Henning Schulte-Noelle mintha a régi vágású európai bankárok reinkarnáciiója lenne: közismertség helyett a névtelenséget keresi, és nem a hírnév, hanem a hatékonyság megszállottja. Ez az ember irányítja a müncheni egyetem mögött meghúzódó szerény épületegyüttesből a német biztosítási óriást, az Allianzot. A társaságot sem ellenséges felvásárlási akciók, sem nagy port kavaró üzletek nem jellemzik – annál inkább a feltartóztathatatlan terjeszkedés olyan, egymástól távol eső piacokon, mint például Franciaország vagy Vietnam. Hatalmas pénzügyi ereje ellenére az Allianznak sikerült szinte láthatatlannak maradnia. “A biztosítási ügyfelek ezt várják el” – közli bizalmasan Schulte-Noelle, irodája hangszigetelt nyugalmában, egy csésze kávé és az obligát sütemény fogyasztása közben.
VÁLTOZÓ EURÓPA. Ám ez az idill már nem tart sokáig. Az európai vállalati szféra ma egy kitörés előtti vulkánra hasonlít – a kontinens új alakot ölt. A tavalyi rekord nagyságú, összesen 1,3 billió dollárnyi értékű fúziós ügyletek számos vállalat jelentős szerkezetváltását indította el az olajipartól a távközlésig. Ám Európa nem egy ágazata még érintetlen, miközben bizonyos tényezők minden eddiginél könnyebbé teszik a reformok végrehajtását – kezdve attól, hogy a politikusok egyre inkább elfogadják a határok között átnyúló ügyleteket, egészen az euróban denominált kötvények piacának megjelenéséig. Egy új Európa van kialakulóban. Annak megteremtésében pedig Schulte-Noelle fontos közreműködő lesz.
Az Allianz főnőkének minden eszköze megvan ahhoz, hogy felrázza az öreg kontinenst. Először is, az 57 éves Schulte-Noelle otthonosan mozog a német vezetők között. Ha ő sürgeti a német vállalati világ átstrukturálását, arra az emberek odafigyelnek – már csak azért is, mert az Allianznak jelentős részesedése van számos német vállalatban, a BASF vegyipari óriástól a Dresdner Bankig. Ezt a tényt Schulte-Noelle latba vetheti a fúziók és felvásárlások következő hullámának befolyásolására. És akkor még nem esett szó az évek során az Allianz által megvásárolt más európai banki és vállalati holdingokról.
Ezen felül az Allianz 370 milliárd dollár vállalati vagyont kezel. Ilyen roppant erőforrás és több mint 80 milliárd dolláros piaci kapitalizáció mellett Európában nem sokan vehetik fel a versenyt Schulte-Noelléval. “Az Allianz olyan, mint a háló közepén ülő pók – állítja Ralf Dibbern, egy hamburgi magánbank, az M. M. Warburg biztosítási elemzője -, s ha úgy akarja, nincs Európában olyan pénzügyi szál, amit ne tudna megmozgatni.”
A látszólag visszahúzódó Schulte-Noelle pedig úgy akarja. Európa szemünk előtt játszódó vállalati drámájában az ő szerepe nem a habozó hősé. Éppen ellenkezőleg, szerepre, talán éppen a főszerepre áhítozik. Jól tudja, hogy az Allianz, bármilyen erős is, nem engedheti meg magának, hogy tétlenül várakozzon, miközben amerikai riválisai – a Citigroup, a GE Capital, az AIG -, vagy a francia AXA globális nagyhatalommá próbálják kinőni magukat. El szeretné érni, hogy az Allianz a biztosítások és a befektetési alapok piacán maga mögé utasítsa versenytársait.
