaladó a vagyona: 3 milliárd forint céltartalékot képzett, 2 milliárd az eredménytartaléka és ezen felüli az ingatlan- és eszközvagyon.
Bár manapság az élelmiszeriparban közhelyszerű az orosz válságra hivatkozni, a hazai baromfipiac vergődésének mégis az 1998-ban bekövetkezett piacvesztés a fő oka. Már emlékezni sem érdemes a KGST-idők évi 100 ezer tonnás, szinte kizárólag erre a piacra irányuló magyar exportjára: tavaly alig 8 ezer tonnányi volt a FÁK-kivitel, ami az összes export tizedét teszi ki. Az egész világ baromfikereskedelmét megzavarta a felére apadt FÁK-piacon el nem adható mintegy 600 ezer tonnás árutömeg, amely máig “keresi a helyét”. Az amerikai szállítók is kénytelenek új piacok után nézni, így az európai országokban is egymás alá kínálnak a konkurensek.
Belföldön sem jobb a helyzet. Botos Károly, a Baromfi Terméktanács igazgatója szerint bár itthon a baromfi fogyasztása az elmúlt tíz évben lakosonként 21 kilogrammról mintegy 25 kilogrammra nőtt, az orosz exportra szánt terméktömeget sem a környező országokba irányuló kivitel, sem a mintegy 250 ezer tonna vágott baromfit felvevő hazai belföldi piac sem tudta felszívni. (A nyugati exportot sem lehet megsokszorozni, mert a verseny erős, a kevésbé értékes húsrészek pedig külföldön eladhatatlanok.) A becslések szerint 70-80 százalékos kapacitás-felesleggel, összesen 550 ezer tonna élőbaromfi feldolgozására képes (tavaly 402 ezer tonna élőállatot felvásárló) hazai baromfiipar így a rendre emelkedő költségek ellenére jó, ha a két évvel ezelőtti árakat eléri.
ROSSZ ÉV UTÁN. “Nemcsak a Hajdú-BÉT került nehéz helyzetbe; a jelentősebb hazai baromfifeldolgozók, beleértve a piacon második Bábolnát is, feltehetően veszteséggel zárták a múlt évet” – állítja Sárfy Péter, a Bábolna Rt. élelmiszer-ipari vezérigazgató-helyettese. A kiesett orosz piacok helyett nagyon nehéz újakat találni. Bábolna, amely a 31 százalékkal piacvezető Hajdú-BÉT-et követi 21-22 százalékos részesedéssel, a termelésének több mint felét exportálja, e kivitelének 80 százaléka az Európai Unióba megy. A piaci körülmények között így felértékelődnek az eseti szállítások lehetőségei is. A konkurens feldolgozók rákényszerülnek a termelés ésszerűbb összehangolására, korlátozására, és megállapodásra kellene jutniuk abban is, hogy legalább külföldön ne zavarják egymás piaci pozícióit.
Az új év sem hozott változást, az idei kilátások még bizonytalanabbak, a támogatások mértéke nem a baromfiipar elvárásai szerint alakult. Késik a beígért agrárreorganizáció, ilyen feltételek közepette nehéz előre megkötni az értékesítési szerződéseket. Szinte csak annyi biztos, hogy a hatékonyság javítása érdekében le kell építeni a feldolgozó kapacitások nagyobb részét.
