Továbbra is meghatározó a honi makroigazdasági folyamatok alakulásában a GDP egyharmadát előállító ipar szerepe. A transzformációs válság következményeként az ágazat 1992-ben érte el a teljesítményi mélypontját, 1997-ben azonban már túlszárnyalta a rendszerváltás előtti (1988-as) legmagasabb színvonalat. Az elmúlt évtizedben az ipar erőteljes változásokon ment keresztül. Ez megmutatkozott az ágazati szerkezet, a tulajdoni viszonyok, a piaci orientáció változásaiban (az export részarány, ezen belül az Európai Unióba való kivitel növekedésében) és nem utolsósorban a termékszerkezet módosulásában. Az utóbbi években megfigyelt fellendülés rendkívül egyenlőtlen vállalati szerkezetben következett be. A túl hirtelen gazdaságliberalizálás és a privatizáció módja miatt az ágazat egyre inkább szétválik egy dinamikusan fejlődő, döntő módon külföldi tulajdonú, vámszabad területi vállalatcsoportra és egy másik, alig fejlődő, domináns módon a hazai tulajdonosok többségi tulajdonában lévő nagy körre (lásd a táblázatot). Mindezt jól kifejezi az ipar belföldi és exportértékesítésének különbsége (lásd a grafikont).
A magyar gazdaságpolitika intézményrendszerében ma még kevés az az eszköz, amely nemzetközileg is elfogadott módon támogatja a hazai vállalkozásokat és azok foglalkoztatási lehetőségeit. Külföldi példák mutatják, hogy az erőteljes tőkebevonásnak a Magyarország által is követett módja akkor eredményes, ha kellő ösztönzéssel párosul a hozzáadott érték hányad (bedolgozói hálózat szélesítése révén történő) bővítésével.
Az idén az iparban, a korábban kialakult növekedési tendenciák némileg mérséklődő ütemű folytatódására lehet számítani. Ezt jelzi, hogy az ágazat első félévi bruttó termelési értéke 6,8 százalékkal meghaladja a múlt év hasonló időszakának színvonalát, mialatt a belföldi eladások az előző évi szinten állnak, az exportértékesítés pedig továbbra is dinamikus, 16 százalékos növekedést mutat. Ez a tempó, bár még mindig kimagaslónak számít, a helyreállítás befejeződése után, egy új, felzárkózási pályaszakasz indulásának útkeresési nehézségeit is jelzi.
A magyar ipart az exportorientáltság, a gazdaság nyitottsága a világpiaci hatások és tendenciák viszonylag gyors átvételére kényszeríti. Ennek kedvező hatásait – a vállalati jövedelmezőség növekedésén túl – az is bizonyítja, hogy a legnagyobb mértékű részarány-növekedést a fejlett piacgazdaságok teljesítményeiben is meghatározó szerepet betöltő informatikai ágazatok mutatták fel. Bár a magyar iparban a high-tech technológiák és termékek részaránya eléri az egyharmadot, az ágazat egésze technológiailag még eléggé korszerűtlennek számít. Az ipar szerkezete és eredményessége eléggé labilis, kitéve a mindenkori konjunktúra hullámzásainak. A vállalatok lassú és elégtelen alkalmazkodása kimutatható a jelentős jövedelmezőségi és hatékonysági különbségekben, valamint az optimálistól még meglehetősen sokban különböző vállalatnagyság szerinti szerkezetben is.
Az év hátralévő részében, a nyugat-európai konjunktúra élénkülésével párhuzamosan, a magyar ipar teljesítménye ismét gyorsuló növekedési ütemet érhet el, s 8-9 százalékos tempó feltételezhető a jövő évre is. A fejlődést 2000 után némileg visszavetheti a világpiaci konjunktúra kisebb visszaesése, amely annak hatására következik be, hogy az Egyesült Államok várhatóan túljut fejlődése csúcsán. Erőteljesebb, 10-12 százalékos bővülésre csak akkor lehet esély, ha az Európai Unió gazdaságának napjainkban kezdődő fellendülésében nem lesz komoly visszaesés, s közben a magyar ipar is tovább modernizálódik. Fontos feltétel, hogy a fellendülés kiterjedjen – a vámszabad területi cégek által dominált iparágakon kívül – a vámterületi kör nagy részére is. Az ipar GDP-termeléshez való hozzájárulásának növeléséhez arra is szükség lesz, hogy (a multinacionális cégek hazai bedolgozói hálózatának kiszélesítését célzó iparpolitikával) sikerüljön növelni az ágazat bruttó termelési értékének egy egységére jutó GDP-hányadát. –
