Lassan, de biztosan apad a forgalom a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) határidős piacán, mind több lejárat számít illikvidnek, azaz olyannak, amellyel szinte csak elvétve kereskednek a befektetők (lásd a grafikont). A tőzsde a folyamat megfordítása érdekében több lépést is tett, illetve készül tenni. A mostani nyílt kikiáltásos rendszert felváltva, a határidős kereskedés a részvényekkel együtt az úgynevezett MMTS I. szisztéma keretén belül valósul majd meg, még mielőtt – feltehetően a jövő évben – beindul a várva várt, a határidős piac kívánalmainak megfelelően kialakított elektronikus távkereskedési rendszer, az MMTS II. A kereskedési idő így az azonnali részvénykereskedelemhez hasonlóan délelőtt tíz órától délután fél ötig fog tartani, a zárószakasz pedig az ezt követő 10 percben zajlik majd le.
Szintén a forgalom növekedését célozza a már korábban beindított egyedi részvény alapú határidők – TVK, Mol és Matáv – mellett az OTP, a BorsodChem és a Richter bevezetése. Az új részvényeket 3 és 6 hónapos lejárattal vezetik be, s ezt a korábbi három egyedi részvény határidőnél is követni fogja a tőzsde. Így a múlt héten elindított, jövő júniusban kifutó terminek lesznek a legutolsó, egyéves lejáratú egyedi részvényhatáridők.
ÁRJEGYZŐI SEGÍTSÉG. A kereskedés folytonosságát feltehetően az árjegyzők is segíteni fogják. (Az árjegyzői szerepkörben a brókercégek – megfelelő díj ellenében – arra vállalnak kötelezettséget, hogy folyamatosan közölnek vételi és eladási ajánlatokat, azaz folyamatos piacot biztosítanak.) Jelenleg ugyanis a BUX-index és az egyedi részvény határidős termékek egyik lejáratánál sincs árjegyző. Jelenleg több illikvid lejáratnál sem vételi, sem eladási ajánlattal nem találkozhatunk, ami öngerjesztő folyamatként, az esetlegesen megjelenő érdeklődést elbizonytalaníthatja.
“A BÉT, okulva az előző pályázat tanulságaiból, immár nem aukciós rendszer keretében, hanem tárgyalásos úton kívánja az árjegyzőket kijelölni” – nyilatkozta lapunknak Fecser Ildikó, az értéktőzsde piacfejlesztési osztályvezetője. További változtatás, hogy az egyes lejáratoknál már nem csak egyetlen árjegyzőt jelölnek ki, hanem aki megfelel a feltételeknek, az – limitszám meghatározása nélkül – betöltheti az árjegyzői szerepet.
NYUGODT PIAC. A legutóbbi pályázat óta csökkent a piac változékonysága, márpedig akkoriban az a körülmény komoly ellenérvként hatott az árjegyzői szerep betöltésével szemben. Jelentős árfolyam-ingadozások esetén ugyanis az árjegyzőnek állandóan a piaci hangulattal ellentétes pozíciót kell vállalnia. (Az 1987. október 19-i amerikai tőzsdei krachnál az ottani piacvezetőknek közel félmilliárd dollárnyi részvényt kellett megvenniük, ami zuhanó árfolyamok mellett vagyonuk drámai elértéktelenedésével járt együtt. A bankoknak a piacvezetők iránti hitelezési hajlandóságát csak a Fed közbelépése állította helyre.)
Az említett lépések remélhetőleg elérik céljukat, a határidős piac újbóli megélénkülését. A forgalom drasztikus csökkenése – a kontraktusok száma alapján közel megfeleződése – majd’ egy éve kezdődött. Az okok között a szakértők a tavalyi orosz krízis hatásait szokták első helyen megjelölni, az ugyanis több befektető vagyonának az elvesztését idézte elő. A kizárólag részvényeket vásárló tőzsdézők “csupán” vagyonuk megfeleződését szenvedték el, viszont a határidős – jellemzően vételi – pozíciókat nyitóknak a befektetett összeg elvesztése mellett további tartozásokkal kellett szembesülniük. A határidős ügyletekkel a befektetők ugyanis az egyes termékek jövőbeli árára fogadnak, a vételi pozíció tulajdonosa az árfolyam emelkedésében, az eladásié az ár csökkenésében érdekelt.
Az ügylet biztosítékaként letétet helyeznek el; a Keler által megkövetelten felül a befektetési szolgáltatók további változó letétet követelnek meg. A kifutáskor pénzügyi rendezésre kerül sor, de a kereskedés végi elszámolóárnak megfelelően a befektetőknek minden nap fenn kell tartaniuk a letétek minimális szintjét – például csökkenő árfolyamok esetén vételi pozíciónál további finanszírozási igény lép fel. Így az árfolyamok csökkenése a jellemzően vételi pozíciót elfoglaló spekuláns réteg vagyonát igencsak lecsökkentette. Azóta a befektetők óvatosabbá váltak, a korábbiaknál kisebb kockázatot hajlandóak vállalni. –