Mellesleg kiemelkedő osztalékot kell fizetnie részvényeseinek. Ez azt jelenti, hogy az Allianz részvényhozamát 2,5 százalékponttal, 15 százalékra kell feltornásznia, ami nem kis mutatvány egy biztosítótól. Hogy ezt elérje, a csoportnak az alaptevékenységét erősítő vállalatokat kell vásárolnia, s meg kell tanulnia úgy alakítani hatalmas befektetési portfólióját, hogy az a részvényeseket elégedettséggel eltöltő nyereséget produkáljon.
Nem csoda, hogy piaci elemzők szerint az idei lesz az az év, amikor Schulte-Noelle a tettek mezejére lép. Az Allianz beindíthatja a német és az európai bankok régen várt konszolidációját. Egy lehetséges forgatókönyv: Schulte-Noelle kikényszeríti a második és a harmadik legnagyobb német bank, a Bayerische Hypotheken und Vereinsbank (BHV) és a Dresdner Bank egyesülését. Ezekben az Allianznak 17,4, illetve 21,7 százalékos stratégiai részesedése van, s e tulajdonától valószínűleg nem kíván megválni. E fúzió véget vetne a Deutsche Bank hegemóniájának Európa leggazdagabb piacán. De van ennél merészebb lehetőség is. Eszerint az Allianz egyszerűen bekebelezi a BHV-t és a Dresdnert, létrehozva ezzel egy, a Citigrouphoz hasonló kolosszust – Európa messze legnagyobb pénzügyi szolgáltató szervezetét.
Akárhogy is lesz, a piacformáló lépések nem korlátozódnak majd Németországra. Az Allianz spanyol, francia és olasz bankokat is bevonhat a játékba, és meghatározhatja: ki birtokolja és irányítsa Európa kulcsfontosságú iparágait. Schulte-Noelle óriási lökést adhat a 2 billió dolláros európai tőkepiacoknak is, ha az Allianz pénzeszközeivel a kontinens bimbózó vállalati kötvénypiacát célozza meg. “Ha egy ekkora étvágyú befektető új terméket követel – például vállalati kötvényeket -, akkor a beruházási bankok igyekeznek minél hamarabb kielégíteni ezt az igényt” – vélekedik Joachim Faber, az Allianz vagyonkezeléssel foglalkozó igazgatósági tagja.
ÚJ JÁTÉKSZABÁLYOK. Európa szerkezetváltási hajlandósága – mi több, étvágya – megkönnyíti az Allianznak, hogy éljen erejével. De ugyanezt teszi a szociáldemokrata német kormány váratlan adócsökkentési javaslata is. Az Allianz a hatvanas évek óta jelentős tulajdoni részesedést halmozott fel német iparvállalatokban – legnagyobb részét első osztályú (blue chip) részvényekben. Ezek eladása eddig nem volt valós alternatíva, mert a profit legnagyobb részét elvitte volna a súlyos, 50 százalék feletti árfolyamnyereség-adó. Ám december 23-án Gerhard Schröder kancellár ígéretet tett az adó eltörlésére, alapjaiban változtatva meg a játékszabályokat (Figyelő, 2000/3. szám).
Ha a jövő év január elsején a módosítás – a várakozásoknak megfelelően – hatályba lép, az Allianz akár 40 milliárd dollárhoz is juthat – adómentesen. Németországi portfóliójának csupán egy részét eladva is készpénzeső hullana. Három legnagyobb holdingja, a Schering gyógyszeripari, a BASF vegyipari, valamint az RWE energetikai társaságok önmagukban 6,1 milliárd dollárt érnek.
Mindezt hatalmas eladások követhetik. Elemzők szerint Schulte-Noelle mindenképpen meg kíván szabadulni a Deutsche Bankban (DB) lévő 5 százalékos részesedésétől. A két vállalat egykor jó kapcsolatban állt egymással. Ám a kilencvenes évek elején, amikor a DB megjelent a biztosítási piacon, viszonyuk elhidegült. A teljes szakításra 1996-ban azt követően került sor, hogy a Deutsche beszállt a Bayerische Vereinsbank megszerzéséért folytatott harcba. Emellett az Allianz várhatóan hamar túlad majd a Karstadt üzletláncban és a Continental gumiabroncsgyártóban birtokolt részesedésen.
