Egy bankár soha nem ejthet ki igaztalan szót a száján. Számára a megbízhatóság és a szakmai tudás alapkövetelmény – vallja az ausztrál-magyar kettős állampolgárságú Simonyi Tamás, aki bár megjárta Japánt és Ausztráliát, ma egy holland tulajdonú magyarországi kisbank, a Rabobank Hungária vezérigazgatója. Az akkurátus, korábbi kollégái szerint mindent alaposan előkészítő bankár immáron harmadik éve irányítja Hollandia három legnagyobb bankja egyikének itteni leánycégét. “Egy bank létrehozása és működtetése olyan, mint egy hatalmas kirakós játék” – fogalmaz Simonyi. “Kezdetben nagyon nehéz volt ügyfeleket szerezni, miközben meg kellett találni a megfelelő kollégákat is.” A Rabobank 1997-es indulásakor a kezdőcsapatban lévő 80-100 munkatársnak ma már csak a fele dolgozik ott, a többi helyére újak jöttek. Jóllehet, ez nem csoda, hiszen az induláskor néhány hónap alatt kellett összeverbuválni a kezdőcsapatot. S bár az anyabanknak Hollandiában nagy hálózata van, Magyarországon nincsenek fiókok, s a tervek szerint nem is lesznek.
Simonyi Tamás egyébként annak idején együtt kezdett a Magyar Nemzeti Bankban néhány jelenlegi bankvezérrel: Felcsuti Péterrel, Makai Imrével és Zdeborsky Györggyel, majd egy időre a gazdasági újságírásba is belekóstolt. A Világgazdaságnak és a Heti Világgazdaságnak elsősorban pénzügyi témájú cikkeket írt, de – mint most felidézi – voltak köztük még Fekete-Afrikáról szóló írások is. Nem sokkal később azonban egy kormányzati ösztöndíj jóvoltából Japánba utazhatott. “Az első félévben szinte mást sem csináltam, csak japánul tanultam, s nem titok, hogy vért izzadtam, míg eljutottam arra a szintre, hogy végre a szigetország pénzügyi rendszerét is tanulmányozhattam eredeti nyelven.”
Simonyi 1988-ban azután egy újabb – ezúttal még nagyobb – sziget, Ausztrália felé vette útját. Sydneyben egy japán banknál, a Tokai ausztráliai érdekeltségénél kezdett dolgozni. “Ott tanultam meg igazán, milyen is egy kereskedelmi bank, méghozzá egy olyan, amely nem kisebb cégeknek a házi bankja, mint például a Toyota.” A japán gazdasági csoda 1992-ben kipukkadt, Simonyi pedig nemzetközi tapasztalatokkal a tarsolyában hazatért. “Nagyon nehéz volt visszajönnöm – emlékezik vissza az akkori állapotokra -, addigra Ausztráliában a feleségemmel fölépítettük az új életünket, és onnan nézve Európa és Magyarország igen zűrös helynek tűnt.” Végül a hazatérő pénzügyi szakember nem banknál, hanem a Bank Austria-GiroCredit brókercégénél kötelezte el magát, ahonnan négy év után a Rabobank igazgatói széke csábította el. “Látványosan eredményes munkát végeztünk együtt – értékeli a múltat Árkai Gábor, az Erste Bank leköszönő vezérigazgatója, akivel Simonyi a brókercéget akkoriban vezette -, hiszen egy döcögő társaságból jól jövedelmező céget faragtunk, amihez elengedhetetlen volt vezetőtársam komoly szaktudása. Nehezen meggyőzhető ember, de kitartással, és észérvekkel végül is célt lehet érni nála.”
A hét nyelven – a magyar mellett angolul, németül, spanyolul, japánul, oroszul és flamandul – beszélő vezérigazgatóról ismerői úgy tartják: olyan típus, aki szinte csak abban bízik, amit saját maga csinál meg. Így aztán permanens időhiánnyal küzd. Talán ennek tudható be az is, hogy azokban a ritka időpontokban, amikor végre szabadságra megy, megpróbál sok mindent behozni. “Ha valaki két kiló könyvet visz magával a nyári nyaralásra, akkor Simonyi Tamás minimum két tonnányit” – érzékeltette az igyekezet súlyát egy korábbi szakmabelije.
