Hozamráták számításában, valamint az egyéni számlák tartalmának közlésében talált kivetni valót az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF) a valamennyi tevékenységi engedéllyel rendelkező magánpénztárat érintő, úgynevezett konstruktív célvizsgálata során. A felügyelet ezúttal e kör befektetéseit vette szemügyre, ám felmérésének korántsem szankció az eredménye. No nem azért, mintha valamennyiük teljesítette volna a vizsgálódók mindahány elvárását. Az ÁPF ez alkalommal inkább a pénztárak segítségére kívánt lenni a hibák felmérésével. A hiányosságok orvoslására a pénztárak java része éppen most készíti intézkedési tervét, amelyet a felügyelet újra megvizsgál.
A vagyont az ellenőrök mindenhol hiánytalanul “megtalálták”, és annak dokumentációját is rendben lévőnek értékelték. Ugyanígy, a pénztárak teljesítik az eszközeikre vonatkozó előírásokat is, befektetéseik összetétele, úgy tűnik, rendre a vonatkozó kormányrendeletnek megfelelően alakul.
Nem így a hozamráták kalkulációja, amelyet a magánpénztárak nagyjából felénél – kisebb vagy nagyobb mértékben – az előírásoktól eltérő, egyedi módon értelmeztek. “A számítás módszere, az alkalmazandó képlet meglehetősen komplikált” – ismeri el Fülöp Tamás, az ÁPF befektetési főosztályvezetője. Ráadásul a pénztárak számvitele nem pénzforgalmi szemléletű, miközben a hozamok számításához igenis az adott napi ki- és beáramlásokra van szükség. Következésképpen – mondja a “félreértelmező” pénztárak védelmében a főosztályvezető – a könyvelésből nem nyerhetők ki közvetlenül a számításhoz szükséges alapadatok.
Maguk a magánpénztárak egy része egyébként kifejezetten úgy véli: hiába a számítási különbözőség, a végeredmény – maga a hozamráta – lényegében azonos a hivatalos módon kiszámítottal. Hogy ez az érvelés mennyiben helytálló, illetve hogy általában a máshogy kalkuláló pénztárak hozamai mennyire térnek el a hivatalosan számítottól, azt egyelőre nem tudni. Minderre akkor derül fény, ha a pénztárak az immár helyes verziót is megküldik a felügyeletnek. Az már most kirajzolódik viszont, hogy a téves hozamszámítások, illetve a pénztárméret, az alapítók kiléte és hasonló jellemzők között nemigen tapasztalható összefüggés. (A pénztárak által közzétett adatok alapján a legalacsonyabb és legmagasabb hozamokról lásd táblázatunkat.)
A vizsgálat eredménye szerint a három tartalék között a hozamfelosztást rendesen elvégezték a magánpénztárak, letétkezelővel – ahogy az előírás szól — mindahányuk rendelkezik, és a nagy többségnek vagyonkezelője is van. Mára az összes ilyen társaság engedéllyel is bír, jóllehet ekörül korábban merültek föl kétségek: néhányuk ugyanis nem kért időben újat. Egy részük vétett viszont a piaci értékelést illetően. A hiba leginkább a diszkontkincstárjegyeknél számított referenciahozamok körül merült fel, melynek módját illetően – ha jogszabály nem is részletezi kellően – az ÁPF már körülírta a követendő módszert. Mindez ugyanakkor csak néhány ezerforintos eltérésekhez vezetett. Kifogásolni valóra a tagok értesítőiben lelt még a felügyelet, jóllehet ez a szubjektív megállapítások sorába illik leginkább. Az évente egyszer a tagnak megküldendő egyéni számlakivonat sok pénztárnál csak összevont adatokat tartalmaz, noha a tag joggal tarthatna igényt részletezettebb tájékoztatásra befizetéseinek és a hozamoknak a beérkezéséről, jóváírásáról – vélik az ÁPF-nél. Mindeme tapasztalat egyszer vélhetően jogszabályi módosításhoz vezet: a felügyelet igyekszik hivatalos előírássá tenni azt a verziót, ami véleménye szerint az ügyfelek tájékoztatását leginkább szolgálja.
Hasonlóképpen az alaposabb informálás lehet az önkéntes pénztárak panaszos ügyfeleinek kívánalmaira a gyógyír. Legalábbis az idei első negyedévi hozamokat kifogásolva az ÁPF-hez fordult tagok bejelentése nyomán indított vizsgálatokból ez derült ki. Az önkéntes pénztárából másikba átlépni szándékozó, illetve a pénztári szolgáltatásra “megért” tagok ugyanis igen alacsony első havi hozamokkal szembesültek. Ám, mint az ÁPF ellenőrzés rávilágít: ez nem hiba vagy visszaélés, hanem a tőkepiac gyengélkedésének a következménye. A felügyelet javaslata pedig annyi: egyfelől a pénztárak törekedjenek az elszámolásoknál a pontosságra, másfelől magyarázzák el e folyamatokat tagjaiknak. Eközben arra is érdemes kitérni, hogy míg az elmúlt évben az önkéntes és magánpénztári portfóliók eltérhettek, és az előbbiek teljesítménye nagyobb hullámokat vethetett, addig az idén – a magánpénztárak első teljes évében – a hasonló befektetési szabályok hasonló befektetésekhez vezetnek.
Az ÁPF még egy vizsgálattal firtatta az önkéntes pénztárakat az elmúlt időszakban; arra volt kíváncsi, hogyan alakulnak azok külföldi befektetései. Az első eredmények szerint a határon túli lehetőségek nemigen vonzóak a pénztárak számára, kevesebb mint egy tizedük foglalkozik efféle befektetésnek egyáltalán a gondolatával. Ha pedig már csináltak ilyet, az szinte kizárólag az Európai Beruházási Bank (EIB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kötvényeit jelentette, valamint néhány európai részvény – kizárólag kontinentális – kerülhetett így be az önkéntes pénztárak portfóliójába. –