Ennyi pénzből Schulte-Noelle a földgolyó nagyjából bármelyik eladásra felkínált biztosító- vagy alapkezelő társaságát megveheti. És egy biztos: résen lesz. Bár az Allianz a biztosítási ágazatban már így is megkerülhetetlen, azt Schulte-Noelle valóban globális társasággá és az alapkezelés meghatározó szereplőjévé szeretné változtatni. A tervek között szerepel a Wall Street-i bevezetés is. Röviden, új Allianzot akar teremteni az új Európának. “Aki nincs ott a világot alakító vezetők között, az könnyen áldozattá válhat” – állítja Schulte-Noelle.
A korábban végletekig óvatos német vállalatot már sikerült nemzetközi erővé formálnia. Schulte-Noelle privát részvénybefektetésekbe is belevágott: december végén 100 millió dollárt invesztált az amerikai Fairchild Aerospace-be. De még sok van hátra. Az Allianz éves bruttó díjbevételének vészjóslóan magas kétharmada még mindig a vagyon- és balesetbiztosításokból származik, egy hagyományosan megbízhatatlan ágazatból, amely sokkal lassabban nő a jóval csábítóbb élet- és egészségbiztosítási piacnál.
STRATÉGIAI BALFOGÁS. A német biztosítótársaság globális első helyét most leginkább a francia AXA fenyegeti, amely novemberben meghatározó részesedést szerzett a japán Nippon Dantai biztosítóban. Az Allianz jelenleg nincs az első öt között az olyan nagy piacokon, mint a brit vagy az amerikai. És ami a legkínosabb: egy nagy stratégiai balfogás részeként az Allianz hagyta, hogy “ősellenségei” – az AXA és a svájci Zürich Financial Services – lépéselőnyre tegyenek szert a vagyonkezelés területén; abban az üzletágban, amelytől mindenki jelentős fellendülést vár. Ennek oka, hogy az európaiak és az ázsiaiak megrohamozzák a magánnyugdíj-pénztárakat és megtakarításaikat bankbetétek nyitása helyett a részvény- és kötvénypiacon fektetik be. Schulte-Noelle a múlt szeptemberi döntésig – amikor 3,3 milliárd dollárt fizetett a kaliforniai PIMCO Advisors LP 70 százalékáért – az Allianz mindössze 45 milliárd dollárnyi, nyugdíjalapokhoz vagy alapítványokhoz tartozó vagyont kezelt. A PIMCO-ügylet révén ez az összeg meghétszereződött, és ma meghaladja a 300 milliárd dollárt.
Az Allianz nagy szerencséjére Schulte-Noellének jó érzéke van ahhoz, hogy fontos döntéseket a megfelelő lélektani pillanatban hozzon meg. Amióta az egykori ügyvéd, majd a cégnél huszonöt évet letöltött veterán 1991-ben vezérigazgató lett, 11 jelentős üzletet és 50 fúziót vezényelt le az Allianz leányvállalatai között. “Schulte-Noelle érkezése előtt az Allianz szendergő óriás volt – állítja az egyik versenytárs pénzügyi igazgatója -, de ő felverte álmából és ma már nagyon is számolni kell vele.” Egyik mesteri húzása a francia Assurances Générales de France (AGF) 51,6 százalékos részesedésének 1998-ban levezényelt, 4,6 milliárd dollárt felemésztő megszerzése volt. Schulte-Noelle először 1996-ban, a privatizáció után környékezte meg az AGF-t. A francia biztosító azonban független kívánt maradni, az Allianz főnöke pedig nem akart ellenséges felvásárlási ajánlatot tenni. Nem úgy az olasz Generali. Ekkor viszont az AGF maga kért mentőövet Schulte-Noellétől. Ő, cserébe az Allianz által egy másik biztosítóban birtokolt tulajdoni részéért, megszerezte a francia társaságot a Generalitól.
