Török Györgyihez, a PricewaterhouseCoopers adóigazgatójához sohasem fordult még magyar alkalmazott, de még jól kereső magyar menedzser sem olyan kéréssel, hogy segítsen kiszámolni: hogyan csökkenthetné nem önálló tevékenységből származó adóját.
Pedig Magyarországnál fejlettebb országokban nemcsak a gazdagok kiváltsága, hogy adótanácsadókat alkalmaznak. Az átlagemberek, az “egyszerű” alkalmazottak éppúgy igénybe veszik az adószakértők szolgáltatásait, mint a jól kereső menedzserek, vagy az egyre hatalmasabb vagyonokat felhalmozó világhírességek. Nálunk az utóbbiakból még kevés akad, de az előbbi két csoportba tartozókra sem az a jellemző, hogy adótanácsadókat vennének igénybe.
Szolnoki Béla, a BDO Kontroll Kft. ügyvezető igazgatója szerint sem jellemző, hogy ilyen célból keresnék meg őket menedzserek. “Nekik ugyanis vannak olyan beosztottjaik, akik jól ismerik azt a néhány lehetőséget, amelynek révén egy magyar alkalmazott-menedzser mérsékelheti adóját” – állítja az igazgató. Nagy “dolgokat”, legális adótrükköket az alkalmazottak esetében ugyanis nem tesz lehetővé a magyar személyi jövedelemadó-rendszer, hiszen a nem önálló tevékenységből származó bevétel gyakorlatilag 100 százalékban adóköteles jövedelem, költségelszámolásra nincs lehetőség. Külföldön viszont ez nem így van. Mint Török Györgyi hangsúlyozza: a fejlettebb országokban nagyobb a különbség a bruttó kereset és a tényleges adóalap között, mint nálunk. Sok helyen vannak a család nagyságától függő adókedvezmények, s egyéb – például gazdaságpolitikai célokat szolgáló – könnyítések is. A legnagyobb eltérés a költségelszámolási lehetőségekben van: a fejlettebb országokban általában nemcsak a vállalkozók kiváltsága a költségelszámolás, hanem – korlátokkal ugyan, de általában – az alkalmazottak számára is biztosított. Megengedett például, hogy a magánszemély adózó az általa felvett hitel kamatát, vagy annak bizonyos hányadát költségcsökkentő tételként tüntesse fel adóbevallásában. E tekintetben tehát a magyar szja-rendszer igen szigorú az alkalmazottak esetében. Adócsökkentésre csupán néhány kedvezmény igénybevételével számíthat egy magyar alkalmazott. “Ezek azonban nemzetközi összehasonlításban csekély összegek. Külföldön egyrészt több a lehetőség, másrészt jóval nagyobb összegekkel is mérsékelhető a fizetendő adó” – emelte ki a BDO Kontroll ügyvezetője. Mindez elegendő magyarázatul szolgál tehát arra, hogy sem a jól kereső menedzser, sem az átlagjövedelmű alkalmazott miért is nem tart igényt Magyarországon az adószakértő adócsökkentési lehetőségeket taglaló jó tanácsaira. Így aztán az sem véletlen, hogy az alkalmazottak jelentős része ma is a legegyszerűbb megoldást választja: munkáltatója készíti el adóbevallását. Az 1998-as szja-adóbevallásoknak az adóhatósághoz ily módon történő eljuttatását például a közel 3,5 millió munkaviszonyban lévő alkalmazott közül mintegy 2,2 millió választotta.
A magyar személyi jövedelemadó-rendszer jellegéből adódóan adócsökkentésre így az alkalmazottak esetében csupán az adókedvezmények igénybevétele révén nyílik mód. Az szja-törvény jelenleg 15 féle adókedvezményt nevesít, amelyek közül viszont most december elején egy “átlagalkalmazott” már csupán alig néhány lehetőség közül – önkéntes kölcsönös pénztári befizetés, befektetési adóhitel, biztosító intézetnél kötött nyugdíj- vagy életbiztosítás, közcélú adományozás – választhat, mert a többi valamilyen különös feltétel függvénye. Szolnoki Béla arra figyelmeztet, hogy amikor ezek közül, vagy ezeket kombinálva a magánszemély dönt, ne csupán az általuk elérhető adókedvezményt, hanem sok egyéb tényezőt is vegyen figyelembe.
