SZÁNTÖRTÉNELEM – Sivatagi gyökerek

Osztrák kutatók szerint a mára téli játékszerré vált szánkót a déli sivatagos vidéken élő sumérok találták fel, akik a szállítási munkákat akarták vele megkönnyíteni a hőségben. Irak déli részén találtak kőtáblákat, amelyeken időszámításunk előtt 3200 évvel azt írták le, hogyan fejlődött ki a szánból a kerekeken guruló jármű. Időszámításunk előttről való a szán első ismert ábrázolása is. Egyiptomban örökítették meg, amint egy fából készült szánt 172 férfi húz, egy körülbelül 60 tonnás kőszobrot szállítva. A sivatag homokját vízzel locsolták előtte, hogy a sáron jobban csússzon a szerkezet. Északon vélhetően a vikingek építettek elsőként ilyen járművet fából, fakéregből és állati gereznákból. Tény, hogy időszámításunk 800. éve körül már elég kényelmes szánokat használtak személyszállításra. Az újabb keletű szánokról elég részletes leírások maradtak fenn a XV. századból, amikor divatba jött, hogy az előkelőségek díszszánokat készíttettek maguknak. Ezek “karosszériája” művészi kidolgozású volt, és több ember foglalhatott benne helyet, s nagyságuktól függően több ló vontatta azokat. Mivel a szánok a luxus és a kicsapongó életmód jelképeivé váltak, magukra vonták az egyház támadásait. Egy túlbuzgó bíboros 1452-ben Nürnbergben – számos kártya- és kockajáték mellett – 72 fából készült szánt is máglyára vettetett. –