Nem azért panaszkodom, mert rendet kell rakinom önök után, de azt állítom, hogy akik felelősek az 1500 milliárd márkás szövetségi államadósság 80 százalékának felhalmozásáért, azoknak segíteniük kell kijutni ebből a csapdából – e szavakkal fordult a jobbközép pártok képviselőihez a német parlament alsóházában Hans Eichel pénzügyminiszter, amikor szeptember közepén előterjesztette a jövő évi megszorító intézkedések, valamint adó- és juttatásmódosítások tervezetét. A kijelentés már akkor is naivnak tűnt, s ezt időközben a Bundesfinanzministerium vezetője is belátta, ezért úgy változtatta meg csomagját, hogy az eredeti tervek 90 százalékát, 26,5 milliárd márkát jelentő részt külön vette. Ehhez nem kell a felsőházként funkcionáló szövetségi tanács (Bundesrat) áldása, s így a kormány a tervezett intézkedések oroszlánrészét alsóházi (Bundestag) többségével megvalósíthatja.
Hans Eichelnek különben nemcsak az ellenzékkel gyűlt meg a baja takarékossági csomagja elfogadtatásakor, saját pártjának, az SPD-nek egy csoportja is nyíltan ellenezte a kezdetekkor a radikális spórolást. Pedig várható volt a keményebb vonalvezetés, mert Eichel, aki a márciusban távozó Oskar Lafontaine helyét vette át a pénzügyi tárca élén, elődjével ellentétben a fiskális ortodoxia elkötelezettje. Minden egyébnek fölébe rendelendő célul tűzte ki az 1982-től 1998-ig tartó jobbközép kormányzati időszak alatt földuzzadt szövetségi állam-adósság növekedésének megállítását, mert szerinte tovább nem tartható fönn az a helyzet, hogy az adófizetők minden négy márkájából egy a tartozások törlesztésére megy.
Az eredeti csomagból az államháztartás-szanálási törvény a legfontosabb, ezen belül is az az intézkedés, amelynek értelmében jövőre és 2001-ben befagyasztják a nyugdíjak reálértékét. Így azok, az eddigi rendszertől eltérően, nem az átlagos bér-emelésnek megfelelően, hanem csak az inflációval azonos mértékben – előreláthatólag 0,6, illetve 1,7 százalékkal – nőnek. Ezt a tervét elnapolta az újracsomagolással Eichel, mert a kereszténydemokrata ellenzék e kérdésben egy jottányit sem engedett, sőt, kilátásba helyezte, hogy a Bundesratban ellene szavaz az egész törvénynek. A pénzügyminiszter jobbnak látta ezért a részért nem veszélyeztetni az egész projektet, így visszavonulót fújt, mondván: a takarékossági csomag pozitív hatásait majd érzékeli a közvélemény, s jövőre akkor már könnyebb lesz átverni ezt az intézkedést. (A kompromisszumban persze szerepet játszott az a tény is, hogy jövő tavasszal két szociáldemokrata irányítású tartományban – Schleswig-Holsteinben és Észak-Rajna-Vesztfáliában – lesz választás, s az ősszel leszerepelt “vörösök” nem akarják e két fellegvárukban elrontani esélyeiket a húzódó nyugdíjvitával.)
A megmaradt csomag fő részét az a csaknem 16 milliárd márka jelenti, amellyel az egyes minisztériumok keretét kurtítják meg, s ehhez jön még a lakbértámogatások csökkentése és más kisebb intézkedések. A legnagyobb lefaragásra a munkaügyi tárcánál kerül sor – a munkanélküli juttatások csökkentése, illetve a jogosultságok szűkítése révén -, de alaposan visszafogják a védelmi kiadásokat is.
A jövő évi költségvetés tervezete összességében 478,2 milliárd márkás – az ideinél 7,5 milliárddal kisebb – kiadással és 49,5 milliárd márkás deficittel számol. Eichel szándéka szerint a megszorításokat újabbak is követik még, így 2000 és 2002 között összesen 150 milliárd márkával kurtítanák meg a szövetségi kiadásokat, miáltal a büdzsé a mostani kormányzati ciklus végére legalább nullszaldóssá válna. A miniszter ezzel kapcsolatban számtalanszor kiemelte, hogy Németországnak, az európai Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) vezető hatalmának, maximálisan hozzá kell járulnia az euró-övezet pénzügyi stabilitásához.
