November közepén, az ukrajnai elnökválasztás második fordulójában a kommunisták vezetője, Pjotr Szimonyenko lesz Leonyid Kucsma ellenfele – ezt az eredményt hozta a múlt vasárnapi első forduló. Nem kétséges: kettőjük közül Kucsma elkötelezettebb a nyugati értékek és a piacgazdaság iránt. A döntő megmérettetésen – a gazdasági élet vezetőinek támogatásán kívül – számíthat Olekszandr Moroz volt házelnök, illetve Jevhen Marcsuk egykori kormányfő szavazói jórészének támogatására is. A még az orosz elvtársainál is szélsőségesebb programot hirdető kommunista jelölt viszont a “szoknyás Zsirinovszkijként” emlegetett Natalja Vitrenko követőivel bővítheti híveinek körét. Vitrenko – akár csak Szimonyenko – az Oroszországgal való szövetség elmélyítését és a piacgazdasági “kísérletezés” megszüntetését jelölte meg legfontosabb céljainak.
A hivatalos moszkvai vezetés persze nyilván nem különösebben örülne az ukrán Moszkva-pártiak hatalomra kerülésének. Ez ugyanis a kommunista párt teljes hatalomátévelére szolgáltatna precedenst, az Oroszországban decemberben rendezendő törvényhozási és a jövőre esedékes elnökválasztást megelőzően.
A kijevi parlamentben, a Radában már jelenleg is a kommunistáké a legnagyobb frakció, amely minden tőle telhetőt meg is tesz a – nemzetközi pénzvilág bizalmának megőrzésére törekvő – végrehajtó hatalom ellehetetlenítése érdekében. Ukrajna az államcsőd elkerülése végett tavaly és az idén is külső adósságainak átütemezéséért folyamodott hitelezőihez: 1998-ban a Chase Manhattan, ez évben az ING Barings képviselőivel kötöttek ilyen értelmű megállapodásokat, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) aktív támogatását élvezve. S bár az ukrán gazdaság idei teljesítményében a javulás halvány jelei is kitapinthatóak, hasonló átütemezésre minden valószínűség szerint jövőre is szükség lesz.
Ukrajna a maga valamivel 2 ezer dollár feletti egy főre jutó bruttó hazai termékével – a legrosszabb helyzetben lévő balkáni országok és Moldávia társaságában – Európa legszegényebb államai közé sorolható. A GDP az utóbbi években folyamatosan csökkent, igaz, az 1994-es 23 százalékos zuhanáshoz képest tavaly már csupán 1,7 százalékkal. Az infláció ugyanakkor öt év alatt 891 százalékról 11 százalékra mérséklődött, amiben elévülhetetlen érdemeket szerzett a pénzügyi folyamatokat keményen kézben tartó – s a parlament által meglehetős vehemenciával támadott – jegybankelnök, Viktor Juscsenko.
A pénzkínálat bővülése nyomán ebben az évben mindazonáltal ismét nagyobb árszínvonal-emelkedéssel kell szembenézniük az ukránoknak, amit részben az elnökválasztást megelőző bér- és nyugdíjkifizetések, részben pedig a jegybanki tartalékok feltöltését célzó devizavásárlások idéztek elő. Májusban ugyanakkor – az orosz ipari termelés gyors növekedésének köszönhetően – Ukrajnában is az ipari kibocsátás szerény bővülését regisztrálták. Ezzel kapcsolatban nem árt emlékeztetni: Oroszország ma is Ukrajna legfontosabb kereskedelmi partnere, hiszen az ukrán export 23 százaléka kerül a nagy szomszédhoz, az importnak pedig 48 százaléka érkezik onnan.
A parlament és a végrehajtó hatalom ellentéte Kucsma valószínűsíthető győzelme esetén tovább éleződhet, ami veszélyeztethet minden, az ukrán gazdaság átalakítására irányuló erőfeszítést. A tapasztalatok legalábbis erre utalnak: a törvényhozás megakadályozta például az UkrTelekom nevű távközlési cég 25 százalékának privatizálását előirányzó elnöki dekrétum végrehajtását, de elutasításban részesült a kormány által benyújtott, a GDP 1,5-2,0 százalékára rúgó többlettel számoló jövő évi költségvetési tervezet is. Reformok nélkül viszont Ukrajna még hosszú ideig Európa szegényházának lakója marad.
