Az infláció éves átlagos mértékét 9,6 százalékra, a GDP növekedését 3,5-4,0 százalékra, az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított arányát pedig 4,5-5,0 százalékosra várja a Budapest Bank (BB) elemzői csoportja. A növekedés lassulását és az egyensúly romlását azonban nem tartja veszélyesnek Bihari Péter vezető közgazdász, aki az év második felére újból a gazdaság bővülésének felgyorsulására számít.
Nagyobb megszorítások nélkül a BB elemzői szerint nem tartható az 1999-re tervezett 3,95 százalékos deficit. Bihari Péter 5 százalékos hiányt valószínűsít; szerinte a növekedés előreláthatólag a kormány várakozásai alatt lesz, a költségvetésben túltervezték a bevételeket (különösen a fogyasztási adók esetében), kamatfizetési kötelezettségeit pedig alulbecsülte a kabinet.
A BB prognózisa további rossz hírekkel is szolgál, hiszen a “maradék” növekedés szerkezete kedvezőtlenül módosul: lendületvesztés lesz tapasztalható az exportban, viszont magas dinamika jellemzi majd a fogyasztást. Ez azt idézi elő, hogy az áruforgalmi hiány 1999-ben a tavalyi szinthez képest 700 millió dollárral növekszik. Bihari azonban a folyó fizetési mérleg egyenlegében nem vár ilyen drámai romlást – a tavalyi 2,2 milliárd dollárral szemben 2,7 milliárdos deficitre számít. Ez jó hír, mert a profitrepatriálás mellett lényegében a kereskedelmi mérleg egyenlege alakítja a folyó fizetési mérleget, vagyis a BB várakozása szerint az idén megáll a nyereség kivonásának évek óta tartó növekedése.
A folyó fizetési mérleg múlt év végi egyenlege (az 1997-es 1,2 milliárd dollárral szembeni 2,2 milliárdos deficit) sokakat, köztük a kormányt is meglepte. A BB azonban már tavaly áprilisban 2,2 milliárdos hiánnyal számolt, amit Bihari azzal magyaráz, hogy elemzőcsoportja már korábban felfigyelt a profitrepatriálás évenkénti megduplázódásának jelenségére. Ez azonban az idén már nem következik be, mert a kilencvenes évek közepének jelentős termelő beruházásai időközben nyereségessé váltak. Így tehát a folyó mérleg hiánya duzzadásának idei okait az importnak az exportét meghaladó növekedésében kell keresni.
A BB tavaszi prognózisa felhívja a figyelmet még egy fontos összefüggésre: a deficitfinanszírozás egyre nehezebbé válik. Míg 1998-ban a működőtőke-beáramlás még a folyó mérleg hiányának kétharmadára nyújtott fedezetet, addig az idén már csak a deficit felére. A portfólióbefektetők sem jelentenek megoldást: már 1998-ban jelentősen csökkent a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány nagysága. Mindez Bihari szerint óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a kormány kulcskérdésnek tekintse a befektetői bizalom megőrzését és visszanyerését. Ez pedig magas reálkamatokat (kedvező megtérülés), az árfolyamrendszer fenntartását és a sávszélesítés elhalasztását (mérsékelt kockázat), valamint következetes, higgadt kommunikációt (kiszámítható környezet) valószínűsít.
Bihari azt is hangsúlyozta, hogy a konjunktúrában megfigyelhető törés a nemzetközi hatásokra következett be, ezért a növekedés a külgazdasági környezet javulásával újra dinamikusabbá válhat (várhatóan már a harmadik negyedévben). Másrészt azonban a magyar gazdaság ellenálló képessége gyengébb, mint akár fél éve volt, a kedvezőtlen változások tehát jobban megviselhetik, mint az elmúlt években.
