Jó a marketing – magyarázza szerénytelenség nélkül Mándy Tas Ferenc, a Mary-Ker Kft. vezérigazgatója, miként is sikerült a túlkínálattól nyögő tésztapiacon beverekedniük magukat az éllovasok közé. A cég a saját közlése szerint három év alatt 3,5 százalékról 20 százalékra tornászta fel részesedését – s a tervek szerint az év végére már 28 százalékig jut -, igaz, a szakmában járatos körök ennél alacsonyabbra, 11-12 százalékosra taksálják a Mary-Ker jelenlegi piaci súlyát. Valamit tudhat a vezérigazgató; ha mást nem, azt például elérte, hogy a volt dunakeszi konzervgyárban termelő tésztaüzem új részlegét maga Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nyissa meg.
A Mary-Ker öt évvel ezelőtt vette meg a leállított dunakeszi konzervgyár tésztaüzemét, s időközben megszerezte az ISO 9002 és a HACCP minőségbiztosítási tanúsítványokat. A tavaly épült, 800 négyzetméteres csarnokba óránként egytonnás teljesítményű Afrem gépsort telepítettek a két éve tartó, 600 millió forintos beruházás megkoronázásaként. Évi 18-20 ezer tonnás kapacitásával a cég a négytojásos száraztészták piacának második-harmadik szereplőjévé vált. Kétfrontos offenzívájából nem az orosz piacon megszerzett – litván, lett, bolgár és horvát exporttal kiegészített – pozíciókat irigyli a konkurencia, hanem a belföldi megrendelőket, hiszen a Mary-Kernek ügyfele szinte az összes kiskereskedelmi óriás: a Coop Hungary, a Metro, a Spar, a Tesco, az Interfruct, a Csemege Julius Meinl, a Cora, a Penny Market, a Billa, a Kaiser’s és a Profi egyaránt a megrendelői között található. A nemzetközi trendnek megfelelően kereskedelmi márkatermékeket is gyártanak (a Metrónak és a Sparnak), és természetesen saját márkákat is kifejlesztettek. Mint például az ultramodern csomagolású Koronát, amely miatt márkavédelmi vitába is bonyolódott a társaság az egyik komoly konkurensével, a Gyermelyi Rt.-vel.
“Vannak még csodák” – nyugtázza a Mary-Ker példátlan térnyerését Csodó Tibor, a Gabonaszövetség tésztaipari tagozatának elnöke, a Cerbona Rt. vezérigazgatója. Szerinte azonban a tavalyi nehéz év után az idén sem vár sokkal jobb a feldolgozókra. A mintegy 100 ezer tonna kapacitású hazai száraztésztaipar a szovjet utódállamokba, közülük is elsősorban Oroszországba szállította termelésének 40 százalékát, ám az ottani gazdasági és pénzügyi válság kirobbanását követően leállt az érdemi kivitel.
BEFAGYOTT OROSZ PIAC. A több tízezer tonna visszamaradt exportáru a belpiacra és a raktárakba szorult, letörve a belső árakat is. A leginkább érintettek közé a Csabai Konzervgyár Rt. tésztagyára tartozik, amely a termelése 85 százalékát szállította az orosz piacra. A békéscsabaiak ezért a tavaly 31 ezer tonnás termelés helyet mindössze 6 ezer tonnát terveznek az idén. Jelenleg is folyik a lehetséges piacok felkutatása és a termékek átvilágítása; annyi már most biztosnak tűnik, hogy néhány termék gyártását le kell állítani. Pedig a gyárban tavaly 700 millió forintos beruházással új svájci feldolgozóvonalat állítottak üzembe, egyben megkezdve az elavult, 30-33 éves berendezések cseréjét.