Schulte-Noelle más téren sem tétlenkedett. Ő bábáskodott 1997-ben Németország első – a Bayerische Hypotheken und Wechsel Bank és a Bayerische Vereinsbank közötti – banki megaszövetség körül. Tavaly pedig összeboronált két vezető német közműtársaságot, a VIAG és a VEBA cégeket. Az ehhez hasonló manőverek nyomán riválisai és az elemzők egyaránt azt vallják: Schulte-Noelle valószínűleg eléri, amit akar. “Úgy tűnik, az Allianz lesz az egyetlen német pénzügyi cég, amely globálisan is sikert arat” – véli egy vezető frankfurti befektetési bankár.
DRÁMAI HÚZÁS. Schulte-Noelle ezt persze nem bízza a véletlenre. Január elsejével az Allianz pénzügyi igazgatójává nevezte ki a 42 éves Paul Achleitnert, a Goldman, Sachs & Co. német irodájának fúziókkal és felvásárlásokkal foglalkozó szakértőjét. A harvardi MBA-diplomával rendelkező osztrák Achleitner azzal szerzett magának – és a Goldmannak – nevet Európában, hogy ő volt az, aki az államszocializmus 1989-es összeomlása után a keletnémet ipar egy részét privatizálta. Ő állt a közelmúltban a Deutsche Telekom privatizációja mögött és kulcsszerepet játszott a Daimler és a Chrysler 36 milliárd dolláros egyesülésében. Felfokozott várakozások kísérik az öreg kontinens egyik legjobb befektetési bankárának kinevezését Európa legnagyobb ipari és pénzügyi holdingjának portfólió-kezelőjévé. “Valami nagy húzásra készülhetnek” – találgat Tom Bennett, a Banque Paribas londoni irodájának elemzője.
Erre akár az utolsó eurónkat is feltehetjük. Achleitner aligha adta volna fel Európa egyik legjobban fizetett vezetői állását azért, hogy az Allianz “könyvelését felügyelje”. Bennfentesek szerint azért váltott munkahelyet, mert véleménye szerint a biztosító meghatározó szerepet játszik majd az európai vállalati szféra átalakulásában. Tudja, hogy az erőforrás-kihasználtságon minél hamarabb javítani kell. Ez pedig az iparvállalati részesedések egy részének eladását és az így befolyt összeg nagyobb hasznot hozó újrabefektetését jelenti. “Ezért ugrott meg a cég árfolyama majdnem 3 százalékkal Achleitner kinevezésének napján” – teszi hozzá Bennett. A részvények azóta további 30 százalékot erősödtek.
Az Allianz a hatvanas években azért fogott hozzá portfóliója építéséhez, mert törvények kötelezték, hogy nyereségének nagyobb részét német márkában jegyzett eszközökben tartsa. Mára azonban a vagyona nemcsak ormótlanná vált, de túlságosan domináns benne a német részesedés – ami veszélyes állapot most, az euró bevezetése után. Az elmúlt három évben az Allianz számos iparvállalatban adta el részesedését: például a Godschmidt vegyipari cégben, de megszabadult a frankfurti BNF-Bankban lévő tulajdonhányadától is. Részvénycserét hajtottak végre a Münich Rével, amelyben az Allianznak 25 százalékos stratégiai részesedése volt, a Heidelberger Druckmaschinen nyomdagépgyárat pedig tőzsdére kényszerítették. “Befektetéseinket már most is aktívan kezeljük – állítja Schulte-Noelle -, a színfalak mögött sok kérdést teszünk fel magunknak, csak nem kürtöljük azokat világgá.”
És valóban, az új Allianz más szempontból is átalakul. Schulte-Noelle mögött egy vezető menedzserekből álló 17 tagú nemzetközi végrehajtó testület működik – s ennek az agytrösztnek a fele nem Németországból érkezett. A homályos német könyvelési szabályok helyett a nemzetközi szabványokat vették át.
