Megdöbbentő, de nem tudni mi lehet a csomagban – kommentálta az agrártárca váratlanul magas jövő évi támogatási igényét Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének titkára. De leesett az álla az Országgyűlés mezőgazdasági és a költségvetési bizottságai tagjainak is, amikor a kisgazda pártelnök a mezőgazdaság és a vidék talpra állításához ezzel az igénnyel rukkolt ki előttük. A koalíciós partner – például a költségvetési bizottság fideszes alelnöke – részéről nem is tudják mire vélni ezt az összeget. Hasonlóan tanácstalan egyelőre a szakma is; mint elhangzott “képtelenség belelátni Torgyán fejébe”.
TITKOS B-TERV? Márpedig részleteket nem közölt sem a miniszter, sem pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) apparátusa. A Figyelő kérdésére még azt sem voltak hajlandók elárulni a tárcánál, hogy a tekintélyes summa csak az agrár- és vidéktámogatásokat, vagy például a szintén kisgazda kézben lévő területfejlesztési kiadásokat is magában foglalná-e. Információink szerint csupán annyi biztos, hogy a kiadások részletesebb tervezetét az FVM-nek június második felében kell beadnia a pénzügyi tárcához. A belső pénzügyi körök máris tudni vélik, hogy a 413 milliárd árnyékában az agrártárca gőzerővel dolgozik egy másik, jóval szerényebb, de az idei 128 milliárd forintos összeget reálértéken így is kétszeresen meghaladó, 285 milliárdos – a sokasodó agrárbombák elhárítását, a minimális piacrajutási és beruházási támogatási igényeket figyelembe vevő – tervezet véglegesítésén.
Máhr András szerint “szépen hangzik” a kért 413 milliárd forint, s azzal sokat le lehetne faragni az agrárolló (tehát a mezőgazdasági cikkeknél, élelmiszereknél jóval nagyobb mértékben dráguló felhasznált ipari anyagok) okozta, tíz év alatt ezer milliárd forintos ágazati tőkevesztésen. Az agrárfelvásárlási árak tavaly is soha nem látott mértékben, 8,6 százalékkal csökkentek, következésképpen az agrárolló csaknem 20 százalékkal szélesebbre nyílt. Ez volt az ára annak, hogy az élelmiszerárak csupán 1,3 százalékkal emelkedjenek és 10 százalék alá süllyedhessen a nemzetgazdasági fogyasztói árindex.
NINCS MIBŐL. A 413 milliárddal a kormány teljesítheti az agrártörvényben megfogalmazottakat is, miszerint a mindenkori GDP növekedésével arányos – konkrétan a Nemzeti Agrárprogramban feltüntetett módon, a GDP 3 százaléka – legyen legalább az agrártámogatás. Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara főtitkára osztja Máhr nézetét, kiegészítve azzal, hogy az agrártörvény útmutatása alapján évente mintegy 50 milliárd forinttal kell megemelni a támogatásokat, csökkentendő az unióban, illetve nálunk regisztrált szubvencionálási mértékek különbségét. A GDP 3-4 százalékos növekedését, 9-10 százalék körüli inflációt, valamint az idei támogatási bázist figyelembe véve a kamarai vezető szerint 200-220 milliárd forintos ezredfordulós nettó költségvetési agrártámogatási keret lenne a reális.
A szakma szokatlanul egységes a tekintetben, hogy égető szükség lenne a támogatási keretek markáns növelésére. Mindezek ellenére általános vélekedés szerint a 413 milliárdos igény vágyálom, beteljesülésének legvalószínűbb bökkenője pedig az, hogy nincs miből odaadni. Az áprilisi rekord nagyságú költségvetési hiány, vagy a várt félmillió agrártermelő (adó- és tb-fizetést ígérő) bejelentkezése helyett a 140 ezres regisztrált létszám azt is jelenti, hogy ez a szektor a tervezettnél is kevesebb közterhet vállal, így nem lesz miből kitermelni az extra agrártámogatáshoz szükséges 250 milliárd forint pluszt.
A 413 milliárdnak tehát nincs esélye, de Máhr szerint ennél kevesebbel is beérné az agrárszektor. Például, ha ideológiáktól mentesen, hatékony pénzfelhasználással segítenék a termelés növelését, az megállíthatná az agrárágazat és a vidék leszakadását. Az agrárpiac – a miniszternél “földhöz ragadtabb” – szereplői szerint a gigantikus mennyiségi növekedés helyett nagyobb szükség lenne a tárca pénzfelhasználásának teljes felülvizsgálatára (valami ilyesmit éppen a minap fejezett be a Pénzügyminisztérium), s új alapokra kellene helyezni a támogatást: birtokmérettől függetlenül a termelőt állítva a kedvezmények középpontjába. Kis Zoltán, az előző kormány földművelésügyi államtitkára egyenesen úgy fogalmazott: vétek lenne 413 milliárdot a tárca koncepciótlan vezetése kezébe adni, mert még a jelenlegi összeg is sok, ha szakszerűtlenül költik el. –
