Legalább kétszereplős játék a finanszírozás. Van egyrészt a cég a maga tőkeigényével, illetve a tőkeforrás, amely mindehhez rendelkezésre bocsáthatja a szükséges elemeket. Nem árt hangsúlyozni a feltételes módot: ha kellemetlen is üres zsebbel távozni egy banktól, be kell látni, hogy a pénzintézet nagyobb kockázatot visel.
ÁTMENETI JELLEG. Mit lehet egy cégnél finanszírozni? Minden átmeneti pénzhiányt okozó tevékenységet, projektet. A hangsúly az átmeneti jellegen van, tartósan veszteséges gazdálkodást nemigen lehet külső forrásból fenntartani. A finanszírozási igény a mérleg eszköz oldalán keletkezik, mégpedig azon egyszerű szabály szerint, hogy a rendelkezésre álló, és időben mobilizálható pénzeszközök értékének pozitívnak kell lennie. Ebből fakadóan többféle “aspektus” finanszírozására is szükség lehet (lásd táblázatunkat). Finanszírozási kényszer persze a “forrás” oldal változása miatt is jelentkezhet, ide vezethet a túlzott osztalékkivonás, a veszteség, vagy – ami kezelhetőbb – a szállítók keményebb magatartása. A külső finanszírozás kényszere tehát a cég egész életében fennállhat, önmagában nem tekinthető működésképtelenséget jelző problémának.
A szakirodalom igen részletesen tárgyalja a külső, illetve a belső finanszírozásnak tulajdonított előnyöket és hátrányokat. A sok külső forrás általában kockázatnövelő hatású (s ez megjelenik a cég értékelésében is), a sok saját forrás viszont általában a jövedelmezőség rovására megy, ami szintén kínos következményekkel járhat. Ez a szerkezeti választás ezen túlmenően erős érdekharcok színtere is lehet, ami triviálisan jelenik meg a hitelezők kontra tulajdonosok, illetve a menedzsment kontra tulajdonosok metszetekben is. A mai magyar gazdaságban még mindig nem ritka a domináns tulajdonos nélküli vállalkozás; ilyenkor a menedzsment nyilván a belső forrásokat preferálja, hiszen az osztalék alacsony szintje nem jelent fenyegetést, viszont a működés stabilitása ily módon könnyebben biztosítható.
A finanszírozási igény tervezhető, bár sok igazság van azon vállalkozói álláspontban, miszerint a gazdaság túlzott bizonytalansága miatt érdemi tervezést csak a nagyvállalati körben lehet végezni. A pénzügyi tervezést azonban nem helyes úgy felfogni, mint aminek a célja a jövő minél pontosabb eltalálása (ez tervgazdasági karakter: fél évig terveztek, majd négy és fél évig magyarázták, hogy miért nem lett úgy), hanem azon határpontok, kritikus értékek megismerése, amikor valamilyen nem-rutindöntést kell hozni. Nem azt kell tehát eldönteni, hogy milyen lesz a helyzetünk fél év múlva, ehelyett elég csak a kritikus szituációk definiálása, a felismerésüket biztosító jelenségek megnevezése. Nem árt a bekövetkezésükkor tehető lépések előkészítése, megtervezése sem.
HELYZETMEGHATÁROZÁS. A vállalat szemszögéből a finanszírozás tervezését egy egyszerű kérdéssorral kell kezdeni, amely azt járja körül, hogy kik vagyunk a gazdaság többi szereplője számára (lásd fenti táblázatunkat). Ezen, úgymond “szoft” kérdések részletes megválaszolása információt adhat a jelen pénzügyi helyzet extrapolálásához. Ha például a versenyelőnyünk a nagyobb tőkeerő, akkor erősíthetjük helyzetünket a vevőknek adott hosszabb fizetési határidővel, ennek a finanszírozási igénye pedig könnyen megbecsülhető. Ha előnyünk az alacsony ár, nagy volumen mellett, akkor ennek a finanszírozási igényét megpróbálhatjuk átterelni a szállítók felé: ők is érdekeltek a nagy forgalom fenntartásában.
KOCKÁZATCSÖKKENTÉS. Hasonló módon kell értékelnünk a külsőforrás-tulajdonosok bevonásának lehetőségét is. Akár szakosított pénzintézeti, akár banki szemmel nézzük a vállalatot, nagyjából ugyanezen tényezők vizsgálata válik szükségessé. A finanszírozó helyzetét általában nehezíti, hogy az adott cég szakmai környezetében nem otthonos, ez növeli kockázatát. Mellesleg ez ad létjogosultságot a kisebb tőkeerővel bíró, de egy-egy reáltevékenység finanszírozását ellátó pénzügyi vállalkozásoknak. Az adott terület (mondjuk a mezőgazdasági géppiac) mélyebb szakmai ismerete az ő számukra kockázatcsökkentő hatású, ezért esetleg olyan helyzeteket is pozitívnak ítélnek, amelyeket a megfelelő ismeretek nélküli pénzintézetek elvetnének. A banki kockázatcsökkentés további lehetősége a tartós kapcsolat, a bankközi információáramlás, esetleg a szindikált hitelezés.
A cégfinanszírozás területén különösen nagy jelentősége van azon felfogásnak, hogy az üzlet elsősorban személyközi tranzakció, az nem jöhet létre személyes bizalom nélkül. Ennek két további következménye van. Az egyik igen kellemetlen, s a banki dolgozó személyes létéhez kötődik. Bankja iránti elkötelezettsége ugyanis sokszor túlzottan óvatos, kockázatkerülő magatartásra ösztönzi, ami a potenciális ügyfél szemében nehézkes, szőrszálhasogató ügyrend képében jelentkezik. A személyes relációk szerepének másik vonása az etikus magatartás feltételezése, elvárása. A vállalatfinanszírozási gyakorlatban nem ajánlott viselkedésmód a máshonnan jól ismert “etikátlan, de jogszerű” megoldások keresése.
BKE VÁLLALATGAZDASÁGTAN TANSZÉK
