Macedónia gazdasági fejlődését és rövid távú kilátásait alapvetően befolyásolják a Jugoszlávia elleni tavaly tavaszi NATO-intervenció hatásai. A bombázások időszakában mintegy 700 ezren menekültek az országba. Emellett hosszabb időre használhatatlanná váltak a macedón külkereskedelem szempontjából nélkülözhetetlen, Szerbián át vezető tranzitútvonalak. A menekültek ellátása szinte elviselhetetlen terhet jelentett a macedón gazdaság számára; rövid időn belül riasztó mértékűre nőtt a folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiánya. A “békemegállapodás” után a helyzet azonban gyorsan javult: a menekültek túlnyomó többsége július végére elhagyta az országot, a Jugoszláviába irányuló macedón export pedig három hónappal később – egyedüliként Jugoszlávia fontosabb kereskedelmi partnerei közül, s emiatt általános nemzetközi meglepetést keltve – elérte a bombázások előtti szintet.
A menekültek ellátásának költségeit a nemzetközi közösség donorintézményei, ha többnyire utólag is, de nagyrészt fedezték. Elmaradtak viszont a külföldi működőtőke-befektetések, és a költségvetési megszorítások miatt a macedón kormány a bankrendszer és a vállalati szektor strukturális reformjának elhalasztására kényszerült. Sikeres volt azonban az infláció kordában tartása: a fogyasztói árindex 1999-ben a becslések szerint akár negatív értéket is mutathat. Emellett folytatódott az adórendszer reformja, és – az IMF-megállapodással összhangban – megerősítették a bankfelügyelet jogosítványait is.
A macedón gazdaság kilátásai 2000-ben kedvezőek: 3-4 százalékos gazdasági növekedéssel és alacsony, legfeljebb 5 százalékos inflációval számolnak a prognózisok. Amennyiben Jugoszláviában – mindenekelőtt Szerbiában – normalizálódik a politikai és a gazdasági helyzet, a macedón gazdaság eredményei akár még a jelzettnél is kedvezőbbek lehetnek. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy fennmaradjon a jelenleg meglehetősen törékeny politikai stabilitás.
Ebből a szempontból kedvezőnek mondható, hogy a múlt év végi elnökválasztáson a jobbközép-liberális pártszövetség jelöltje, Borisz Trajkovszki győzött, akit nemcsak a Nyugat, hanem a Nyugat-Macedóniában egyértelműen többséget alkotó, a 2 milliós összlakosság mintegy egyharmadára becsült albán kisebbség is elfogad. –
