Sok magyar cégvezető számára eljött már Amerika, legalábbis abban az értelemben, hogy jövedelmük jelentős hányada a részvényopciókból származik. A módszer őshazájában a csúcsvezetők legalább akkora jövedelemre tesznek szert ilyenekből, mint amekkora a fizetésük. Több honi tőzsdei társaságnál is így van már ez, bár nagyok az eltérések az egyes vállalatok között. Az így megszerzett jövedelmek közül ugyan még a legnagyobbak is eltörpülnek a tengerentúliak mellett, ám itteni viszonyok között már jelentősnek tekinthetők.
A legfrissebb példa erre a Mol Rt. legutóbbi közgyűlésén ismertetett program, amely a várakozások szerint kiemelkedő teljesítményre sarkallja a megújult igazgatóságot. Ezek szerint a “külsős” igazgatósági tagok évente 50 ezer dollárnyi – a jelenlegi árfolyamon akár több mint 12 millió forintnyi – értékű, az igazgatóság elnöke pedig legfeljebb évi 93 ezer dollárnyi – 23 millió forintnyi – részvényt kaphat. A havi egy-két millió forintnak megfelelő juttatás odaítélésének feltétele a cég részvénykurzusának kedvező változása. A teljes részvénymennyiség akkor jár, ha a magyar tőzsdén és a külföldi energetikai cégekkel összehasonlítva a Mol az árfolyamváltozások alapján mindkét rangsor első negyedébe kerül. Ha az alsó és a felső negyed közötti helyen végez a cég, akkor arányosan számolják ki a csomagot, míg ha az alsó negyedbe kerül, akkor semmit sem kapnak az igazgatósági tagok. Az új ösztönzési rendszer eddig példa nélküli, ám bizonnyal példaértékű lehetne a magyar piacon. Az adott cég produkcióját ugyanis nem önmagához méri, hanem részben a tőzsdeindexet alkotó nagyobb hazai részvények, részben pedig Európa vezető energetikai cégeinek teljesítményéhez.
A képet árnyalja, hogy e mennyiség után a vezetőknek 20 százalékos árfolyamnyereség-adót kell fizetniük (a közterhekről lásd külön írásunkat a 28. oldalon), illetve a Molnak a személyi jövedelemadóval és a tb-járulékkal is számolnia kell. Ez összességében, a mai árfolyamokkal számolva, akár 200 milliós éves kiadást is okozhat a cégnek – igaz, ez eltörpül a tavalyi, 54 milliárd forintos adózott nyereség mellett.
E programtól függetlenül, változatlanul működik a másik vezetői kör, az operatív, napi rendszeres belsős munkát végző felső vezetés számára biztosított részvényopciós program is. A papír látványos áremelkedése esetén itt hasonlóan imponáló pluszjövedelmek képződhetnek. A vezérigazgató például 1996 óta minden évben 15 ezer, a vezérigazgató-helyettesek pedig 10-10 ezer darab részvényre kaptak kedvezményes vásárlási jogot. (A négyéves program keretében a vezérigazgató így összesen 60 ezer, helyettesei pedig 40-40 ezer darab Mol-papírra jogosultak.) Bár az így szerzett jövedelem után a menedzsereknek is kell szja-t fizetniük, a legfrissebb árakkal számolva részvényenként bruttó 1900-2000 forintos árfolyamnyereségük van ma a vezetőknek, ami az előző évben lehívható opció esetében a vezérigazgatónál legalább 28, vezérigazgató-helyetteseknél pedig 19 milliós mellékjövedelemnek felel meg.
Ez az összeg, kellő pillanatban történő részvényeladással, tavaly kissé magasabb is lehetett. Az opció alapárát (1800 forint körüli részvényenkénti árat), a program 1996. májusi indulásától évi 15 százalékkal és a forintleértékelődés hatásával felfelé korrigálják. Igaz, a mindenkori jövedelmet a cég árfolyama, és az is befolyásolja, hogy csupán egy évvel az opció lehívása után adhatók el a Mol alkalmazottainak részvényei.