A holland tulajdonú kisbank első embere annál megfontoltabb a pénzügyek terén – jellemzi őt egy régi kollégája. Ami persze nem is baj, hisz’ egy bankártól az ügyfél elsősorban azt várja el, hogy csínján bánjon a rá bízott pénzzel. Simonyi általában reggel fél kilenctől este fél kilencig dolgozik, s ha valamilyen munkát hazavisz, azt igyekszik még aznap este elvégezni. “A szombat a sajtó jegyében telik” – enged némi betekintést a hétvégéibe. Szabad idejében szívesen sportol, teniszezik, kirándul, utazik, s e téren arra szigorúan ügyel, hogy minden évben egyszer ellátogasson – ahogy fogalmaz – második hazájába, Ausztráliába. Kedvenc elfoglaltságait firtató kérdésünkre inkább a nyugdíjas terveit sorolta fel, köztük egyebek mellett az olvasást, a tanítást, a zenehallgatást és a fényképezést.
A politikától szándékosan tisztes távolságot tartó bankvezér óva int attól a tévhittől, hogy a magyar piac érdemben eltér a nyugat-európaitól. A külföldi tulajdonosok magyar leányintézményüknél sem viselkednek másként, mint a többi országban, vagyis szeretik, ha nem kell túlzottan beleszólniuk a bank napi ügyeibe. Két eset kivételével: ha valami nagyon jól, vagy nagyon rosszul megy. “Ez a piac sem más, mint a japán vagy az ausztrál; csak az él meg benne, aki mást tud adni, mint a többiek. S nem a termékek árazásával kell versenyezni” – állapítja meg. Simonyi Tamás kollégáival szembeni elvárásai között a megbízhatóságot és a szakmai tudást helyezi legelőrébb, együtt persze az idegen nyelv ismeretével, ami manapság – jelzi – természetes alapkövetelmény. Mindazonáltal munkatársaitól megkívánja azt is, hogy elkötelezettek legyenek az iránt, amit éppen csinálnak, s a feladatokat kreatívan és minél gyorsabban végezzék el.
A Rabobank vezérigazgatója hisz abban, hogy tevékenységük – bár szándékosan nem túlzottan sokrétű – határozott irányultság és filozófia alapján folyik. Még annak árán is, hogy így sok üzlettől elesnek. Bankja kiemelten koncentrál az élelmiszer-gazdaságra, ezen ágazathoz tartozó ügyfeleire, s az ezeknek kidolgozott, úgynevezett hozzáadott értékkel bíró termékekre. Ez utóbbiról mindösszesen annyit elárulva: például úgy képesek ügyfeleiknek hitelezni, hogy a szóban forgó összeg a felvevő mérlegében meg sem jelenik. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a vállalatok közötti “házasságközvetítésre” is: olyan ügyletek fűződnek a nevükhöz, mint a Rába privatizációja, a Globus márkanév eladása vagy éppen az Inter-Európa Bank alaptőke-emelése.
SIMONYI TAMÁS 42 éves, a budapesti közgazdasági egyetem elvégzése után 1980 és 1982 között a jegybanknál dolgozott asszisztens menedzserként.
1982-től négy éven át a Világgazdaság című gazdasági napilap újságírója volt, majd egy ösztöndíj jóvoltából Japánba utazott.
1986 és 1988 között a japán regionális bankoknak a tengerentúli terjeszkedéshez tanácsot adó East-West Invest Tokyo-t vezette.
Az 1988 és 1992 közötti időszakban Sydneyben a Tokai Australia Finance Co. Ltd. menedzsereként mintegy 200 vezető ausztrál cég alkotta az ügyfélkört.
1992-től 1996 végéig a Bank Austria-GiroCredit Investment Ltd., 1996 novemberétől pedig a Rabobank Hungária Rt. vezére.
