Vonzó téma az információs társadalom. Alig akad a közeljövő évezredről szóló publicisztika, esszé avagy tanulmány, amely ne hivatkozna rá. Úgy vagyunk azonban vele, mint sok más divatos fogalommal: gyakran emlegetjük, de alig ismerjük. Nos, ezen segít Bill Gates legújabb könyve, amely – bizonyítva szerzője kiváló píár-érzékét és persze bő pénzforrását – egy időben jelent meg 45 országban és 25 nyelven. A Microsoft sztármenedzsere – érthetően – megmarad saját szakmájánál, és “csupán” azt kívánja bemutatni: mit jelentenek, milyen hasznot hoznak az információk az üzleti világban, és ha megfogadjuk előrelátó tanácsait, mi vár ránk, talán már a közeljövőben.
Bill Gates hitvallása világos és egyszerű: az információk gyűjtésének, kezelésének módja dönti majd el, ki marad fenn és ki bukik el. Az Üzlet @ gondolat sebességével című könyv több száz oldalon ezt a tételt kívánja igazolni, méghozzá amerikai vállalatbirodalmak, világszerte ismert multik gyakorlatából felhozott példákkal. Könnyen érthető fő tétele: a következő évtizedben a sebesség lesz a meghatározó, s ezért a vállalatok akkor tudnak csak helytállni az ádáz versenyben, ha üzleti tranzakcióik egyenesen “a gondolat sebességével” jönnek létre. Ehhez pedig nem kell más, mint a legkorszerűbb számítógépekre épített adatgyűjtési, rendszerezési, tárolási, továbbítási, felhasználási elektronikai rendszer, amely segíti, alátámasztja a célravezető üzleti döntéseket.
AZ IDEÁLIS ÁLLAPOT FELÉ. Ezt igazolandó vezeti be a szerző a digitális idegrendszer fogalmát; ez “azokból a digitális műveletekből áll össze, amelyek a vállalatot képessé teszik arra, hogy érzékelje a konkurencia kihívásait és az ügyfél vágyait, valamint, hogy időben cselekedjen”. Hogy hogyan lehet ezt az ideális állapotot elérni, mit kell ezért tenni – erről szól ez a gondosan tagolt, olvasmányos könyv, amelyben minden megtalálható, amit e témáról tudni lehet és érdemes.
Ha mégis hangot adunk némely aggályoknak, az sem vonja kétségbe a tiszteletre méltó teljesítmény értékét. Kezdjük azzal hogy a Microsoft vezérének javaslatait leginkább egy olyan tőkés társadalomban lehetne megvalósítani, ahol a “tiszta” szabadpiac az uralkodó és a profitmaximálás a kizárólagos szabály. Ott ahol minimális az állami beavatkozás, ahol bízni lehet a magas üzleti morálban, továbbá nem érvényesül a különféle érdekcsoportok befolyása, korlátozott a korrupció, és így tovább. Ilyen társadalom azonban nincs és nem is lesz. Ha pedig mégis volna, akkor sem zárható ki, hogy a gyarló emberek, a vezetők valamennyi fontos és szükséges információ birtokában is hibás döntéseket hoznak.
Feltehetően ez a felismerés (is) vezette a szerzőt arra, hogy különös figyelmet szenteljen az emberi tényezőnek, a dolgozók bevonásának a vállalatok tevékenységébe. Rokonszenves megállapítása szerint “az új szervezetekben a munkás nem csupán apró fogaskerék a nagy gépezetben, hanem gondolkodó része az egész gyártási folyamatnak”. Ehhez kapcsolódóan alkalmaz egy további új fogalmat, a vállalati IQ-ét, ami azt fejezné ki, hogy “a vállalati szervezetben dolgozó emberek mennyire építenek egymás ötleteire, és a szervezet tapasztalataira”. Ez a szép törekvés nem egy vérbeli kapitalistának, hanem egy hétpróbás szocialistának is dicsőségére válna. Folytatva a szerény kritikát: a recenzensnek az a benyomása támad, hogy – némi túlzással – az információ az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Erre lehet következtetni legalábbis abból, hogy a vaskos műben alig esik szó üzleti titokról, adatvédelemről, holott erre a multik különösen érzékenyek.
HONI KÖVETKEZTETÉSEK. E tartalmas szakkönyv – mondhatni tankönyv – olvastán is megkerülhetetlen a kérdés: vajon mit tudunk hasznosítani mindebből a bőséges ismeretanyagból, amely egy más világról szól, ahová törekszünk ugyan, de nem tudni, elérünk-e valaha? Nálunk ugyanis manapság mások a szabályok, másként működnek a vállalatok, a piacgazdaság még gyerekcipőben jár, és leginkább a vadkapitalizmus erkölcse (?) érvényesül. Van ugyan, jórészt papíron, néhány százezer vállalkozónk, menedzserünk, de ők még nem “igaziak”. A kis- és középvállalkozások többségének ugyanis a fő gondja az életben maradás, és nem az elektronika.
De ez mégsem a teljes igazság. Ostobaság tagadni, hogy kis hazánkban a növekvő számban megtelepedő multik, bankok, biztosítók, áruházláncok meghatározó bázisai az informatika forradalmi változásának. És az is táplálja a nem is balga reményeket, hogy hihetetlen gyorsasággal terjed nálunk az Internet, az e-mail, nem is szólva a mobiltelefonokról és a kapcsolódó szolgáltatásokról. A tizenévesek pedig már jobban értenek a számítógépekhez, mint kedves szüleik. Termékeny talajra hullhatnak tehát nálunk is a “számítógépek pápájának” gondolatai, tanításai. De az európai uniós csatlakozás kissé elnyúló folyamata is sürgeti, hogy nálunk is meghonosodjon az új szemlélet: az üzleti életben nélkülözhetetlen gyorsaság nem boszorkányság. –