A személyi jövedelemadó-törvényben nevesített többi kedvezmény általában valamilyen speciális feltételhez kötött, így az év végén már igencsak nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy az igénybevételükhöz előírt körülmények adottak legyenek. A családi kedvezményt – amely a meglévő gyermekek után jár – például ilyenkor már lehetetlen növelni, mint ahogy tandíjas intézménybe beiratkozni sem igazán lehet már december elején. Ugyan az adókedvezmény miatt érdemesebb lenne még az idén felvenni lakáscélú hitelt pénzintézettől, hiszen akár 35 ezer forinttal is lehetne csökkenteni az ebben az évben fizetendő adót, azonban mivel jövőre várhatóan jóval kedvezőbb kamatkondíciók mellett lehet majd lakáshitelhez jutni, valószínűleg mégis érdemesebb ezt a lépést a következő évre halasztani. Azok a szerencsések viszont, akik lakáscélú megtakarítás jegyében még 1997. január 1-je előtt betétszerződést kötöttek pénzintézettel, az idén elhelyezett összeg – de maximum 60 ezer forint – 20 százalékával csökkenthetik adójukat. Ugyancsak a fenti időpontot megelőző keltezésű szerződésre van szükség, ha üzleti hitel (beruházási és forgóeszköz-hitel) kamatának 25 százalékát adókedvezményként akarják elszámolni az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági kistermelők.
Háromféle tevékenységhez kötött adókedvezmény is létezik, azonban ezek igénybevételének is speciális szabályai vannak, így azokkal a “sima” alkalmazottak nem csökkenthetik adójukat. Az őstermelői adókedvezmény a mezőgazdasági őstermelők privilégiuma, s maximum 100 ezer forint lehet. Kevésbé támogatja az szja-rendszer a szellemi tevékenységet folytatókat, hiszen esetükben a szellemi tevékenységből származó jövedelemnek a 25 százalékával, de legfeljebb 50 ezer forinttal lehet csökkenteni a fizetendő adót. A hallgatói munkadíjkedvezmény a harmadik tevékenységhez kötött adókedvezmény, amellyel ugyancsak igen kevesen élhetnek.
A nyugdíjreform keretében döntöttek arról, hogy adókedvezmény jár a megállapodásos rendszerben fizetett társadalombiztosítási járulékok, valamint a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat kiegészítő önkéntes befizetések után is. Az előbbi igénybevételének speciális feltételei vannak, az utóbbi viszont reális lehetőség a magánnyugdíj-pénztárak tagjai számára még december elején is. Annál is inkább, mert itt a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetésnek az 50 százaléka vonható le az adóból.
S ha mindezek után valaki december elején úgy dönt: adókedvezmény igénybevételével csökkenteni szeretné fizetendő adóját, nem árt saját magának egy “mini-adóbevallást” készítenie. Vagyis érdemes nagyjából összesítenie ez évi bevételeit, kiszámítani az erre jutó adót, s csak ennek fényében számolni az adókedvezményekkel.
Több korlátot is figyelembe kell venni ugyanis: egyrészt minden adókedvezménynek önmagában is van határa. Másrészt az összes levonható kedvezmény nem lehet több, mint az összevont adóalap adója. S hogy még “bonyolultabb” legyen az élet, létezik egy további feltétel: a közcélú adományok, a biztosítások és a befektetési adóhitel kedvezményének együttes összege nem lehet több, mint az összevont adóalapot csökkentő kedvezmények figyelembevételével módosított adó 50 százaléka.
A korlátok ellenére egyre többen és egyre több adókedvezményt vesznek igénybe – derült ki az 1998-as személyi jövedelemadó-bevallások APEH által készített feldolgozásából. Míg 1997-ben 35,7 milliárd forint adókedvezményt számolt el másfél millió adóalany, addig tavaly már csaknem 48 milliárdot. Ezek közül a legnagyobb tétel – 21 milliárd forint, a megelőző évi megfelelő érték másfélszerese – az önkéntes nyugdíjpénztárba történő befizetés kedvezménye volt. Alapítványi, biztosítási, befektetési kedvezmények jogcímen tavaly a megelőző évinél egyharmaddal többet, csaknem 20 milliárd forintot számoltak el.
A jelentősen megnőtt adókedvezmény is okozta, hogy idén az szja-adóalanyok 1998-as bevallásaikban 33 milliárd forintot igényeltek vissza. Így aztán nem csoda, hogy az adóhatóság ellenőrzési apparátusa nem bírta a terhelést, s volt olyan fővárosi igazgatóság, ahol akár 3-400 ezer forintot is – minden hivatalos kutakodás nélkül – visszautaltak. S hogy ez jövőre is így lesz vagy sem, nem tudni, de az tény, hogy az ellenörzési kapacitás azóta sem nőtt jelentősen.