Schulte-Noelle ügyleteit, stratégiája kibontakozását egész Európa árgus szemekkel követi majd. De az ő figyelme továbbra is a biztosítási piacra összpontosul. Nem egy jelentős lyukat kell még betömnie, hogy az Allianzból domináns globális szereplőt faragjon. Az euró-zóna legnagyobb részében és Közép-Európában az Allianz ott van a vezető biztosítók között. Ám gyenge a fontos brit és amerikai piacokon: a tulajdonában lévő Cornhill Insurance Nagy-Britanniában nincs bent az első ötben, az Egyesült Államokban pedig a német csoport még nincs a tíz legnagyobb között sem, messze lemaradva az olyan piacvezetőktől, mint a Prudential Insurance és az Allstate.
Odafigyelést igényel a müncheni óriás biztosításainak összetétele is. Az Allianz díjbevételének kevesebb mint 40 százaléka származik a nyereséges élet- és egészségbiztosításokból; ugyanez az AXA-nál 72, a Generalinál 65 százalék. Éppen ebből a megfontolásból adott ki tavaly Schulte-Noelle 640 millió dollárt a minneapolisi USA Life-ért és 270 milliót a dél-koreai First Life-ért. Ezt követte novemberben egy globális egészügyi biztosítást ajánló vállalkozás felállítása Dublinban az ott élő külföldiek részére – az Allianz állítása szerint ez az első valóban globális egészségügyi biztosító.
Időközben Schulte-Noelle jó úton halad más céljai megvalósítása felé – például, hogy az Allianz legyen a világ első számú globális ipari kockázat-biztosítója és hogy a feltörekvő piacok egyik vezető külföldi biztosítójává váljon. Tavaly az Allianz megjelent Kínában, leányvállalatot nyitott Vietnamban, s vegyes vállalatot létesített a tajvani President csoporttal (az Allianz és a President bizonyos kötvényeit Tajpejben még a 7-Eleven áruházakban is árulják).
SZÁMHÁBORÚ. Hogy esélye legyen elérni a vágyott 15 százalékos részvényhozamot, Schulte-Noellének gyorsan fel kell futtatnia az Allianz vagyonkezelésből származó díjbevételeit. Még mielőtt megkezdte volna a tárgyalásokat a PIMCO megvételéről, ősi riválisa, a Zürich négy év alatt három jelentős vagyonkezelő társaságot szerzett meg, s ily módon több mint 240 milliárd dolláros vagyon kezelt. A PIMCO üzlet révén az Allianz megelőzte a Zürichet és megközelítette az AXA-t – pillanatnyilag legalábbis. Ám a sorrend nem végleges. Mindhárom vállalat újabb felvásárlási lehetőségeket keres. A Zürich például most a National Westminster Bank által eladásra kínált, londoni székhelyű Gartmore Asset Management vagyonkezelő társaság megvételéről tárgyal.
Schulte-Noelle tarsolyában hamarosan bőségesen lesz pénz, hogy bármilyen, kedvére való vagyonkezelő vagy életbiztosítási céget zsebre tegyen. És minden bizonnyal árgus szemekkel figyeli majd az amerikai és a brit piacot. Ám igazán drámai fejlemények akkor várhatók, amikor Achleitnerrel közösen elkezdik lebontani az Allianz hatalmas beruházási portfólióját. Ahogy kontinens-szerte adják és cserélik a vállalatok részvényeit, nagyobb hatásuk lehet az új Európára, mint bárki másnak. Az Allianz erejével – hogy a pénztárcájáról ne is szóljunk – senki sem szállhat szembe. Az a régimódi kép pedig, amit Schulte-Noelle korábban oly nagy gonddal alakított ki magáról, hamarosan szertefoszlik.
Š Business Week
