Minthogy az MSZOSZ alapszabálya nem ismeri az elnök által maga ellen kért bizalmatlansági indítványt, a szövetség 43 tagszervezetének mintegy száz jelenlévő küldöttje először is a szavazás módjáról döntött: a titkos voksolásra vonatkozó javaslatot 47:46 arányban elvetve, a jelenlévők a nyílt, névszerinti szavazás mellett döntöttek. Annak során azután 83:23 arányban bizalmat szavaztak az elnöknek.
A legnagyobb magyar szakszervezeti szövetség elnöki tisztségét Nagy Sándor távozása óta betöltő, korábban az Egészségbiztosítási Önkormányzatban is elnöklő Sándor László távozását mindenekelőtt három ágazati szakszervezet, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ), a Húsipari Dolgozók Szakszervezete (HDSZ) és a Papíripari Dolgozók Szakszervezete (PDSZ) képviselői látták volna szívesen. Az általuk delegált szt-tagok információink szerint kivétel nélkül az elnök távozására voksoltak, s hozzájuk csatlakoztak még néhányan a többi ágazati szakszervezet képviselői közül. A legnépesebb delegátussal, 15 fővel rendelkező Vasas Szakszervezet ellenben Sándor László maradása mellett foglalt állást, amivel közvetve saját vezetőjét, Paszternák Lászlót is védelmébe vette, pedig az MSZOSZ elnökségéből az ő távozását is többen sürgették.
SZOCIALISTA KÉPVISELŐK. Az utóbbi hónapokban mindkét – szocialista párti képviselőként a parlamentben is helyet foglaló – szakszervezeti vezetővel szemben kritikus hangú nyilatkozatok láttak napvilágot. Sándor László esetében a Postabank felügyelőbizottsági tagjaként felvett 3 millió forintos VIP-hitel, Paszternák Lászlónál pedig saját szakszervezete balatonlellei ingatlanának megvásárlása adott okot erre. Az utóbbi ügyben az MSZP-frakció etikai bizottsága is vizsgálatot folytat, ami azért is érzékenyen érinti az MSZOSZ-MSZP viszonyt, mert Paszternák a szocialistákkal immáron több mint hat esztendeje együttműködő, az országgyűlésbe MSZP-listán képviselőket is küldő szocialista-szociáldemokrata MSZOSZ-platform elnöke.
A parlament foglalkoztatási bizottságának elnöki tisztét is betöltő Sándor László ügyével ugyan nem foglalkoznak hivatalosan az MSZP-ben, nyilvánvaló azonban, hogy az ugyancsak VIP-ügybe keveredett Nagy Sándor és Csiha Judit párt- és frakcióbeli pozícióikból való önkéntes távozása után sokan az MSZOSZ elnökétől is hasonló gesztust várnának el. A Sándor László kritizálásában élenjárók közül Sáling József, a KASZ elnöke, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. korábbi felügyelőbizottsági elnöke is parlamenti képviselő. (Rajtuk kívül még két szakszervezeti vezető foglal helyet az MSZP-frakcióban: Bársony András, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, korábbi terézvárosi képviselő a fővárosi listáról, míg Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének első embere tatabányai választókörzetéből került a törvényhozásba.) A képviselő-szakszervezetisek közül csupán az MSZOSZ 16 tagú elnökségében is helyet foglaló Sáling József sürgette az elnök távozását. Rajta kívül a szövetség szűkebb vezetőségének még egy tagja, Kapuvári József, a HDSZ elnöke, valamint Pados Ferenc, a PDSZ vezetője foglalt állást a bizalom megvonása mellett. A papíripariak határozottan követelték Paszternák távozását is, kilátásba helyezve, hogy a személyi változások elmaradása esetén kilépnek.
KRITIKUS HANGVÉTEL. Az általában véve meglehetősen kritikus hangú, nem csupán a személyi kérdéseket, hanem a szövetség helyzetének egészét érintő vitában a változás mellett kardoskodók főként azt hangsúlyozták, hogy a VIP-ügy után – az MSZOSZ hangjának artikulálásában addig sem különösebben aktív – Sándor László nem rendelkezhet a munkavállalói érdekek képviseletéhez szükséges hitellel a közvélemény előtt. Ennek belátását elsősorban magától az elnöktől várták, aki ehelyett az ügyes taktikai húzásnak tűnő bizalmi szavazással megerősítette magát pozíciójában.
Bálint Attila, az MSZOSZ szóvivője szerint nincs érdemi mondanivalója azoknak a szakszervezeti vezetőknek, akik Sándor László elnököt támadják. Szerinte az augusztus elején kirobbant vita pótcselekvés, amely arra hivatott, hogy e szakmai szakszervezetek eredménytelenségéről eltereljék a figyelmet. A szóvivő szerint először arra kellene Sáling Józsefnek választ adnia, hogy mennyire tudott a kiskereskedelem új feltételeiben érdekvédelmi munkát végezni a KASZ. Más szakszervezetek ugyanis – például a vasasok – a multiknál is komoly súlyra tettek szert. Emellett azt is figyelemre méltónak tartja a szóvivő, hogy azok a szakmai szakszervezetek járnak élen az elnökség kritikájában, amelyek nem voltak képesek saját területükön eredményes akciókra. Példaként a szekszárdi húsipari vállalatnál történteket említette, amikor is egyetlen szolidaritási akció nem volt az országban.
A múlt heti bizalmi szavazás – függetlenül attól, hogy a hivatalában maradt elnöknek, vagy a rebelliseknek van igazuk – a szakszervezeti háborúskodásnak valószínűleg nem a végét, hanem a kezdetét jelenti. –