A differenciált juttatási rendszer nagy előnye, hogy érdekeltté teszi a felső vezetőket a társaság mind hatékonyabb és eredményesebb működésében, hiszen ezek az erőfeszítések előbb-utóbb a részvényárfolyamokban is tükrözőnek majd. Így a nagyobb társaságoknak már rövid távon megtérülhet, ha több százmilliónyi különjuttatással honorálják néhány menedzserüket. A kevéssé sikeres gazdasági szektorokban e juttatásokkal jellemzően nem élnek, és az évi 10-20 milliós alapfizetéseknek is csupán a felét kapják a vállalatvezetők.
Talán a leglátványosabb sikereket az OTP Bank Rt. vezetői érték el mutatóik javításában, a befektetői kapcsolatok és a részvényárfolyam alakításában. Ez pedig, a banknál elfogadott igen nagyvonalú részvényopciós programokkal kiegészülve, már százmilliós nagyságrendű árfolyamnyereséget biztosított egyes felsővezetőknek. A banknál még 1995-ben fogadtak el opciós programot. Eszerint öt év alatt a 100 felsővezető összesen 800 millió forint névértékű (ez a mai áron számolva 8,4 milliárd forint árfolyamértéket jelent) részvényt vásárolhat meg igen kedvezményes, tavaly például 1500 forintos áron. Konkrét példát említve, a nyilvános adatok szerint az elnök-vezérigazgatónak, Csányi Sándornak öt év alatt 80 ezer részvényre van opciója, ami a mai árfolyamon 840 millió forintot ér, s Csányinak csak ennek töredékét kell kifizetnie. Legutóbb, 1998-ban az elnök-vezérigazgató 1500 forintos áron 16 ezer részvényt vehetett meg. Ha ezt még nem értékesítette, akkor most 144 milliós bruttó árfolyamnyereséget könyvelhetne el egy évi pluszjuttatásként.
Ez azonban csupán az egyik többletjövedelem-forrás a bank felső vezetésének. Az OTP-csoportnál két évvel ezelőtt egy bónuszrészvény-programot is elfogadtak, amelynek jegyében az átlagon felüli teljesítményű vezetőket jutalmazzák. Ennek keretében az elnök-vezérigazgató újabb százmilliós árfolyamnyereséget könyvelhetett el. A még 2800 forintos áron vásárolt sajátrészvényekből ugyanis neki munkája jutalmául több mint 15 ezer részvény vételi joga jutott, a fenti áron. Ezzel, és a mai árral számolva újabb 118 millió forinttal gazdagodott a bankvezér. A szerencsés esetben havi bruttó húszmilliót is meghaladó különjuttatás mellett a milliós alapfizetés szerényebb jelentőségű. Igaz viszont, hogy ezt a jövedelem-kiegészítést gyakorlatilag a bank iránti bizalmat is kifejező, szárnyaló részvényárfolyamoknak köszönheti a vezetés.
A Matáv Rt.-nél kissé más utat választottak a felső vezetés ösztönzésére, akik itt elsősorban átváltható kötvények révén juthatnak többletjövedelemhez. Ezt a programot tavaly márciusban fogadták el a cégnél. E szerint 7 millió darab törzsrészvényre (ennek jelenlegi árfolyamértéke 10,1 milliárd forint) átváltoztatható kötvényt bocsátottak ki. Az egy forintért vásárolható kötvény egy részét éppen július elsejétől változtathatják törzsrészvényre a felső vezetők, 2001 júliusától pedig az egész mennyiséget beválthatják. A vezérigazgató például 140 ezer darab kötvényt jegyezhetett, azaz mai áron számolva 200 millió forint értékű részvényhez juthat hozzá két év alatt. Igaz, a megvehető részvények ára itt az 1998. júniusi átlagár forintleértékelődéssel korrigált összege, azaz 1380 forint körül van, ami a teljes mennyiség lehívása esetén is, jelenleg csak 7 millió forint körüli bruttó nyereséget biztosítana a vezérigazgatónak.
