A letétkezelők piacának most induló koncentrációja ritkán bekövetkező piaci csemege (Kritikus tömeg, Figyelő, 1999/26. szám). Bár bankok adásvételéről, beolvadásáról az utóbbi években rendre hallhattunk, és az értékpapírpiacon is történtek hasonló események, ezen üzletágban ilyesmi még valóban nem esett meg. (A pénzügyi intézmények sorában, úgy vélem, most egyébként a magánnyugdíjpénztárak körének szűkülésén a sor.) A legutóbbi figyelemre méltó esemény a letétkezelők körében legalább egy-másfél éve történt, amikor is a Rabobank és a Deutsche Bank erre a piacra lépett. A hírek – ha letétkezelésről egyáltalán megemlékeznek – szinte kizárólag a kétségtelenül legnagyobb volumenű, és a bankoknak vélhetőleg a legnagyobb bevételt hozó nemzetközi tevékenységéről szólnak. Arról, amikor egy külföldi befektető a helyi piacon remél jól megtérülő invesztíciót, amelynek adminisztrációját valamelyik bankra bízza. A cikk emellett kitér a belföldi intézményi befektetőkre, ám a – valóban több munkát kívánó, a kisebb tételek miatt kevésbé jövedelmező – lakossági letétkezelésről nem esik szó. Pedig nyilván érdekes volna, hogy a bankok – nem csupán az intézményi letétkezelésben jeleskedők – hogyan látják el e feladatukat. Mint ahogy bizonyára sok olvasót érdekelne az is, hogy a brókercégeknél végzett, ugyanilyen névvel illetett, de a banki letétkezeléssel hangsúlyozottan nem rivalizáló tevékenység miként folyik, s vajon milyen feltételek mellett vehető igénybe.
MARÉK ERZSÉBET
Miskolc
