Napjainkban a magyar mezőgazdaság iGDP-volumene többéves átlagok alapján számítva is csökken. Az ágazat termelésének, értékesítési mennyiségének növelésére csak az uniós csatlakozás után lesz lehetőség; erre is csak akkor, ha a jóval nagyobb piac követelményeihez megfelelő specializációval sikerül alkalmazkodni. Mennyiségi növekedésre e piacon (a kvótarendszer miatt) csak akkor van esély, ha a bázist előzetesen sikerül növelni. Ehhez a jelenleginél több, hatékonyabb állami segítségre van szükség, de a vállalkozások alkalmazkodó képességének erősítésére is törekedni kell. Az élelmiszeripar növekedési esélyeit alapvetően a belföldi fogyasztás bővülése és az exportlehetőségeink alakulása határozza meg.
Mindezeket figyelembe véve, optimális esetben évi 3-4 százalék növekedés képzelhető el a következő három esztendőben. Ezen belül – az ez évi mezőgazdasági alapanyag-termelés csökkenése miatt – 2000-ben csupán mérsékeltebb, 1-2 százalékos bővülés várható.
Az élelmiszer-gazdaságban korszerűsítésre szorulnak a gazdálkodási feltételek, az üzemi szerkezet, a technológia- és termékszerkezet. Figyelmet kell fordítani az unió piacain való helytállás feltételeinek és lehetőségeinek tisztázására (a főbb feladatokról lásd külön anyagunkat). Mindazonáltal, a mezőgazdaság – természeti adottságaink, hagyományaink és kapacitás-lehetőségeink folytán, a mindenkori piaci kereslethez igazítottan – a korábbiakhoz hasonlóan komparatív előnyöket biztosíthat az ország számára, még az Európai Unió erős versenyt támasztó piacain is.
Az ágazat termelésének háromnegyede belföldi fogyasztásra, egynegyede exportra kerül, amely évente 2,5-3,0 milliárd dollár devizabevételt hoz az országnak. Jelenleg a foglalkoztatottaknak mintegy 8 százaléka dolgozik az agráriumban. Magyarország kiviteli teljesítményében az élelmiszerek, italok és dohánytermékek 1998. évi részaránya 10,5 százalékot tett ki, ami magasabb arány, mint ami a 6 százalék körüli GDP-hozzájárulás alapján kimutatható. A külkereskedelmi mérleg szempontjából – hosszú távon – ez az a termékcsoport, amely a passzívumot csökkenti a maga aktívumával (tavaly ennek összege 1,46 milliárd dollárt tett ki).
A rendszerváltozás során a szervezeti változások (szövetkezeti átalakulás, kiválás, szétválás) hatására a vállalkozások száma jelentősen nőtt. Az átalakulás következményeként több esetben romlott a nehezen létrehozott vertikális integráció, a termelés jövedelmezősége, és megváltoztak az érdekeltségi viszonyok is. Ezzel egyidejűleg jelentős piacvesztés következett be, amelyen belül főként a keleti piacok leépülése okozott értékesítési gondokat. Emellett napjainkban, Nyugat-Európában és hazánkban is túltermelési válság alakult ki, a felvásárlási árak visszaestek. A mezőgazdasági termeléshez felhasznált ipari eredetű anyagok árai 1989 és 1998 között több mint hatszorosukra emelkedtek, míg ugyanebben az időszakban a felvásárlási árak csak alig négyszeresükre nőttek. Az agrárolló a vizsgált időszakban csak 1994-95-ben zárult, majd 1996 óta ismét nyílik. A termelés visszaesésével párhuzamosan csökkent az ágazat eltartó képessége. A mezőgazdaság hosszabb távon érvényesülő gondjait tovább nehezítették újabb közelmúltbeli hatások (például az orosz válság, a FÁK-országok piacának második összeomlása, a világpiaci árak nagymértékű csökkenése, természeti katasztrófák). A legfrissebb statisztikai adatok tükrében ez évben a termelési érték akár 10 százalékkal is csökkenhet.
A mezőgazdasági termelés jelentős viszszaesése és az értékesítés bizonytalanabbá válása miatt a termelő gazdaságok stabilitásának megőrzésében megnőtt a jelentősége a piacszabályozásnak és az állami támogatásoknak. Ezek viszont jelenleg nem teszik lehetővé a nemzeti jövedelem arányos elosztását, emiatt az agrárfoglalkoztatottak jövedelme alacsony és erősen ingadozó. Új kihívás az ágazat számára az uniós csatlakozás feladata; az előkészítési periódus szolgál a termelési, technikai és strukturális különbségek csökkentésére. –