A vezetői részvényopciós programok azonban nem csupán a Molnál, a Matávnál, vagy az OTP-nél népszerűek. Több közepes méretű tőzsdei cégnél bevett gyakorlat a cégvezetők ilyenfajta ösztönzése. Közös jellemzőjük azonban, hogy a részvényjuttatást a vállalati eredményekhez, és/vagy a papír árfolyamának emelkedéséhez kötik. Ez a helyzet a jövedelmek harmadik pillérével, a vezetői prémiumokkal is, igaz az évi fizetés 20-60 százalékát kitevő pluszpénzt nem minden vállalatnál adják, ráadásul a cég teljesítménye mellett itt komoly szerepe van az egyénekre rótt feladatok teljesítésének is. (Érdekes, hogy a beosztottakat ösztönző részvényprogramok – ide nem számítva a privatizációhoz kapcsolódó dolgozói programokat – jóval kevésbé elterjedtek, itt elsősorban a több tízezer embert foglalkoztató mamutcégek járnak elöl jó példával.)
Az elmúlt hetekben hívták le a részvényopcióikat a TVK Rt. felsővezetői is. Az idén lezáródó hároméves program utolsó mozzanataként 373,6 ezer darab részvényt értékesített a társaság a saját vezetői részére. A programban összesen 1,2 millió, évente legfeljebb 400 ezer darab részvény kedvezményes megvételére volt lehetőség. A 120 főt érintő kezdeményezés viszonylag szerény nyereséget hozott a résztvevőknek. Az opció lehívási ára ugyanis az 1996-os, 8,81 dollár (ma 2100 forint) kibocsátási árnak felelt meg, így nem többszörözték meg befektetésük értékét a vezetők – igaz, fejenként, átlagosan több mint 3 millió forintos árfolyamnyereséget azért elérhettek. Mint megtudtuk, a TVK-nál már újabb, ám a jelenleginél szűkebb kört érintő opciós programon gondolkodnak.
Nagy hagyománya van a vezetői részvényjuttatásnak a Pannonplastnál is, ahol 1996 óta működik ilyen program. A 18 vállalatot összefogó műanyagipari csoportban ez 80 vezetőt érint, ám a cégnél most, úgy tűnik, befejeződik ez a fajta premizálás, mivel az adószabályok kedvezőtlenül változtak. A részvényeken elérhető nyereség a csoportban jóval szerényebb, mint például a pénzügyi szektorban. Fehér Erzsébet elnök-vezérigazgató például 3600 darab részvényhez jutott tavaly, méghozzá valamivel 4300 forintos ár alatt. A lehívási ár itt az adott év első három hónapja tőzsdei átlagárának a fele. A 8 ezer forintos tavaly tavaszi ár esetén persze nyereséggel lehetett volna túladni a részvényeken, de a Pannonplastnál is egyéves eladási tilalom vonatkozik a papírokra. Fehér Erzsébet akkori, 14 milliós árfolyamnyeresége mára egymillió forint alá csökkent.
A vezetői fizetések és más juttatások terén eléggé a sor végén kullognak az áramszolgáltatók. Itt csupán a Démász hirdetett vezetői részvényprogramot az idei rendes közgyűlésen. E szerint a vezérigazgató 1170 darab, a 4 szakigazgató pedig 650 darab 10 ezer forint névértékű részvényt vásárolhat meg. Bár az opciós árról a részvényesek csak a közgyűlésen kaptak információt, úgy tudni a múlt év második félévének átlagárát vették alapul. Ezzel számolva a vezérigazgató jelenleg 4,5-5,0 milliós, az igazgatók pedig 2,5 millió forint körüli bruttó árfolyamnyereséggel kalkulálhatnak. (A társaság egyébként 370 ezer darab sajátrészvény vásárlására is felhatalmazást kapott, de ez a lehetőség nem a pénzügyi befektetést, valamint árfolyam-karbantartást szolgál.) A többi áramszolgáltatónál (Elmű, Dédász, Édász) nem divat a részvényjuttatás, itt a hagyományos prémiumrendszerekkel ösztönzik a vezetőket (lásd a táblázatot). A bérszínvonal e cégeknél igen alacsony, amit az indokol, hogy ez a szektor egyelőre kívül esik a versenyszférán.