De nem csak az orosz exportra szakosodott társaságok pénzügyi egyensúlya billent meg, azok a cégek is nehéz napokat élnek át, amelyek elsősorban belföldi értékesítésre építenek – mint a 40 százalékos részesedésével piacvezető Gyermelyi Rt. A 15 százalékosra tett piaci részesedéssel második Cerbona a tavalyi, 6,8 milliárd forintos árbevétel és 110 millió forintos adózás előtti eredmény után mégis csaknem 20 százalékkal nagyobb, 8 milliárd forintos forgalomra, és háromszor nagyobb, 300 millió forintos eredményre számít. Ehhez szervezeti átalakulásra nem készül ugyan a menedzsment, de például egy tőkeemeléssel járó fúzió nem lenne ellenére, igaz erről egyelőre nem folytatnak tárgyalásokat. (A túltermeléstől szenvedő tésztások a nyugat-európai export felfutására aligha számíthatnak, ugyanis a tojás nélküli olasz tészta nemcsak közkedvelt, de nagyon olcsó is az unióban. A közösség zárt belső tésztapiacán így labdába sem tud rúgni a legtöbb magyar márka. Árban sem, mert a tojásos tésztákra exporttámogatás sem jár.)
LESZ-E ELÉG BÚZA? Kérdés, megváltoztatja-e a piaci folyamatokat az esetleges alapanyagszűke. Évtizedek óta nem vetettek olyan kis területen búzát, mint tavaly ősszel. A vetésterület 750 ezer hektár, csaknem félmillióval kevesebb a szokásosnál. Csodó Tibor mégsem tart liszthiánytól, hiszen az elképzelhető legrosszabb, mindössze 3,5 tonnás átlagterméssel is elegendő búza lesz a hazai szükségletre (őrlésre és takarmánynak), sőt még exportra is marad. A bőséges, de középszerű minőségű tavalyi búzatermésből is még nagy készletei vannak az államnak és a termelőknek egyaránt. Ez az óbúza jobb híján megfelel majd takarmánynak. Ha az új termés induló ára nem rugaszkodik el a valóságtól, úgy a B1 minőségű lisztnél tonnánként 20-22 ezer forint árral számolhatnak a feldolgozók.
A szakemberek az olasz tészták világsikerét megirigyelve már évek óta nagy lehetőségeket látnak a durumdarából és tojás nélkül készülő termékekben. Annál is inkább, mert ebben a piaci szegmensben itthon nincs akkora érdeklődés, tülekedés, mint az aestivum búzából készült tészták piacán. A Gyermelyi Rt. termelésének 5, a Cerbonáénak 15 százalékát teszik ki jelenleg a durumtészták. Az összesen 3-4 ezer, egyes becslések szerint 6-7 ezer tonnával az itthoni tésztaértékesítés alig egytizedét képviseli a durumtészta. Igaz, az iránta mutatkozó kereslet a táplálkozási szokások változásával évről évre emelkedik. Ebben talán annak is szerepe van, hogy ezek árnyalatnyival olcsóbbak, mint például az aestivum búzával készült tojásos termékek.
Amíg a hazai durumtészta-fogyasztás nem fut fel igazán, addig jobb híján az aestivum búzából és legtöbbször tojásból készült termékek szegmensében kell versenyezniük a hazai gyártóknak. Azt azonban, hogy pontosan kivel kell megküzdeni, már nem látják, mert a helyi ellátásra dolgozó házitészta-készítők legtöbbször regisztrálatlanok, s adó-, társadalombiztosítási és adminisztratív terhek nélkül könnyen győznek az árversenyben. Legalább ennyire hátrányosan érinti a legalitás keretein belül maradó feldolgozókat, hogy a közepes, sőt a nagyobb cégek között is akad, amelyik úgy töri le az árat, hogy “lehetőleg” számla nélkül szállít. A tésztaiparban rendkívül magas, 30-35 százalékos a feketegazdaság becsült részaránya. Akár a hivatalos árnál 40 százalékkal olcsóbban is meg lehet szerezni az árut bizonyos gyártóktól. Ezzel éppen a fejlődőképes, adófizető nagy társaságok piacát teszik tönkre. –