A gyógyszercégek közül is csupán a Richternél működik részvényopciós program. E társaságnál az 1995. novemberi kibocsátási ár inflációval növelt értéke adja az opciós árat, és a részvényenkénti eredmény javulásához van kötve az igen kedvezményes árú vételi jog. Ilyen program működik még a Pick Rt.-nél. A gépipari cégek közül a Rába esetén a menedzsment kft.-je a privatizáció során szerzett közel 10 százalékos tulajdonrészt a cégben; itt egyelőre nincs részvényprogram. A nagy cégek példáját követi a Mezőgép és a NABI. Az orosházi gépgyártónál két program van, az egyik közel félmillió részvényre szól és 8 főt érint, ebből eddig 90 ezer darabot vásároltak a vezetők, a másik pedig további 8-10 ezer részvény vásárlását teszi lehetővé. A jelenlegi, 2200 forintos áron azonban nem igazán érdemes lehívni ezeket az opciókat, lévén 1880 forintot kell adniuk a vezetőknek egy-egy papírért. Az amerikai-magyar buszgyártó NABI szintén biztosít részvényvásárlási lehetőséget, ám itt csupán annyi a kedvezmény, hogy az odaítélést megelőző két hónap tőzsdei átlagárán vásárolhatók a papírok.
Amerikában egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy a részvényeseknek megéri-e az opciós programok révén hatalmas vagyonokkal honorálni a cégvezetők munkáját. Mint az Economist írta, a Smithers brit tanácsadó cég számításai szerint a 145 legnagyobb amerikai cég nyeresége 50 százalékkal magasabb lett volna tavaly, ha nem kellett volna állniuk a részvényopciók költségét. Sokan vitatják azt is, hogy az árfolyamok a cégvezetők zsenialitása következtében emelkedtek volna meredeken, hisz az amerikai gazdaság egészében bővült, a tőzsdei árfolyamok és a tőzsdeindex is meredeken emelkedett, így növekvő részvényárak mellett nem volt nehéz az opciók lehívásával jelentős jövedelemre szert tenni. A programok megszüntetése azonban a kritikák ellenére sem merül fel, hasznuk a jelek szerint jóval felülmúlja költségüket.
A magyar tőzsdei cégekre egyelőre nem jellemző, hogy az opciós programokban megjelennének a stratégiai üzleti terv céljai. Jaksity György, a Concorde Értékpapír Rt. vezérigazgatója szerint ennek csak akkor lenne értelme, ha a befektetői kör képes lenne hosszú távon gondolkodni. Magyarországon azonban jó, ha az egyszeri befektető egy évre előre tekint. Lehet, hogy egy cégnek az az érdeke, hogy az adott évben beruházzon, piacot növeljen, ám ennek az eredménye csak később jelenik majd meg a nyereségben, s ezt a magyar piac egyelőre nem fogadja el. A cégeket és azok menedzsmentjét negyedévente, a pénzügyi jelentések közzétételekor mérik, s a hosszú távú szempontok elsikkadnak. Az is igaz, hogy a fejlődő tőkepiacokon kialakuló árfolyamok gyengén fejezik ki a vállalat valódi értékét, ám ez nem változtat azon, hogy az opciók révén a menedzserek együtt sírnak vagy nevetnek a részvényesekkel.
